…időzzünk el kicsit Tolkien kevésbé emlegetett lényein. Igaz, nem Középföldén élnek, de legalább olyan szeretnivalók.

Már nem kell sokat aludni, és decemberben sorba állhatunk A Hobbit premierjén. A könyv szeptember 21-én ünnepelte angol kiadásának 75. születésnapját. Erre az alkalomra Peter Jackson hobbit-hetet, és világra szóló születésnapi partit rendezett. Ilyen körülmények között hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy bizony nem minden Középfölde. Kitekintésképpen szemezgessünk kicsit Tolkien más tájakon játszódó műveiből.

Első magyarul megjelent meseregénye 1949-ben íródott, és egy középkori kovácsmesterről szól, aki elindul szerencsét próbálni, a történet végére pedig még egy sárkány is előkerül. Magyarul a Móra közölte 1988-ban, A sonkádi Egyed gazda címen. Ezt követően megjelent Giles, a sárkány ura címen is, ami csak az egyszerű olvasó megtévesztésére szolgál, hiszen mindössze néhány névváltoztatás történt, tartalmilag a régi maradt. 2002-ben a Szukits Kiadó szerezte meg a jogokat, ekkor már Göncz Árpád hivatalos fordításával közölték a művet, ezzel elindítva egy egységesebb kinézetű sorozatot, melyben a többi Tolkien-regényke is megjelent.

A nyelvekkel kapcsolatban vannak nyilvánvaló tények. Kis ország kis nyelvén mondhatnánk-e mást, mint hogy idegen nyelv(ek) bizonyos szintű ismerete elengedhetetlen az életben való boldoguláshoz? Ez is a modern írástudás. Az európai műfordítók és a műfordítás helyzetéről szól az írásunk. Miért, mire számítottatok?

Van egy európai kezdeményezés, a PETRA (European Platform for Literary Translation), mely a Frankfurti Könyvvásár után, 2012. október 22-én publikálta hivatalosan az egy évvel korábbi brüsszeli kongresszus alapján született ajánlásait. A PETRA fő célkitűzése, hogy elősegítse és támogassa az európai műfordítást és az irodalmi fordítók helyzetének javulását. A PETRA-ajánlások azon a meggyőződésen alapulnak, hogy Európában a műfordítás feltételei változtatást igényelnek.

… ha nem férnek el a lakásban. Tisztázzuk: megunt könyv nem létezik. Könyvet pedig nem égetünk. Egyetlen igazi ok van, ha könyvektől szeretnénk (kényszerülünk) megválni: új könyveket szeretnénk a helyükre. Mivel ez nem egy ingatlanos blog, új lakás vásárlására nem buzdítunk. Az alapkérdésre koncentrálunk: hogyan legyen kevesebb könyvünk most, hogy több lehessen a jövőben.

Ha ismerős az az állapot, amikor a polcokon két sorban vannak a könyvek, és persze a hátsó sorban sosem találod a kedvenceidet, ha szerinted sem normális állapota a könyveknek a vízszintes egymáson fekvés, akkor neked is könyvlikvidálási ötletekre van szükséged. Humánusra. Nincs kegyetlenebb érzés, ha könyvünk sorsáról nem tudunk megnyugtatóan gondoskodni.

Kellemesen zsibongató sokszínűség — ez a három szó jut eszembe a Győri Könyvszalon (2012. november 9—11.) idei programfüzetét böngészve. Mindent felülíró szerelem, majd egy kis publicisz­tika. Karibi nyár, Bangkok és egy-két leszbikus szerelemi történet között egy napló-, szótár- és indiánregény bemutatója. Hm… hát így. Álfanyalgás mindez, s csak a sóvárgás kesernyés hangja beszél belőlem, mert szeretettem volna az idén elmenni. Marad a virtuális utazás.

Ha elmennék az idén Győrbe, már pénteken megérkeznék. Belehallgatnék a könyvtárak létjogosultságáról, jövőjéről szóló konferenciába, majd benéznék a Mesekuckóba, hogy megnézzem Csernik Szende székely lábbábos, mesemondó műsorát. Kalász Márton szerzői estje, majd a Csík zenekar koncertje zárná a pénteket.

Janosch: Irány Panama! Történet arról, hogyan utazott Kistigris és Kismackó álmai országába. Fordította: Dornbach Mária. Budapest, Móra, 2012. 48.

Janosch: Kincsvadászat. Történet arról, hogyan indul Kistigris és Kismackó a nagy kincsvadászatra. Fordította: Dornbach Mária. Budapest, Móra, 2012. 48.

Janosch, becsületes nevén Horst Eckert, az én emberem. Kedves, egyszerű, hétköznapi, emberi. A sziléziai szerző német nyelvterületen nagyon népszerű, több mint száz gyermekkönyv szerzője, meséit eddig közel harminc nyelvre fordították le. Saját munkáit illusztrálja, ami különösen meggyőzővé teszi. A legjobban azt szeretem, hogy az események fő áramlata mellett a képeken mindig ott bujkál egy mellékszál is: a főszereplőkön kívül megfigyelhetjük még pici mellékszereplők apró történéseit is — lubickoló kisegeret, csókolózó kisbékát, ejtőernyős mókust. Magyarul korábban csak a Papa, most mackó vagy! jelent meg, ami régi nagy kedvencem, de sajnos már nehezen beszerezhető. Szerencsénkre a Móra Kiadó újra elővette a szerzőt, és most itt van két újdonság: az Irány Panama! és a Kincsvadászat. A két főhős közös: Kistigris és Kismackó. Először nyakukba veszik a világot, hogy felkutassák a banánillatú Panamát, majd gazdagságra vágynak, és kincskeresésre indulnak. Mindez persze leginkább a barátságról szól. A meséket Dornbach Mária fordította, és a kiadó honlapján bele is lehet lapozni mindkettőbe. (sven)

Hát szabad egy könyvbe tollal beleírni?! Bocsánatos, ha azt a szerző teszi. Lássuk, milyen a tökéletes dedikálás.

A dedikálás (szótári jelentése szerint ajánlás) a könyvbemutatók, könyvhetek és könyv­vásárok fontos programpontja. Ilyenkor rajongók és gyűjtők hosszú sora kígyózik az író előtt. Jó alkalom ez a szerző szemrevé­telezésére, személyes benyomás és egy kis tárgyi emlék gyűjtésére, esetleg új, menő profilkép készítésére. A dedikált könyv ajándéknak sem utolsó. Az antikváriumok kínálatában külön kategóriát képez, és általában nem megfizethetetlen. Az ár természetesen egyenesen arányos a szerző ismertségével és elismertségével.

Fontos, hogy a dedikálás helye a címoldalon (3. oldal) és nem a szennycímoldalon (1. oldal) vagy az előzéklapon van. Lényegi része, hogy ki írja kinek, mégpedig teljes nevekkel. Az egész pedig a dátummal lesz tökéletes. Lehet, hogy jobban szeretnénk, ha a szerző kissé becézgetne minket, de a könyv utóélete szempont­jából inkább mondjunk le erről. A „Jucinak Miklóstól”-jellegű bejegyzésekből ugyanis később nem derül ki sem a tulajdonos, sem a dedikáló személye.

Igazán személyes sorokkal persze ritkán találkozhatunk a nagyüzemi dedikálások során, néha mégis lehet szerencsénk. A kortárs hazai csúcs a napirajzos Merényi Grafitember Dani, aki személyre szóló képregénykockát kanyarít minden türelmes sorban állónak. Rövid videó erről itt.

Őszintén bevallom, Róma miatt vettem kézbe Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét. S hogy mit kaptam, és nálam hogyan is teljesedik majd be ez a misztikus utazás, még nem tudni. Ha legközelebb Rómából, és már egy másik életből írnék, az sem lenne meglepő. Lélek(fel)forgató könyv ez, persze csak azok számára, akikben titkos vágyak élnek. De hát, kiben nem?

Szerb Antal: Utas és holdvilág. Budapest, Magvető, 1974. 254.

A váratlan vágyakról

Persze, csak óvatosan azokkal a vágyakkal, hiszen a könyv számtalan „szívenütős” mondattal bír, amelyek után bizony szembe kell néznünk saját félelmeinkkel, gyávaságunkkal, elkönyvelni netán a megalkuvás tényét és élni ugyanúgy tovább, ahogy eddig. Elodázható persze a szembenézés, de lehet, nem éri meg. Amin el kell gondolkoznunk, amivel szembe kell néznünk, úgyis visszakapjuk.

A történetről

A regény főhőse egy házaspár: a 36 éves, középosztálybeli Mihály, aki Budapesten él, apja cégénél dolgozik és Erzsi, aki Mihály szeretője volt, majd elhagyja gazdag férjét a titokzatos, a mindig kicsit távoli, a nem mindennapi Mihályért. A történetben az ifjú házasok nászútjukat töltik, éppen Velencében járnak. „A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.”

Vissza-visszatérő téma könyves berkekben, milyen változásokat hoz az e-könyvek megállíthatatlan térhódítása a — nevezzük immáron így — hagyomá­nyos könyvkészítésben. A nyomtatott könyvek temetésétől szerencsére még messze vagyunk, az Országos Széchényi Könyvtár múlt pénteken nyílt időszaki kiállításán mégis egyfajta összegzésként tekinthetjük meg, mit is jelentett eddig a könyv — jelzők nélkül.

A december 22-ig látogatható könyvművészeti és tipográfiai kiállításon válogatott, 21. századi szép magyar könyveken keresztül csodálható meg a könyv- és betűtervezés, a modern tipográfia művészete. Merthogy a könyv nemcsak tartalmán, hanem megjelenésén keresztül is üzenetet hordoz, értéket képvisel. Egy különleges szín, szép grafikájú oldal, a szövegre ötletesen utaló borító szinte mágnesként vonzza a szemet, különféle benyomásokat kelt reménybeli olvasójában, és a könyv így lesz több puszta információhordozónál.

Az e-könyv praktikus, áramvonalas, hűvösen profi. Kütyüélmény. Nem „rosszabb”, mint nyomtatott társa, csak más. Viszont még gyerekcipőben jár az ezeréves, hagyományos könyvhöz képest. Már csak ezért is nehéz lenne kiállítást szervezni „belőle”.

A betűnek is van divatja. Olyan, mint az autó vagy a női ruha vagy a szemüveg: csak a legszebbeket, legérdekesebbeket és a legcsúnyábbakat vesszük észre. Rehabilitálunk: foglalkozzunk az egyszerűen szép, időtálló betűtípusokkal! A Margaret Antikva ilyen. Kortalanul stílusos.

Egy magyar tervező betűterve nyerte az egyik nagydíjat az 1966-os New York-i betűtervezési pályázaton. A díj nagyságát mi sem mutatja hitelesebben, mint hogy az eseményről még az Izvesztyija 1966. október 6-i száma is beszámolt: „Nagy sikert aratott a budapesti Első Magyar Betűöntöde főmérnöke, Nagy Zoltán. A New-York-i nemzetközi nyomdabetű-pályázaton, amelyen 35 országból vettek részt és 777 pályamunka érkezett be, ő kapta az egyik első díjat az Antikva Margaret nevű betűtervért, és egyúttal ajánlatot kapott a szerződéskötésre.” Ha hozzávesszük a rövidhír második, egyben utolsó bekezdését is, látni fogjuk a korabeli újságírás zsenialitását. „A magyar nyomdászat sikere nem véletlen. Például még a 17. században Misztótfalusi Kis Miklós szerkesztette azt a grúz betűsort, amellyel kinyomtatták Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című költeményét.”

A minap egy tetszetős kis piros könyv akadt a kezembe egy könyvesboltban, és nem átallott elkísérni egészen a kasszáig. De mint tudjuk, a puding próbája az evés, ezért megkísérlem végigjárni, hogy a könyvszerető olvasótól a szakmabeliig ki milyen hasznát tudná venni egy angol—magyar könyvszakmai szótárnak.

Monika Schlitzer, Pálfy Mihály (szerk.): Angol—magyar, magyar—angol könyvszakmai szótár. Könyvkiadás, könyvkereskedelem, nyomda. Szeged, Grimm, 2009. 104.

Angollecke könyvrajongóknak

Nem mondanám, hogy szűz kezekbe került a kötet, de azért igyekeztem mindenre rácsodálkozni. Eligazításként az Előszóval kezdtem, ahol a szótár használatán túl arról is tájékoztattak: „Néhány esetben a német, illetve a magyar ekvivalensek jelentését magyarázatokkal könnyítettük meg.” A logikai baki arra vezethető vissza, hogy a könyvet egy német—angol szótár alapján adaptálták. Örömömre szolgált, hogy — bár ez nem értelmező szótár — helyenként a szavak jelentését is megadják, hiszen itt nemcsak egy idegen nyelv, hanem a magyar könyves szaknyelv ismeretére is szükség van.