Sokan sokféle szempontból összegezték a 2012-es év történéseit, ezért fordítsuk most már vigyázó tekintetünket az idei esztendőre, és nézzük meg, milyen irodalmi-kulturális események várnak ránk 2013-ban.

Idén rendhagyó módon, három nappal a Golden Globe-díjak átadása előtt, csütörtökön derül ki az Oscar-díjra jelöltek névsora, ráadásul ebben az évben vezette be a filmakadémia az elektronikus szavazórendszert. A szavazatokat múlt péntekig lehetett leadni, és olyan irodalmi adaptációk is az esélyesek között vannak, mint David Mitchell Felhőatlasza, Yann Marteltől a Pi élete, illetve A Hobbit – Váratlan utazás, a Nyomorultak és az Anna Karenina filmváltozata. Hogy végül ezek az alkotások aranyszobrocskát érnek-e, az február 24-én derül ki.

„Visszatérve” Magyarországra, január 22-én a magyar kultúra napján egynapos Cseh Tamás-emléknapot szervez az Országos Széchényi Könyvtár, ahol bepillanthatunk az előadóművész titkos indiánéletébe, és ahol felidéződnek jól ismert dalai is.

Ki gondolná, hogy nemcsak azzal dönthetünk Guinness-rekordot, hogy kivételes szerzők vagyunk, vagy éppen különös dolgokat gyűjtünk. Olykor az is elég, ha jókor, jó helyen írunk alá, vagy éppen olvasunk fel egy könyvből.

Dedikálni persze ideális esetben csak szerzők szoktak, de ehhez még felnőnünk sem feltétlenül kell. 2010. április 1-jén Izmirben (Törökország) összesen 1423 gyermek írta alá könyvét egy helyen, egy időben, amivel világrekordot döntöttek. A diákok az izmiri SEV általános iskola tanulói, mindegyikük 50 példányt kapott a saját könyvéből, amit egyébként ISBN számmal is elláttak.

Nem lehet könnyű másfél ezer embert összegyűjteni egy rekordhoz, de ha egy többszerzős műről beszélünk, akkor elég 29-nél valamivel többet. Ennyien dedikálták ugyanis a Kraft Foods kiadásában meg­jelent Mic Dejun 2.0 című közös könyvüket egyidejűleg 2011. no­vember 29-én, Bukarestben (Románia). Nem érdemes eltöprengeni azon, vajon hogy fértek oda 29-en egyszerre a reggeli táplálkozás­tani fontosságáról szóló kötethez, ugyanis mindegyik szerző külön példányt írt alá.

Szerencse, hogy a nagy év végi rohanásban nem volt időm utánanézni az előzményeknek és előre megtudni, hogy Ulickaja regényének színpadra vitele a Rózsavölgyi Szalon eddigi legnagyobb szabású vállalkozása. Más sem hiányzott volna, mint az Odaadó hívetek, Surik színdarab elé még nagyobb várakozás és elvárás támasztása részemről.

A könyv tetszik, kedvencem. Leegyszerűsítve: regény egy fiatalemberről, aki nem tudott nemet mondani. Az egyedülálló, művelt két nő, a szerelemben és karrierben boldogtalan anyuka és polgári tartását őrző nagymama által felnevelt kedves fiú az életében egyetlen nőt sem tudott visszautasítani. Bármiféle értelemben. Egymondatos kimerítő összefoglalás: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki mindenkit meg…segített, a saját életét meg el…szúrta. Na, ezért ne üljetek be úgy a Rózsavölgyi előadására, hogy előtte nem olvastátok el a majd’ ötszáz oldalas regényt. Sosem szerettem, ha elmesélik egy könyv tartalmát.

Ilyenkor, év végén vagy fogadkozunk, vagy számot vetünk. Szilveszterkor kellene valami vicces is, pláne, hogy aktuálisan felszabadultak vagyunk a világvége elmaradása miatt. Nekem meg csak az jut eszembe, a karácsonyi bejgliről mellesleg, hogy az irodalom hatása mérhetetlen (mérhetetlenül nagy), és egész évben nem sikerült elmondanom, miért nem szeretem a mákos tésztát.

A másik, ami karácsonykor már tényleg viszketésig foglalkoztat (nem, nem az, hogy az éves könyvforgalom hány százaléka realizálódik decemberben): miért ragasztanak árcímkét a könyvekre, ha úgyis van rajtuk vonalkód, sőt mobilkód. De még ha nem is lenne, mi visz rá egy könyvesboltost, hogy ilyenre vetemedjen. Mert rendben, ha a szerző ír a könyvbe (dedikál), és a könyvtáraknak is joguk van a könyveikbe mindenfélét dokumentálni, a saját könyvemben sem tartom szentségtörésnek az aláhúzást, feljegyzést/megjegyzést. Itt kérem, arról van szó, hogy idegen könyvet ragacsolnak össze. Ők az enyémet. A címkét mechanikai és kémiai hatások bevetése ellenére sosem sikerül maradéktalanul leszedni. A könyveknek meg úgyis van az tulajdonságuk, hogy miután már elkészültek, általában nem emelkedik az áruk. Elolvasom a fülszöveget – tetszik, beleolvasok – tetszik, ki írta – jöhet, hoppá, mennyibe kerül – nézzük csak meg a kihelyezett vonalkód-leolvasón, nem árazták-e le... Ez van, a könyv is áru, elmeséltük elméletben a sorozatunkban, hogyan készül.

A könyvkiadás rejtelmein kívül azt is elárultuk, ha megkérdeztünk vagy megtudtunk valamit, ha eszünkbe jutott valami. 2012-ben könyves eseményeken jártunk, programokat, havi olvasnivalókat ajánlottunk, filmeket, színdarabokat láttunk… de nem utolsósorban könyveket olvastunk. 2013-ra vannak meglepetéseink, de tudunk titkot tartani, publikusan annyit: tartalmában ugyanezt tervezzük jövőre is.

Ó, a mák. Meggyőződésem, hogy táplálkozási szokásaim alakulását erősen befolyásolta egy kisiskolásként olvasott novella, amit azóta sem bírtam újraolvasni. A lényege, hogy egy munkaszolgálatos táborban a kívánságát (túl)teljesítve őrei halálra tömik mákos tésztával a rabot. Durva történet! Szóval van a könyveknek ez az életre szóló hatása. Bár becsszóra van egy török közmondás is: „Ha olvasol – táplálkozol”. Olvassatok sokat 2013-ban is! TotáLiber blogot.

A kép forrása

le petit bird told me

A szépirodalmi könyvekben az a jó, hogy nem elég őket egyszer elolvasni. A művek rétegei fokozatosan bomlanak ki az olvasók előtt, így többedik találkozásra is felfedezhetünk bennük újat. Sőt még jobb, ha két olvasás közt évek telnek el. Éppen ezért ha jól megválasztott szépirodalmat ajándékozunk, annak méltó helye lesz a könyvespolcon.

Lackfi János: Milyenek a magyarok? Budapest, Helikon, 2012. 128.

Amikor először találkoztam a magyar író magyaroknak szánt, magyarul írt könyvé­nek címével, amely távolságtartóan harmadik személyben teszi fel a kérdést, Milyenek a magyarok?, az jutott eszembe, erről a témáról kéne egy sorozat: milyenek az angolok?, milyenek a spanyolok? és így tovább. És az adott kötet fordítása kötelező olvasmány lenne minden más nemzet polgárai számára. Hátha kiderülne rólunk, magyarokról például, hogy annyira nem is vagyunk furcsák — ez lenne a jó hír —, és annyira különlegesek sem — ez a kevésbé jó. Addig is azonban, míg ez a „gigasorozat” elkészül, higgyük, hogy nálunk a prototípus Lackfi könyvével, és legalább szemelvényeket olvassunk fel és fordítsunk le a 35 rövid írás valamelyikéből magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt. A karácsonyi bőségtál mellett mondjuk ezt: „…a magyar ember nem nyiszlett, vékony­pénzű, kákabélű, zörgő csontú kísértet. Áramlik át rajta a világ anyaga jó kedvvel, bőséggel (…) A magyar férfi kedvenc zöldsége a kolbász, de mellé gyümölcsnek szalonnát is fogyaszt.” Akinek pedig kevés a szó, annak igazán üdítő vizuális élményt jelentenek majd P. Szathmáry István karikatúrái, amik közül néhányat itt is megnézhettek:

(TataiTilde)

Az ünnepi készülődés idején a legtöbben igencsak feszültek vagyunk: örülni fognak-e a családtagok az ajándékoknak, időben fel tudjuk-e állítani a fát, sikerül-e a kará­csonyi menü. A viták elkerülése végett érdemes szem előtt tartani, hogy férfiak és nők mennyire másképp gondolkodunk.

Deborah Tannen: Pár-beszéd. Férfi-női kommunikáció. Fordította: Vargha Dániel. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009. 392.

Megannyi vicces szószedetet találhatunk az interneten, amelyek a két nem tagjainak kommunikációját hivatottak megfejteni. Deborah Tannen is valami ilyesmivel foglalkozik, csak éppen tudományos alapokon. Az alapvető különbséget az jelenti, hogy míg a nők kapcsolatépítésre, addig a férfiak függetlenségük megőrzésére használják a nyelvet. De valóban ennyire különböző eredményre juthatunk emiatt? Lássunk néhány tipikus karácsonyi vitaindítót.

A december kísértésbe visz. Eltekintve a forró italos, poénos-családi filmes, táplálkozásos-nassolós kísértésektől, természetesen most a tipográfiáról lesz pár szó. Ha év közben máskor nem is, karácsony előtt mindenkire rátör egy kicsit a kreatívkodás. Ez az írott szövegek cicomázásának igényét is előtérbe tolja. Muszáj írni képeslapra, ajándékkártyára, boltba becsábító táblára. De nem mindegy, hogyan!

Senkit sem szeretnék megbántani, akinek a tél legnagyobb ünnepéhez a dőlt vagy a piros színű, esetleg valamilyen gyerekes betűtípus éppúgy elengedhetetlen, mint a szaloncukor és a mézeskalács. Csak a szeretet ünnepe mondatja velem, hogy „az ízlés szubjektív” felkiáltással megbocsátom bárki vétkét, aki a hópelyhes-zúzmarás-jégcsapos karácsonyi betűtípusokhoz nyúl. Cserébe senki se haragudjon meg, ha engem viszont a hideg ráz minden egyes kurzivált Kellemes karácsonyi ünnepektől.

Gyerekkönyvfronton a helyzet változatlan. Majdnem minden van. Jó, hogy virágzik a kortárs meseirodalom és illusztrátoraink is kényeztetnek minket. Szerettem volna egy újragondolt Piroska és a farkast is találni, ami nem sikerült. Panaszra persze nincs ok. Ötféle könyv következik gyerekeknek.

Nyulász Péter: A baba bab. (Schall Eszter grafikáival.) Budakeszi, Betűtészta Kiadó, 2011. 32.

Már kimondani is jó: se eleje, se vége. A babák abababababáját minden szülő ismeri. Nyulász Péter sem új név, versikéi, találós kérdései nagy sikernek örvendenek. Schall Eszter rajzai természetes köntösbe bújtatják a kötetben található tizenöt ősi-új mondókát. A borítón látható 100% Budakeszi pecsét tanúskodik arról, hogy igazán környezettudatos mondókás könyvet tartunk a kezünkben: tudniillik az író, az illusztrátor, a nyomda és a kiadó is Budakeszin él és dolgozik. Ráadásul a logopédusok is el vannak ragadtatva. Mi kell még?

A legjobb könyvek kedvezményes vására; 50 könyv- és képregénykiadó kínálata; dedikálások, beszélgetések, könyvbemutatók, koncertek; Molytali és Rukkola-játékok; a kiadók és olvasók találkozója; és még sok minden más. Ezzel ajánlja magát a 2012. december 13-ától 16-áig tartó karácsonyi KönyvFieszta és Hungarocomix 2012 rendezvény.

És ez tényleg így igaz, számos program várja nemcsak az ajándékvadászokat, hanem a megpihenőket, az érdeklődőket vagy csak a szimplán olvasni szeretőket is. 2012. december 13-án, csütörtökön például a Magyar Képregény Szövetség tagjai mutatják be újdonságaikat, de fiatal, első kötetük megjelenése előtt álló szerzőket is megismerhet a közönség a Fiatal Írók Szövetségének szervezésében, csütörtökön és pénteken egyaránt.