Napjainkban fölöttébb népszerűek azok a könyvek, amelyek a boldogsághoz vezető utat hivatottak kijelölni. Bagdy Emőke műve korántsem kövezi ki számunkra ezt az utat, mindössze jelzőtáblákat ad, amerre szerinte érdemes lehet elindulni.

Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? Budapest, Kulcslyuk Kiadó, 2010. 254.

Bagdy Emőke kötete hat válogatott írásból és előadásból áll, így mindegyik fejezet kicsit más szemszögből járja körül a boldog­­ság­keresés kérdését. Olvashatunk itt konkrét ötleteket, hogy mitől lehetünk boldogabbak (többek közt adjunk hálát, legyünk optimisták, és gyakoroljuk az altruizmust), de elméleti írást is arról, mennyire meghatározóak egy felnőtt számára a kisgyermekkorban átélt élmények. Most elsősorban a párkapcsolattal és gyermek­vállalással foglalkozó részeken szeretnék egy kicsit elidőzni.

A Maslow-féle szükségletpiramis ismertetése során megtudjuk, hogy a legalsó szinten, ahol a létfenntartási és a fiziológiai szükségletek állnak, található a szexualitás. Ezek után nem meglepő, hogy A párkapcsolat megtanulásától a játszmákig című fejezet azzal a megállapítással nyit: „A párkapcsolat az egyik legfontosabb szükséglet az életünkben.” Ha vetünk egy pillantást a magyarországi népszámlálási statisztikákra, 1980 és 2011 között majdnem kétszeresére nőtt az egyszemélyes háztartások száma. Innen következik a kérdés, hogy vajon „a magyarok pesszimisták és boldogtalanok” sztereotípiák mennyiben függnek össze azzal a ténnyel, hogy hány egyedülálló ember él hazánkban. (És nem kellett volna-e egy Hogyan lehetnénk boldogabbak egyedül­állóként? című fejezetet is felvenni a könyvbe.)

A szerző nőként a nők nézőpontjából közelíti meg a boldogság témakörét. A Nőiség, „női lélek” és a férfi című fejezetben a két nem biológiai rendeltetését veszi alapul, ezért eleve heteroszexuális kapcsolatokból indul ki. (Hogy a homoszexuális párkapcsolatok helye hol van ebben a rendszerben, az nem derül ki.) A nő nembeli kiteljesedése az anyaságban jön létre – ezt könnyű belátni. És ha már ilyen fontos a gyermek, az sem meglepő, hogy a nők többsége vágyik sajátra. Arról azonban már negatívan nyilatkozik a szerző, ha egy nő szingliként szeretne anyai örömök elé nézni: „Ha a gyerek lány lesz, akkor anyjától amazon szerepet tanul, azután majd hóna alá vesz egy lánylelkű fiút. Ha fiú lesz, akkor egyoldalú anyafüggése akadályozza eredendő maszkulin szerepének kibontakozását.” Ezek a problémák persze valamilyen szinten kivédhetők, ha van a család közelében megfelelő férfimintát szolgáltató személy. De hasonló helyzet fennállhat látszólag egységes családban is, ahol az apa túlzottan elfoglalt a munkájával.

Az említett két fejezetben a párkapcsolat és család központi témák, és így a boldogsághoz vezető út szerves részeit képezik. Hiányoltam azonban a szerző részéről a nyitottságot a hagyományos családmo­delltől eltérő életkörülmények felé. Talán egy következő kötetben erről is olvashatunk majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.