„Miről lehet felismerni az angol könyvtárlátogatót?” „A görcs miatt jobbra dönti a fejét.” A poént magyar nyelvre alkalmazva mondhatnánk, hogy a hazai olvasó a nyaka bal oldalát fájlalja, de manapság — sajnos vagy nem sajnos — egyre kevésbé kell ilyesmitől tartanunk.

Ha belépünk egy könyvtárba vagy könyvesboltba, hamar szembe­tűnik, mennyire fontos is az a kérdés, hogy mi szerepel egy könyv gerincén. Azt már tudjuk, milyen alapvető tudnivalókra kell odafigyelni egy borító tervezésénél, most azonban elidőzünk egy kicsit a könyvtestet összetartó elemnél.

A gerincen a legeslegfontosabb felirat a könyv főcíme. Az alcímet nem szokás feltüntetni, mint ahogy a borító első oldalán (B1) sem írják oda. Ha 5 mm-nél kisebb gerincet tervezünk, fellélegez­he­tünk, ugyanis ilyen vastagságnál nem szükséges semmit írni. Fél centi fölött azonban a cím mellett oda kell suvasztanunk a szerzőt, a kiadó nevét és/vagy logóját. Gondolhatnánk, hogy minél több hely áll a rendelkezésünkre, annál könnyebb a dolgunk, de a kitöltendő felület növekedésével nagyobb kreativitásra van szükségünk.

A szöveg elhelyezésénél is több szempontra kell figyelnünk. A könyvtárosokra való tekintettel nem szép dolog a gerinc legalsó 2 cm-ére bármit is írni, ugyanis ide szokták felragasztani a könyvtári jelzetet. Mivel a borító egymaga alkot egy egészet, ezért a gerincen a feliratoknak elhelyezésükben igazodniuk kell a B1-en levő szöveghez. Arról nem is beszélve, hogy egyféle vagy egymáshoz illő betűtípusokat érdemes használni az egész borítón.

Ha túl hosszú a címünk, a gerincen lehet rövidíteni, de a B1-en már mindenképpen a teljes szövegnek kell szerepelnie. Ennél azonban sarkalatosabb kérdés, hogy milyen irányba is nézzen az a felirat. A magyar hagyomány szerint — a német nyomdászat hatására — alulról fölfelé olvasva kell elhelyezni a szöveget. Hasonló módon alkalmazzák a feliratot a francia és az olasz köteteken is. Persze ez sem egységes, Németországban például a 30 cm-nél magasabb könyveknél — mivel azokat fektetve helyezik a polcra — fordítva is lehet a felirat.

De kinek mi is a fordítva? Az angol (és holland) könyvek gerincén a szöveg olvasási iránya fentről lefelé. Az angolszász kultúrában ugyanis az a fő szempont, hogy ha a könyvet a B1-gyel felfelé lerakják az asztalra, akkor oldalról nézve is könnyedén el lehessen olvasni a feliratot. Azt persze nehéz megállapítani, hogy újabban a magyar könyvek tervezésekor tudatosan követik-e ezt az elvet (esetleg az angol hagyományt), vagy pusztán hanyagságról van-e szó. Nagyobb a tévesztés lehetősége a közös kiadásoknál: különösen színes kötetek esetében alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy a színes képek minden kiadványban ugyanazok, míg a fekete feliratokat nyelvenként külön nyomtatják a lapokra. Ez sokkal gazdaságosabb megoldás, és „csak” arra kell ügyelni, hogy a fordított magyar szöveg elférjen a rendelkezésre álló helyen. Ilyenkor persze a borító is egységes, a magyar kiadó megkapja az idegen nyelvű — rendszerint angol — változatot, amin csak ki kell cserélnie a feliratot. És hát külön oda kell figyelni, hogy bizony a magyar hagyományban elvileg ellentétes a szöveg olvasási iránya.

Ha el szeretnénk kerülni ezt a döntési helyzetet, tervezzünk jó vastag könyveket. Ilyenkor ugyanis a feliratot vízszintesen is el lehet helyezni, és a probléma meg van oldva. Sorozatban gondol­kodva még izgalmasabb lehetőségek állnak rendelkezésünkre: a cikkhez tartozó képen az Európa Könyvkiadó Francia história sorozata látható, ahol a gerincen levő illusztrációt úgy rendezték el, hogy a teljes sorozat egy festményt jelenítsen meg. Ez marketingszempontból sem utolsó, hiszen az olvasó nem hagyhat ki egyetlen kötetet sem, különben hiányos lesz a gerinceken végigfutó kép a polcán.

A szövegirány kérdése tehát egyedi döntés minden egyes kiadványnál/kiadónál, s távol álljon tőlem, hogy a magyar (vagy éppen az angol) gyakorlat törvénybe iktatását szorgalmazzam. Az olvasóknak pedig csak annyit tanácsolhatok, hogy ha a könyvtáruk rendszerezésén túl vannak, az egységesség érdekében rakják fordítva egy-egy könyvüket a polcra, hogy mindegyik gerincen azonos irányban legyen a szöveg.

Forrás

Gerincesek. Essék itt szó kivételesen a könyvekről… Magyar Grafika 2007/4: 80—86.
Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Második, átdolgozott kiadás. Budapest, Osiris, 2005.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.