„Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!”
Nem írnánk a gyerekkori álomállásokról, ha a témának nem lenne könyves vonatkozása.

A LinkedIn, a világ legnagyobb szakmai közösségi hálózata november közepén hozta nyilvánosságra a legnépszerűbb gyerekkori álomfoglalkozásokat, és azoknak az arányát, akik az áhított szakmát gyakorolják. A „Dream Jobs” tanulmány részeként nyolcezer szakembert kérdeztek világszerte, hogy megtudják, melyek a legáltalánosabb gyerekkori karriertörekvések, és mennyi embernek van felnőttként álomállása.

Az amerikai nagyfiúk a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre felnőttként visszaemlékezve semmi meglepőt nem közöltek: profi vagy olimpiai atléta, repülő- vagy helikopterpilóta, tudós, jogász és űrhajós. Az amerikai lányok álmai között a harmadik helyen találtuk a meglepetést. Sima ügy, hogy a top ötben a tanár, állatorvos, orvos és énekes szerepelt. De a megkérdezettek 8,1%-a szerint a legjobb dolog írónak, újságírónak lenni.

Ha már egyszer könyvet ajándékozunk, a regény műfaja az elsők között ötlik eszünkbe. Mert hát ezzel nem egyszerűen egy kötetet adunk, hanem egy szórakoztató történetet, izgalmas-érzelmes perceket, olyan élményt, amit akár többször is szívesen átél az ember.

Borisz Akunyin: A cár könyvtára. Fordította: M. Nagy Miklós. Budapest, Európa, 2012. 478.

Borisz Akunyin magyarul idén megjelent detektívregénye nem okoz majd csalódást azoknak, akik olvasták az álnéven író irodal­már valamelyik 20. század elején játszódó Fandorin-krimijét, vagy rajongtak A Da Vinci-kód-ért, esetleg Sherlock Holmes-rajongók, netán általában véve szeretik az izgalmas, fordulatos könyveket.

A történet két különböző idősíkban játszódik: a jelenben a híres Eraszt Fandorin unokája, egy szimpatikus angol történész, Nicholas Fandorin ismerkedik az orosz valósággal; sváb származású őse, Von Dorn kapitány pedig a 17. században teszi ugyanezt. Nem csak kalandokat, de tréfás eseményeket is okoz ez az ismerkedés — aki ismeri Oroszországot, tudja, miről beszélek. A történetben talán még a végén sem lesz világos, ki a jó fiú, ki a rossz, ki a maffiózó és ki a politikus. Miközben a kincskeresésen, a hősök életéért és az elengedhetetlen szerelemszálért izgulunk, egy kis történelmet is adagol Akunyin, aki szemmel láthatóan végigolvasta Alekszej Tolsztoj I. Péter életéről szóló könyvét. Jó hír, hogy ilyenformán nekünk már nem szükséges.

A lényeg, hogy a legnépszerűbb orosz krimiíró regénye jó választás karácsonyi ajándéknak. Amikor végre elmentek a vendégek, addig nem fogjuk letenni A cár könyvtárát, amíg végig nem olvastuk. Hogy közben a megajándékozott mit csinál…? (jeva)

Számtalan könyv foglalkozott már a nővel, mondhatnánk, most itt egy újabb. Hogy miben is más Szendi Gábor kötete, annak a november 29-én tartott könyvbemutatón jártunk utána a Libri Alleeban.

Szendi Gábor: A nő élete. Mit hoz a jövő? Budapest, Jaffa, 2012. 300.

Ha Szendiről mindössze annyit tudnánk, hogy pszichológus, „csak” egy második Csernusként tarthatnánk számon. Ami azonban érdekessé és újszerűvé teszi a megközelítésmódját, az az, hogy ő az evolúció felől közelít. A mai kor nőjét abból a szempontból vizsgálja, hogy miben tér el az őskortól kiindulva az elmúlt századokig bezárólag a korábbi korok nőalakjától.

Feketehumor, tragikomédia, bő lére eresztett Mugli-agónia, érzékeny, csupa szív remekmű. Szeptember végi megjelenése óta J. K. Rowling első, felnőtteknek szóló regénye kapott hideget-meleget angol nyelvterületen. Hamarosan meglátjuk, nálunk milyen fogadtatásra talál az Átmeneti üresedés.

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés. Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin. Budapest, Gabo, 2012. 576.

Noha magyarul a könyv várhatóan december 11-én jelenik meg, a történet dióhéjban már a hazai könyvvárományosok számára is unalomig ismert: egy kitalált, nyugat-angliai kisváros, Pagford harmincnégy lakóját ismerhetjük meg, akiken keresztül kiderül, a városka korántsem olyan idilli és tökéletes, mint amilyennek első pillantásra látszik. Miután a városi tanács egyik tagja, a negyvenes Barry Fairbrother hirtelen halálával új tagot kell választani, a város polgárai között kezdetét veszi az intrika és a gyűlölködés.

Az album aztán igazán ajándék műfaj. A frissek közül válogattam: komolyat, könnyedebbet, klasszikust és kortárst, a kultúr­sznob­tól az utcagyerekig — mindenkinek.

Daniel Arasse: Művész a műben. Analitikus ikonográfiai esszék. Fordította: Pataki Pál, Vári Erzsébet, Várkonyi Benedek. Budapest, Typotex, 2012. 256.

Tudjuk, hogy nem illik a műben a művészt keresni, hiszen amint útjára indul, önmagá­ban értelmezendő. Mégis-mégis tudjuk, hogy valahol benne van a Mózesben Michelangelo, a Noé részegségében Bellini, A Bölcsesség allegóriájában Tiziano, a Prométheusz mítoszában Piero di Cosimo, és még sorolhatnánk, hogy mi mindenben ki mindenki. Miként viselik magukon a fenti művek alkotóik személyiségjegyeit? A kíváncsiságot nehéz legyőzni, a könyv azoknak íródott, akik nem is akarják. A francia művészettörténész harmadik kötete a Typotex Képfilozófiák sorozatában.

Szándékaink szerint az írás végére az is kiderül majd, miért mutatjuk be könyvesbolti séta ürügyén Európa egyik legnagyobb könyvesboltját, mi köze a varrógépeknek a könyvekhez, lehet-e más a közszféra, a politika és a gazdaság működése, és eltilthatunk-e egy könyvmolyt akár csak ideiglenesen is a könyvesboltok látogatásától.

Szentpétervár legnagyobb könyvesboltját szerényen úgy hívják, Dom Knigi (mint az egyik moszkvai könyvesboltot mellesleg). A Szentpétervári Könyvek Háza a Néva sugárút és a Gribojedov csatorna sarkán található. Mielőtt belépnénk az ajtón, jobbra fordítva fejünket a csatornán feljebb a Vérző Megváltó Templomát látjuk azzal a rengeteg színes mozaikkal kívül (és tudjuk, hogy belül is), balra bólintva pedig a sugárút másik oldalán a hatalmas Kazanyi székesegyház terpeszkedik. Nos, éppen a Kazanyi székesegyház miatt hiúsult meg majdnem a napjainkban a város jelentős kulturális örökségének számító épület megépítése.

„Miről lehet felismerni az angol könyvtárlátogatót?” „A görcs miatt jobbra dönti a fejét.” A poént magyar nyelvre alkalmazva mondhatnánk, hogy a hazai olvasó a nyaka bal oldalát fájlalja, de manapság — sajnos vagy nem sajnos — egyre kevésbé kell ilyesmitől tartanunk.

Ha belépünk egy könyvtárba vagy könyvesboltba, hamar szembe­tűnik, mennyire fontos is az a kérdés, hogy mi szerepel egy könyv gerincén. Azt már tudjuk, milyen alapvető tudnivalókra kell odafigyelni egy borító tervezésénél, most azonban elidőzünk egy kicsit a könyvtestet összetartó elemnél.

A gerincen a legeslegfontosabb felirat a könyv főcíme. Az alcímet nem szokás feltüntetni, mint ahogy a borító első oldalán (B1) sem írják oda. Ha 5 mm-nél kisebb gerincet tervezünk, fellélegez­he­tünk, ugyanis ilyen vastagságnál nem szükséges semmit írni. Fél centi fölött azonban a cím mellett oda kell suvasztanunk a szerzőt, a kiadó nevét és/vagy logóját. Gondolhatnánk, hogy minél több hely áll a rendelkezésünkre, annál könnyebb a dolgunk, de a kitöltendő felület növekedésével nagyobb kreativitásra van szükségünk.

Népszerű/emészthető tudományos meg ismeretterjesztő könyveket javaslunk ajándékozni karácsonyra. Ha időben kezdtek a célszemélyre koncentrálni, még kiderülhet, minek örülne tudomány, nyelvtanulás témában.

Krogerus, Mikael, Tschäppeler; Roman: 52 döntési modell. A stratégiai gondolkodás kézikönyve. Fordította: Kolossa Tamás. Budapest, HVG Könyvek, 2012. 184.

Nap mint nap döntéseket kell hoznunk. Magánéletünkben éppen a karácsonyi ajándékozás az időszerű. Az nem kérdés, hogy rokonaink, ismerőseink nagy részénél a könyv a legjobb ajándék, de melyik legyen. Akár ennek a fontos dilemmának az eldöntésében is segítségünkre lehet a HVG Könyvek idei újdonsága, az 52 döntési modell. Ha eredményesebben szeretnénk dolgozni, kreatívabban dönteni vagy önmagunkat jobban megismerni — zsebből előkaphatjuk a telefon méretű kötetet. Ezzel a könyvvel kapcsolatban minden kicsi: fizikai megvalósulásában egy zsebkönyvvel állunk szemben, sajnos, ennek megfelelően a betűméret is apró, viszont egy-egy modell bemutatása rövid, lényegre törő, az egyoldalnyi rajzos ábrák pedig még az unalomig ismert modellekhez is közelebb visznek. A könyv utóélete a neten folytatódik, ahol további komoly és vicces modellek özöne jelent meg.

Friss a könyv, de könnyű a helyzet azzal kapcsolatban, megvan-e már. Ha meglenne neki, már rég tudnád. Az nyilván nem lepne meg, ha a közismert modelleket emlegetné (Eisenhower-mátrix, SWOT-analízis, Fogolydilemma, Maslow-piramis), de ha ezeket a modellneveket hallod, akkor elkéstél: Ajándékozási, Kicsi a világ, Hosszú farok, Fekete hattyú modell. (jeva)

„Könyvet nem érdemes kiadni.” „Könyvkiadásból nem lehet megélni.” „A kicsiket megeszik a nagyok.” Mai írásunkban a független, kis kiadók túlélési szabályairól lesz szó, és arról, hogyan adjunk ki érdekes könyveket és mégse menjünk tönkre — Oroszországban.

Az orosz Afisha (Hirdetőtábla) nevű hírportál több részben utánajárt a könyvkiadás mítoszainak. Ezek egyike, hogy a független kiadók költségei magasak, bevételeik viszont alacsonyak, fő szerzőiket kivásárolják a nagyok. Négy kiadóvezetőt kérdeztek arról, hogyan sikerül a felszínen maradniuk. A túlélés törvénye szerintük:

Nem isznak embervért, csillognak a napfényben, ráadásul halandóként viselkedve próbálnak beilleszkedni a társadalomba. Stephenie Meyer tinédzser vámpírjait sokan nevetségesnek tartják, mégis tömegeket vonzanak a mozikba.

Alkonyat — Hajnalhasadás II., színes, feliratos, amerikai fantasy, 115 perc, 2012
rendező: Bill Condon
író: Stephenie Meyer
forgatókönyvíró: Melissa Rosenberg
szereplők:
Robert Pattinson (Edward Cullen)
Kristen Stewart (Bella Swan)
Taylor Lautner (Jacob Black)

Hosszúra nyúlna a vita arról, melyik sorrend általában véve az üdvözítőbb: előbb a könyv, s aztán a belőle készült film, avagy fordítva. Az Alkonyat-széria esetében azonban igencsak bajban vagyok. Ha nem vagyunk tizenéves lányok vagy meglehetősen romantikus lelkületű hölgyek, hajlok arra, hogy a filmet élvezetesebbnek fogjuk találni. Persze az is kérdés, melyik részt.