Lenyűgöző történetfolyam a fantázia minden porcikáját megmozgató cselekménnyel – ez David Mitchell Felhőatlasza.

David Mitchell: Felhőatlasz. Fordította: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Polyák Béla. Kistarcsa, Cartaphilus. 2012. 570.

Képzeljünk el egy Matrjoska-babát, aminek a belsejében újabb és újabb Matrjoska-babák vannak, pontosan hat darab egymás után. Valahogy így kapcsolódnak egymásba a Felhőatlasz történetei, ahogy olvasni kezdjük a könyvet. A csavar azonban ott van, hogy mire eljutunk a regény feléig, rájövünk: a Matrjoska-babákat nemcsak kinyitni, hanem bezárni is lehet.

Az első történet Adam Ewing 1850 körül írott naplója, amiben a csendes-óceáni Chatham-szigeteken és az onnan kihajózó vitorlás fedélzetén megélt kalandjait meséli el. A főhős morális szempont­ból bírálja a rabszolgatartó társadalmat, viselkedéséből kitűnik egyet nem értése. Életközelből azonban akkor tapasztalja meg a kérdés fontosságát, amikor egy szökött rabszolga bújik meg a kabinjában, s életét Adam kezébe helyezi. A naplóbejegyzések folyama alig egy hónap után a mondat közepén hirtelen megszakad.

A Geszer kán izgalmas könyv, tele szépséges Kass-illusztrációval, lapozás közben mégis elvonta róla a figyelmem az éjjeli lámpa fényében megvillanó hosszanti csíkozás és az ismerős falevél-motívum. Utoljára hosszú évekkel ezelőtt, az ARJ lapjain fedeztem fel ilyesmit.

Jól tudjuk, hogy a bankjegyeket vízjellel látják el, a szó hallatán ma mégis legtöbben a képlopásgátló digitális vízjelre gondolnak, s talán nem újdonság, hogy már létezik audiovízjel is. Ezekben azonban ritkán gyönyörködik az ember.

Nem, a kilencvenes évek elejét idéző cím nem egy középkategóriás erotikus regényre utal, noha a témával tele Budapest összes metrószerelvénye. Mi több, a jelzett „titok” sem lesz megfejtve, sőt, az írás tulajdonképpen egyetlen kérdésre keresi a választ: miért? Minek köszönheti sikereit a ma 57 éves Molnár Éva, ismertebb nevén Vavyan Fable?

Bevallom, egyik regényét sem olvastam. Most persze mindenkiben felmerülhet a kérdés: ha olvasta volna, elárulná? Valószínűleg nem, válaszolnám én – csakúgy, ahogy azt sem, mi mindent nem olvastam még, amit viszont illett volna. Legalábbis az irodalmi kánon követői szerint. Ahová egyébként Vavyan Fable-regény vélhetőleg nem fog bekerülni. Mégis olvassák. Vagy éppen ezért?

Egyedi hangulatú, különleges fotókról írt novellapályázatot hirdetett nemrégiben a TotáLiber Könyvkiadó Kft. A 2013. április 30-ig beérkező pályamű­ve­ket elismert szakembe­rek­ből álló zsűri bírálja majd el, köztük Antall István. A Magyar Rádió irodalmi szerkesztőjét az olvasási szokások megváltozásáról, a könyvkiadók helyzetéről és az irodalmi műsorok szerkesztői elveiről kérdeztük. 

TotáLiber: Mióta dolgozol a Magyar Rádiónál?

Antall István: 1979-ben kerültem a Magyar Rádió Nyíregyházi stúdiójához. 8 esztendőt töltöttem el itt. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye összes településén jártam ez idő alatt. Nagyon jól megtanulta az ember, hogy nem az értelmiségiekkel kunszt beszélgetni, nem Gobbi Hildával nagy tett riportot csinálni, mert ő például szeretett is beszélni, hanem mondjuk a parasztembereket, a pásztorembereket megszólaltatni, az az igazi tett. Az ő bizalmukat elnyerni, hogy elhiggyék, hogy kíváncsi vagy rájuk, hogy az életükkel és a mindennapi gondjaikkal nem élsz vissza, és hogy a szavaik, amiket rád bíznak, jó kezekbe kerülnek. Nagyon jó iskola volt, kitűnő kollégáim voltak.

„Még mindig szingli vagy? Adj lejjebb az igényeidből!” Röviden ennyiben össze lehetne foglalni Lori Gottlieb könyvének lényegét. De mit lehet erről írni 350 oldalon?

Lori Gottlieb: Légy a felesége! A mesebeli herceg ritkán jön el. Fordította: Dudik Annamária Éva. Budapest, Park Kiadó, 2011, 344.

A Szex és New York óta tudjuk, hogy a szinglilét lehet élvezetes életforma. De vajon az összes egyedülálló nő így gondolkodik erről? Az Egyesült Államokra vonatkozó statisztikai adatok szerint 1970 és 2006 között a 25–44 éves korosztályban duplájára nőtt a hajadon nők száma. (És akkor még nem beszéltünk az azóta eltelt évekről vagy éppen a magyar adatokról.) Fel lehet hozni okként az emancipáció hatását, hogy a nők már képesek eltartani magukat, nem szorulnak a férfiakra – de ha megnézzük a másik oldalt, azért az egyedülálló férfiak száma sem csekély.

Nem hiszem, hogy bárki fizetne egy forintot Mézga Aladárnak azért, hogy megmondja, kit takar a Rímhányó becenév. Azt gondolná az ember, Romhányi Józsefről aztán ritka könnyű szórakoztató cikket összehozni a születésnapján. Mégis rettentően lassan haladok ezzel az írással, mert közben halálra röhögöm magam.

A múzeumra időt kell szakítani. A múzeumig el kell menni, ott bizonyos időt illik töprengő tekintettel eltölteni, a látottakról aztán okosakat mondani – talán mert valahol ki kell jönnie annak, ami bement. És hát idő, az nincs. Jó, talán egy kicsi.

A Metropolitan Múzeum élen jár az élő közvetítések sorában, gondoljunk csak az operaközvetítésekre, melyek segítségével akár Egerben is beülhetünk a Metropolitan Opera előadásaira a New York-i földlakókkal egy időben. Nem ugyanaz? Nem. Mégis valami. Hogy egy klasszikust idézzek: az meg már nem semmi!

A Hónap Művészkönyve sorozat keretében ezúttal Kiss Ilona grafikusművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők a Hadik Kávéházban. A Kávéházi betűzgető című kiállítást 2013. március 6-án 18 órakor nyitják meg, Kaposi Dorka művészettörténész mond köszöntőt.

Kiss Ilona grafikusművész, festő a Magyar Iparművészeti Főiskola (mai nevén Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) könyvművészeti szakán végzett 1979-ben. A főiskola után szabadfoglalkozású grafikusként kezdett dolgozni. Eleinte könyvborítókat, plakátokat tervezett, majd művészkönyvekkel kezdett foglakozni. 1994-ben francia ösztöndíjat kapott, 1996-ban pedig Frankfurt város művészeti ösztöndíját nyerte el.

Számos kiállításon vett részt, egyéni alkotóként többek között Frankfurtban és Bukarestben is kiállították műveit. 2008-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták. Jelenleg a stockholmi Nobel Múzeumban látható egy alkotása, a június 2-áig nyitva tartó kiállításon a 2011-ben irodalmi Nobel-díjat kapott Tomas Tranströmerrel kapcsolatos művek tekinthetők meg.

Kiss Ilona Kávéházi betűzgető című kiállítása 2013. május 6-áig látogatható a kávéház nyitva tartási ideje alatt.

Forrás

P. Szabó Ernő: Kiss Ilona. Artportal

A kép forrása

Az esemény Facebook-oldala

David Mitchell, a nagy sikerű Felhőatlasz című könyv szerzője és felesége fordította angolra az autista fiatal, Naoki Higashida autizmust „leleplező” írását. A házaspár személyesen is érintett a témában, hiszen saját fiuk is ebben a betegségben szenved.

Mitchell felesége, Keiko Yoshida az interneten talált rá az írásokra, amikben a tizenéves szerző olyan kérdésekre ad választ, mint például hogy miért kerüli a szemkontaktust beszélgetés közben, miért nem képes a megfelelő kommunikációra, vagy hogy mennyire ki nem állhatja a leereszkedő stílust. A házaspár kezdetben csak saját fiuk gondozói és a barátaik számára szerette volna angolra fordítani a japán tinédzser gondolatait, hamarosan mégis úgy gondolták, a téma mások számára is hasznos lehet. A fordítás oroszlánrészét Yoshida végezte, Mitchell pedig stilisztikai oldalról gondozta a szöveget, szem előtt tartva a tényt, hogy a mű egy 13 éves fiú írása, nem pedig egy 44 éves regényíróé.

A szerzői kiadásban közreműködő kiadók azt ígérik, foglalkoznak a marketinggel, a könyved eladásával, sikerével. De nem fognak. Neked kell – az értékesítés megszervezése mellett – a szerzői kiadás más előnyeit keresned. Segítünk eligazodni az előnyök és hátrányok útvesztőjében.

A szerzői kiadásnak számos előnye van: te dönthetsz a borítóról, a formátumról, a szövegedbe sem szól bele senki, egy szóval a teljes külcsín és belbecs csak a te kreativitásodat dicséri majd, s végül tied a teljes haszon. Mindezekért cserébe nem túl nagy áldozat, amit a szerzői kiadásban egy szerzőnek vállalnia kell.