Erre vágynak Szávai Géza legújabb regényének főhősei a könyv fülszövege szerint. A Csodálatos országokba hoztalak szereplői Svájcban, Erdélyben, Oroszországban vagy a talányos Amerikában, szóval szerte a világban próbálnak megoldást találni az életükre.

Szávai Géza: Csodálatos országokba hoztalak. Budapest, Pont Kiadó, 2013. 224.

Bár még csak belekezdtem, annyi már most bizonyos: sajátos szövésű regényre akadtam. Országokon, korokon, háborúkon átívelő sorsok és élettörténetek fonódnak egymásba olyan szorosan, hogy különös, szokatlan tettre vetemedtem. Kedvem támadt valahogyan szereplőként végigolvasni a regényt, mert úgy éreztem, hogy egy-egy szereplő sorsa, egy-egy külön történet, s jó lenne végigolvasni, mondjuk a Sophie-regényt vagy a Henri-regényt. Meg is próbáltam, bár ilyet még sosem tettem. Ezúton jelentem, hibás lépés volt: a sűrű szövésű történetfolyam nem enged, nem ereszt. Nincs elkalandozás, nincs kitérés! Csak szépen sorjában lehetséges a haladás. Pedig kár lenne tagadnom, már most szeretném tudni, mi történik Sophie-val, a különleges szépségű, egyedi, öntörvényű nővel, aki végigkíséri a főhős, Henri Durand életét. Henri, aki gyerekként nagyanyjával érkezik meg Genfbe, s ezt követően már sosem hagyja el a semleges országot, valahogy maga is „semleges” marad a világ történéseivel szemben. És jó lesz majd megtudni, ki is az a Kendy Joséphine (mégiscsak előreolvastam kicsit), aki annyira kegyetlenül őszinte a szerelmet illetően, és kertelés nélkül kimondja: az nem mindig időben, és nem minden­kinek adatik meg. Hát nem is biztos, hogy érdemes várni rá…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.