A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál április 18-tól 21-ig tartott, és természetesen mi sem hagyhattuk ki. Szerencsére az időjárás kegyes volt a kiállítókkal – különösen a szabadtéri standoknak fontos ez –, és a szép időben a könyvkedvelők is szívesebben mozdultak ki. Képes beszámolónkkal az esemény szombat délutáni hangulatát igyekeztünk megragadni.

Amikor a naptári tél végén rátaláltam egy készülő nyomdász szakmatörténeti kiállításról szóló hírre, azt gondoltam, majd vala­mikor a közepesen távoli jövőben biztosan el fog készülni, és hogy érdekes lenne erről a nagyszerű kezdeményezésről egyszer interjút készíteni. De mire a tél valóban véget ért, a kiállítás – viszonylagos szerénységgel – megnyitotta kapuit.

A Magyar Nyomdász Társaság honlapja és az ott látogatható Virtuális Nyomdamúzeum alapján amúgy illett volna gyanakodni a gyors sikerre. Nem kispályások. A szakmatörténet, a nyomdagépek, a magyar nyomdászok bemutatása és a nyomdaközeli múzeumok felsorolása mellett még gépkönyveket is letölthetünk a virtuális múzeumban.

Teljesen jogos persze, ha nyomdai témában, a nyomdászszakmai örökség megmentésére valós múzeumot álmodik valaki. De azért mégis megkérdeztük a szervezőket, mi vitte őket ennek a zseniális, egyszersmind merész ötletnek a megvalósítására. Valójában tele voltunk kérdésekkel. Zsiga Róberttől, a Magyar Nyomdász Társaság elnökétől tudtunk meg néhány bennfentes információt.

2013. április 18. és 21. között immár husza­dik alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. A jubileumra való tekintettel kicsit utánajártunk a kez­deti időknek, és az aktuális programok­ból is szemezgetünk.

Sokszor szidtuk már a bizományosi rendszert és a nagy halakat. De vajon van-e esélye a kis kiadóknak nélkü­lük? A XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál előtt a Prospero Disztribúció vezetőjével, Janzer Frigyessel beszélgettünk.

TotáLiber: A disztribúció szó idegenül cseng a magyar fülnek, sőt a magyar könyves fülnek, pedig más országokban szerves része a könyvszakmának. Mi ez az egész?

Janzer Frigyes: Magyarországon ez új dolog, ennek megfelelően elsőre a kifejezést is kevesen értik, leg­feljebb csak azok, akiknek van némi tapasztalatuk a fejlett, nyugati könyvpiacok működéséről. Szűkebb értelemben a disztribúció azt jelenti a könyvszakmában, hogy több vagy sok kiadó kereskedelmi tevékenységét, különösen a viszonteladók irányába, egy cég végzi. Ez a cég a disztribútor, amelynek raktárában vannak a kiadók könyvei, amelynek egységes ügyfélszolgálata, számlázása, pénzügye és a többije van. A sok kicsiből tehát így egy nagy lesz, amely sokkal jobb esélyekkel indul a piacon. Van a disztribúciónak egy szélesebb körű értelmezése is, ami azt jelenti, hogy a fenti funkciókon kívül a marketing- és értékesítési tevékenység is nagyrészt a disztribútor feladata. Itt is van már némi előrehaladás, de még hosszú út áll előttünk. A ProsperoD és kiadói ügyfelei életében fontos lépés ezen az úton, hogy idén először 18-an közösen állítunk ki a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Kossuth- és Jászai Mari-díjas előadóművész, író. A Lyukasóra, A Semmit­tudás Egyeteme, a Válogatott jellemtelen­ségeim és még tucatnyi önálló est fűződik nevéhez. A főiskolát nem fejezte be, műsorain mégis ott ült Örkény, Pilinszky, Latinovits. Zelk Zoltán szópantomim művésznek nevezte el. Ő Sándor György „humoralista”, aki képes novellapályázatunk egyik zsűritagja.  

TotáLiber: Nemrégiben töltötte be 75. életévét. Milyen érzés? Szokott ilyenkor visszatekinteni, összegezni, megbánni, „Mi lett volna, ha…?” kérdéseken rágódni, vagy nem csinál nagy ügyet az ilyesmiből?

Sándor György: Mindent így együtt…

TL: Számtalan önálló előadóest és könyv után sokaknak még ma is az a bizonyos Burda-kabarés jelenet ugrik be Önről először. Lehetett sejteni, hogy ezzel a műfajteremtő utcai játékkal így „beletrafál” valamibe?

SGy: Elképzelhető… ezt mondják... bár én kicsit kétlem…

Ezüstszínű alienek, szerelmi négyszög és sok-sok megoldha­tat­lannak tűnő probléma. Stephenie Meyer újabb története vette birtokba a mozikat.

A burok, színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 125 perc, 2013
rendező: Andrew Niccol
író: Stephenie Meyer
forgatókönyvíró: Andrew Niccol
szereplők:
Saoirse Ronan (Melanie Stryder)
Diane Kruger (Hajtó)

Alig néhány hete vetítik a mozik Stephenie Meyer A burok című könyvéből készült filmet, és az IMDb statisztikája szerint a 40 mil­liós költségvetésű alkotás az USA-ban a nyitó hétvégén máris 10,6 millió dolláros bevételt hozott. Felmerül a kérdés, hogy a sokak által az Alkonyat-sorozathoz hasonlóan negatívan megítélt mű mégis miért ennyire népszerű – és nem csak a tinik körében.

„Békés szándékkal, az egész emberiség képviseletében jöttünk” – ez a szöveg szerepel Futurával az első Holdra szállás emlékére a Holdon hagyott (nem felejtett) emlékplaketten. Vagyis bárki saját szemével meggyőződhet róla, hogy Kubrick kedvenc fontja az egyik legbefolyásosabb geometrikus talp nélküli betűtípus.

Azt mondják, a Futura az én betűtípusom is, mert szeretem a tudományos-fantasztikus irodalmat. Utóbbit nem vitatva elsőre csak két dolog tartott vissza az unalmas bemondásától. Rettegtem az ilyenkor óhatatlanul felmerülő keresztre feszítéstől, amire nincs hajlamom. A másik pedig az a tény, hogy nincs haszontalan betűtípus – hasztalan próbálkoznak ennek terjesztésével egyesek. Minden font jó valamire. A Futura többek között arra is, hogy sok más betűtípus alapja legyen.

Erre vágynak Szávai Géza legújabb regényének főhősei a könyv fülszövege szerint. A Csodálatos országokba hoztalak szereplői Svájcban, Erdélyben, Oroszországban vagy a talányos Amerikában, szóval szerte a világban próbálnak megoldást találni az életükre.

Szávai Géza: Csodálatos országokba hoztalak. Budapest, Pont Kiadó, 2013. 224.

Bár még csak belekezdtem, annyi már most bizonyos: sajátos szövésű regényre akadtam. Országokon, korokon, háborúkon átívelő sorsok és élettörténetek fonódnak egymásba olyan szorosan, hogy különös, szokatlan tettre vetemedtem. Kedvem támadt valahogyan szereplőként végigolvasni a regényt, mert úgy éreztem, hogy egy-egy szereplő sorsa, egy-egy külön történet, s jó lenne végigolvasni, mondjuk a Sophie-regényt vagy a Henri-regényt. Meg is próbáltam, bár ilyet még sosem tettem. Ezúton jelentem, hibás lépés volt: a sűrű szövésű történetfolyam nem enged, nem ereszt. Nincs elkalandozás, nincs kitérés! Csak szépen sorjában lehetséges a haladás. Pedig kár lenne tagadnom, már most szeretném tudni, mi történik Sophie-val, a különleges szépségű, egyedi, öntörvényű nővel, aki végigkíséri a főhős, Henri Durand életét. Henri, aki gyerekként nagyanyjával érkezik meg Genfbe, s ezt követően már sosem hagyja el a semleges országot, valahogy maga is „semleges” marad a világ történéseivel szemben. És jó lesz majd megtudni, ki is az a Kendy Joséphine (mégiscsak előreolvastam kicsit), aki annyira kegyetlenül őszinte a szerelmet illetően, és kertelés nélkül kimondja: az nem mindig időben, és nem minden­kinek adatik meg. Hát nem is biztos, hogy érdemes várni rá…

Különösebben senkit nem lepett meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének éves statisztikája, mely szerint a könyvforgalom minden kiemelt mutatójában folytatta csökkenő tendenciáját 2012-ben. Lássuk, van-e valami érdekes a száraz számok mögött.

A Számadatok betűfalóknak írásunkban felvillantottuk, hogy pozitív elmozdulásokat minden évben sikerül nyakon csípni: az e-könyvek aránya természetesen növekvő tendenciát mutat, egyes orszá­gokban a hagyományos papírkönyvek csökkenését kompenzáló mértékben, és gyerekkönyveket mindig fognak vásárolni. Megmutatjuk, hogyan alakult a kép Magyarországon.

„Háromszéken máig úgy tudják, ha Tibetországból Csoma Sándor hazatér, ő lett volna egész Székelyföldön a király. Sokáig várták. Vannak, akik most is várják.”

229 évvel ezelőtt ezen a napon született Kőrösi Csoma Sándor: tudós utazó, filológus, nyelvtudós, szótáríró, könyvtáros és bódhiszattva. Méltán mondhatjuk: univerzális és korszerű hős. Születésnapja remek apropó arra, hogy felhívjam a figyelmet Szemző Tibor róla, pontosabban inkább vele kapcsolatban készült filmjére. (Kis ízelítő itt és itt.)

Az élet vendége – Csoma-legendárium, színes, magyar dokumen­tum­film, 79 perc, 2005
rendező: Szemző Tibor
forgatókönyvíró: Sári László
narrátor: Törőcsik Mari, Susannah York