Az ünnepi készülődés idején a legtöbben igencsak feszültek vagyunk: örülni fognak-e a családtagok az ajándékoknak, időben fel tudjuk-e állítani a fát, sikerül-e a kará­csonyi menü. A viták elkerülése végett érdemes szem előtt tartani, hogy férfiak és nők mennyire másképp gondolkodunk.

Deborah Tannen: Pár-beszéd. Férfi-női kommunikáció. Fordította: Vargha Dániel. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009. 392.

Megannyi vicces szószedetet találhatunk az interneten, amelyek a két nem tagjainak kommunikációját hivatottak megfejteni. Deborah Tannen is valami ilyesmivel foglalkozik, csak éppen tudományos alapokon. Az alapvető különbséget az jelenti, hogy míg a nők kapcsolatépítésre, addig a férfiak függetlenségük megőrzésére használják a nyelvet. De valóban ennyire különböző eredményre juthatunk emiatt? Lássunk néhány tipikus karácsonyi vitaindítót.

• A feleség hosszas ajándékvásárlásból hazaérve elpanaszolja férjének, hogy az eladó udvariatlanul bánt vele, amikor nagy címlettel szeretett volna fizetni, és elküldte, hogy előbb váltsa föl valahol a pénzt. A férfi erre megkérdezi, miért nem fizetett kártyával. A nő ezt kioktatásnak veszi, és úgy érzi, a férje nem figyel rá eléggé. Ha Tannen nyomán értelmezni igyekszünk a szituációt, a következőről van szó: a nő csak annyit várt volna, hogy meghallgassák, és együtt érezzenek vele, a férfi azonban egy megoldandó problémának értékelte az esetet, ezért állt elő egy javaslattal.
• Ugyanez a férj a fél délutánt a karácsonyfa felállításával tölti. Mivel a vendégek hamarosan megérkeznek, a feleség szól a férfinak, hogy inkább menjen öltözni, addig majd ő felrakja az utolsó égősort. A férj kikéri magának, ő egyedül is be tudja fejezni a díszítést. Hogy hol is csúsztak el a felek a beszélge­tésben? Segítségnyújtáskor az egyik személy a másik fölé kerül, de nem is feltétlenül ez a baj, hanem hogy a férfi a nő felaján­lása mögött azt a rejtett üzenetet feltételezte, hogy ő nem képes a feladatot egyedül megoldani.
• Megérkeznek a vendégek, vacsora közben a férj és apja elmé­lyült beszélgetésbe kezdenek. A feleség próbál bekapcsolódni, de rendszerint félbeszakítják, és később már nem tudja elmondani, amit szeretett volna, mert addigra témát váltanak. Emiatt kezdi egyre frusztráltabban érezni magát, miközben a férfiak láthatóan élvezik a társalgást. Tannen könyve alapján világos, hogy a két férfi rivalizált egymással, a hallgatóság figyelmének a magukhoz ragadása és ezáltal magasabb pozícióba való kerülés volt a céljuk. A feleség azonban egyenrangú szituációt feltételezett, ahol egyszer az egyik, másszor a másik hallgatja meg a másikat, így rosszul érezte magát a versengés közepette.

Ilyen és ehhez hasonló helyzetek elemzése során világít rá Tannen a két nem nyelvhasználati különbségeire. Ezek az eltérések olykor erőltetettnek tűnhetnek, ami részben a kultúrák különbözőségével (mégiscsak amerikai szerzőről beszélünk), részben a nemek változásával-közeledésével magyarázható. Különbségek ide vagy oda, azért a legtöbb ehhez hasonló konfliktus a másikra való kellő odafigyeléssel könnyen orvosolható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.