Hangulatos, újragondolt pikareszk. A könyv, amelyből megtudhatjuk, Vidróczki Márton keresztfiának lenni nem akármilyen megtiszteltetés, és nem várt feladatokkal is jár.

Halász Margit: Vidróczki-kódex. Budapest, Kortárs, 2013. 178.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mátrai szénégető legény, aki egy tornádó elől egy barlangba menekülvén rálelt a híres betyár, Vidróczki Márton kódexére. E naptól fogva nem volt nyugodása, a kódex új forgatókönyvet írt az életének, s ő, Gacsályi Mátyás, útra kélt, hogy meghódítsa Európát.

Valahogy így indul Halász Margit regénye, s nem véletlen a mesei felvezetés. Noha a főhős, Matyi, nagyon is evilági fiatal, korunk emberének számos problémájával, a történet folyamán egyre valószerűtlenebb dolgok történnek vele, s a végén már maga is elgondolkodik azon, vajon léteznek-e tündérek. No de ne szaladjunk ennyire előre!

Harmincöt rövid fejezet váltja egymást pergő ritmusban, mindegyik elején pár soros tartalmi összefoglalóval. A mindentudó elbeszélő finoman terelgeti az olvasót, eleinte csak a háttérből, majd a többes szám első személyben megjelenve, mígnem egy-egy, az olvasónak vagy éppen a főszereplőnek tett kiszólásban fel nem fedi magát.

Matyit van is miért terelgetni, és ezt jobbára meg is teszi maga Vidróczki Márton. A megtalált kódex ugyanis útmutatóul szolgál a fiú számára a nehéz helyzetekben – legalábbis ő így véli –, s mint olvasó mi mást tehetnénk, hiszünk neki. Így történt, hogy nyakába vette a világot, s elindult Pestre szerencsét próbálni. Hogy milyen nehéz is helyt állni a fővárosban, azt számos mulatságos epizódon keresztül ismerhetjük meg: kalandok sora következik az állás­kereséstől az albérletszerzésen át a párválasztásig. A szerző jellegzetes humora, ha Matyit nem is, de az olvasót mindenképp átlendíti a következő fejezetbe.

De nemcsak életvezetési, morális problémákkal is szembe kell néznie hősünknek, például a „talált” pénz sorsát illetően – amely esetben ismét csak Vidróczki „siet” a segítségére. Mondhatnánk, hogy klasszikus pikareszk regénnyel van dolgunk, amikor is a hon­talan főhős próbák sorát kiállva ésszel-erővel igyekszik boldogulni. De ha kalandorregénynek kalandorregény is, klasszikusnak biztosan nem klasszikus. Hiszen a 16. századi spanyol gyökerekre vissza­vezethető műfaj jellegzetessége, a szatirikus hangvétel mellett, hogy az epizódok felcserélhetők, és nincs benne jellemfejlődés. Ez pedig egyáltalán nem mondható el erről a történetről. A fejezetek fokozatosan épülnek egymásra, s Matyi külseje és belseje is egyre csak formálódik, utóbbi a három – mesei szám! – meghatározó nőalak hatására.

Könnyed regény olykor finom erotikával fűszerezve, és igenis várjunk tőle többet ennél, mert a vissza-visszaköszönő nép­költészeti motívumok mellett rejtőzik a sorok közt mélyebb mondanivaló.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.