„Könyvet nem érdemes kiadni.” „Könyvkiadásból nem lehet megélni.” „A kicsiket megeszik a nagyok.” Mai írásunkban a független, kis kiadók túlélési szabályairól lesz szó, és arról, hogyan adjunk ki érdekes könyveket és mégse menjünk tönkre — Oroszországban.

Az orosz Afisha (Hirdetőtábla) nevű hírportál több részben utánajárt a könyvkiadás mítoszainak. Ezek egyike, hogy a független kiadók költségei magasak, bevételeik viszont alacsonyak, fő szerzőiket kivásárolják a nagyok. Négy kiadóvezetőt kérdeztek arról, hogyan sikerül a felszínen maradniuk. A túlélés törvénye szerintük:

1. 1. Legyünk készen bármilyen eseményre a kézirattal kapcsolatban! Az Ad Marginem kiadó elmesélte, hogy egyik szerzőjük kéziratát az ügyvéd hozta ki a börtönből, és az egyetlen példányt a taxiban hagyta. Az mentette meg a helyzetet, hogy a szerző nagy tiszteletnek örvendett többek között azok körében is, akik Moszkva nem legális taxijait tartották ellenőrzésük alatt: néhány nap alatt megtalálták a kéziratot.
   2. Tervezzünk a szerzőinkkel hosszú távra! Egy új szerző félkész kéziratot küldött a kiadóba. A szöveg érdekesnek tűnt, látszott, hogy a szerző tud mesélni, megvan a város hangulata, de az is érződött, hogy a könyv szerkezetével nem sikerült megbirkóznia. Kiderült, hogy van egy másik kézirat is a tarsolyában, amit végül elsőként adtak ki, és ami a kapcsolat alapját, egy hagyományos munka kezdetét jelentette. Lehetséges tehát, hogy a szerző harmadik vagy negyedik könyve nagy sikert ér majd el.
   3. Figyelmesen kövessük az irodalmi ügynökségek újdonságait! A Fantom-Press kiadó brit, amerikai és más ügynökségektől kapott információözönből és katalógusokból igyekszik az érdekes könyveket kiválasztani: azokat, amelyek valamiért még nem keltették fel a nagyok figyelmét.
   4. Alakítsunk ki jó emberi kapcsolatokat az ügynökökkel! Szintén a Fantom-Press szerint a kis európai és amerikai ügynökségek számára fontos, hogy normálisan viszonyuljanak hozzájuk és szerzőikhez Oroszországban. Ezért nem csupán a szerzői jogok forrását kell bennük látni, emberi kapcsolatok ápolására is szükség van: levelezni, kiállításokon találkozni, beszélgetni mint olvasó az olvasóval. Aztán a könyveket jó fordításban, szépen kiadni, jól reklámozni, rendben fizetni. A jogokért többen jelentkeznek, de ha a külföldi ügynökség elégedett a partnerével, akkor nem feltétlenül fog mással üzletelni.
   5. A megállapodásba írjuk bele a kiadás több változatát! Előfordult, hogy egy szerzővel kizárólagos jogai voltak a kiadónak, de csak puhafedeles kiadásban. Aztán egy nagy kiadó sok pénzt ajánlva rábeszélte a szerzőt, menjen hozzá a keménytáblás könyvek kiadására.
   6. Vonjunk be nonprofit szervezeteket, kulturális alapítványokat a kiadásba! Ezzel finanszírozhatjuk a szerzői vagy fordítói költségeket. Nem titok, hogy bizonyos témájú, nagyon kis példányszámú könyvek meg sem tudnának jelenni támogatások, külső forrás bevonása nélkül. Az orosz kis példányszám természetesen mást jelent számszakilag, mint a magyar…
   7. Ne legyünk lusták jó fordítót keresni! Azt is mondhatnánk: hát fizessük meg rendesen a profi fordítót! Azonban a válság miatt most könnyebb a jó fordítókkal — árulja el a kiadói oldal érdekét a Fantom-Press. A fordítók oldaláról ez azt eredményezi, hogy csak műfordításból nehéz megélni.
   8. A bonyolult könyvekhez keressünk szakértő lektort! A hozzáértő lektor megtalálja a szerző pontatlanságait, s így a könyv értékesebb lesz.
   9. Néhány könyv sokéves munkát követel. A Novoje Izdatyelsztvo vezetőjétől tudtuk meg, hogy a leningrádi blokádról szóló írásokat tartalmazó könyvön hét évig dolgoztak, hogy teljes értékű tudományos kiadvány szülessen: új szövegek kerültek elő, újra kellett gondolni a koncepciót. Véleménye szerint egy nagy kiadó nem engedhet meg magának ilyesmit, ott nem dolgoznak ilyen sokat az alkalmazottak egy könyvön.
   10. Jó tervezőkre van szükség. Olyan tervezőkre, akik figyelmesen meghallgatják a kiadó elképzeléseit. Egy kis kiadónak személyes kapcsolata alakul ki a könyveivel. A nagyon híres, keresett tervezőkkel nem mindig sikerül egy kis kiadónak eredményesen együtt dolgoznia. A kis kiadó több változatot szeretne látni, válogatni, tovább gondolkodni, és azokkal a tervezőkkel szeret dolgozni, akik készek erre, és nem futószalagon gyártanak terveket.
   11. A siker váratlanul jön. Az egyik kiadó elmondása szerint egyszer a nem várt, hirtelen jött siker következtében olyan gyorsan kellett nyomdába adni a szöveget, hogy a sietség a minőség rovására ment, és valami hiba folytán a teljes szövegből hiányzott két betű. Az orosz siker húszezer példányt jelentett, amiről a klasszikus kérdés jut eszünkbe: a kiadóvezető panaszkodik vagy dicsekszik?
   12. Nem kell a magas példányszámokat hajtani. Ha egy könyvet két hónap alatt sikerül ötezer példányban eladni (ne felejtsük: orosz példa), akkor ez fedezi egy másik könyv sikertelenségét, de a bestseller ritka. Három kudarc egy évben komoly nehézséget okoz egy kiadónak. Ezért fontosabb, ha a kiadó inkább nagy tűzijátékoktól és nagy kudarcoktól mentesen, egyenletesen jól teljesít.
   13. Megéri-e a terjesztői hálózatokkal dolgozni? A nagy terjesztők piacokért folytatott harcának célkitűzése Oroszországban az, hogy a boltokban csak az ő könyveik maradjanak. Dominancia a konkurencia helyett. Az internetes értékesítés térnyerése ebben a kis kiadók segítségére lehet.

Bár az orosz világnyelv, az orosz könyves piac pedig már csak méreténél fogva is jelentősen eltér a magyartól, azért a fentiek közül néhány felvetés elgondolkodtató lehet a magyar könyvkiadásban is.

Forrás

Правила выживания маленьких издательств

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.