Albert Camus idén száz éve született. Itthon kiment a divatból. Pedig nemcsak korszakalkotó író volt, de nyugodtan lehetne Che Guevarahoz hasonlatos pólóra nyomtatott ikon. Hogy rögtön a poénnal kezdjem: a világ valaha volt legdögösebb sportkocsi­jában, egy nyolchengeres, hatezer köbcentis fekete Facel Vega 355-ösben száguldozva lelte halálát. A kocsit az irodalmi Nobel mellé kapott pénzből vette, s a díj átvételekor azt mondta, csupán biztatásnak tekinti jövőbeni sikereihez…

Koldusszegény algír családba született. Francia apját fényképről ismerte, analfabéta anyja helyett idősebb testvére nevelte, nyomorban. Rendkívüli értelme és szorgalma miatt tanárai próbál­ták segíteni tanulmányait. Ösztöndíjakkal egészen az egyetemig juttatták, de újra és újra feltámadó tüdőbetegsége miatt végül nem tudta befejezni filozófiai tanulmányait. Volt színész, ügynök, újságíró, hivatalnok, dramaturg.

A betegséggel egész életében kemény harcot vívott: nem tudta elfogadni saját gyengeségét, kifejezetten erőltette a sportot, de az inkább csak ártott neki (hoppá, újabb Guevara-vonás). Antifasisztaként a német megszállás alatt részt vett a párizsi ellenállásban. Előbb elhivatott kommunista, de hamar átlátott a szovjet rendszeren, és szembefordult az eszme kortárs megvaló­sítóival. A magyar ’56-os forradalom melletti hajthatatlan kiállásával romlott meg végleg a viszonya korábbi író- és eszme­társával, Jean-Paul Sartre-ral is.

„Az ember az egyetlen teremtmény a világon, amely nem akar az lenni, ami.”

Közöny című regénye 1942-ben jelent meg. A cím magyar fordítása inkább csak irodalmi igényű ferdítés. Az eredeti pontos fordítása Az idegen (L'Étranger), ami talán elegánsabb megközelítése a szájbarágós magyar változatnak. A regény a mai elidegenedett ember és környezetének sztorija. A főhős Meursault nem hazudik érzelmeket ott, ahol nincsenek, nem hazudik bánatot, érdeklődést, szánalmat vagy tiszteletet. Nem lelkesedik, és nem dicsér, de nem is ítélkezik, vagy vádol. Csak él a jelenben, cselekedeteit a pillanatnyi döntések vezérlik. Környezetétől, a körülötte élőktől a képmutatás hiánya különbözteti meg, a vállalt közöny. Mert képmutató korunk bizony elvárja a kötelező képmutatást, és leszámol azokkal, akik nem tisztelik az e fölötti társadalmi megegyezést. Magatehetetlen anyját aggok házába helyezi el, mert ott jobb lesz neki. Habár gyengéden gondol rá, temetésén sem tud sírni. Ezzel kivívja környezete rosszallását. „A mi társadalmunkban mindenki a halálos ítélet veszélyének teszi ki magát, aki nem hullat könnyet az anyja temetésén” – mondta Camus. Meursault nem lelkesedik a váratlan előléptetésért, és nem hazudik szerelmet. Nem lázadásból, hanem közönyből utasítja el a társadalmi normákat és kliséket, és az író ennek a gondolatnak a csapdájába az olvasót is becsalja. Nincs ember, aki ne tett vagy kívánt volna már hasonlót, de talán magának sem merte bevallani, mert ezt illik szégyellni.

A regénybeli antihős figura kiteljesedése, amikor véletlenek sorozatának következtében megöl egy embert. Értelmetlenül, a pillanat zavarában. Maga sem tud tettére magyarázatot adni. És kezdetét veszi a vizsgálat, a bírósági tárgyalás, amely során Meursault élete, minden korábbi közönyös cselekedete halálos bűnként kerül elő, és az átlagpolgárt szörnyeteggé festi. Az eljárás kulcsjelenetében Meursault tovább rontja helyzetét: közli a vádlóval, hogy nem hisz Istenben. De ugyanúgy nem hisz a bűntelenségben és a körülötte élőkben. Az élet értelmetlen, puszta létezés. Azzal, hogy nem hajlandó hazudni, rámutat a társadalmi álca hamisságára, és ezzel kierőszakolja saját halálos ítéletét.

Camus világosan megmutatja, az ember legfontosabb adottsága, hogy minden helyzetben van szabad választása. És Mersault hősies manír nélkül képes meghalni a saját konok, közönyös igazságáért. „Regényalakomban az egyedüli Krisztust akartam ábrázolni, akire méltók vagyunk” – mondta róla az író.

És valóban rá vagyunk méltók? Olvassuk Camus-t, és megtudjuk.

(hézag)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.