vonalkodos_olvasos.jpgIlyenkor, év végén vagy fogadkozunk, vagy számot vetünk. Szilveszterkor kellene valami vicces is, pláne, hogy aktuálisan felszabadultak vagyunk a világvége elmaradása miatt. Nekem meg csak az jut eszembe, a karácsonyi bejgliről mellesleg, hogy az irodalom hatása mérhetetlen (mérhetetlenül nagy), és egész évben nem sikerült elmondanom, miért nem szeretem a mákos tésztát.

A másik, ami karácsonykor már tényleg viszketésig foglalkoztat (nem, nem az, hogy az éves könyvforgalom hány százaléka realizálódik decemberben): miért ragasztanak árcímkét a könyvekre, ha úgyis van rajtuk vonalkód, sőt mobilkód. De még ha nem is lenne, mi visz rá egy könyvesboltost, hogy ilyenre vetemedjen. Mert rendben, ha a szerző ír a könyvbe (dedikál), és a könyvtáraknak is joguk van a könyveikbe mindenfélét dokumentálni, a saját könyvemben sem tartom szentségtörésnek az aláhúzást, feljegyzést/megjegyzést. Itt kérem, arról van szó, hogy idegen könyvet ragacsolnak össze. Ők az enyémet. A címkét mechanikai és kémiai hatások bevetése ellenére sosem sikerül maradéktalanul leszedni. A könyveknek meg úgyis van az tulajdonságuk, hogy miután már elkészültek, általában nem emelkedik az áruk. Elolvasom a fülszöveget – tetszik, beleolvasok – tetszik, ki írta – jöhet, hoppá, mennyibe kerül – nézzük csak meg a kihelyezett vonalkód-leolvasón, nem árazták-e le... Ez van, a könyv is áru, elmeséltük elméletben a sorozatunkban, hogyan készül.

A könyvkiadás rejtelmein kívül azt is elárultuk, ha megkérdeztünk vagy megtudtunk valamit, ha eszünkbe jutott valami. 2012-ben könyves eseményeken jártunk, programokat, havi olvasnivalókat ajánlottunk, filmeket, színdarabokat láttunk… de nem utolsósorban könyveket olvastunk. 2013-ra vannak meglepetéseink, de tudunk titkot tartani, publikusan annyit: tartalmában ugyanezt tervezzük jövőre is.

Ó, a mák. Meggyőződésem, hogy táplálkozási szokásaim alakulását erősen befolyásolta egy kisiskolásként olvasott novella, amit azóta sem bírtam újraolvasni. A lényege, hogy egy munkaszolgálatos táborban a kívánságát (túl)teljesítve őrei halálra tömik mákos tésztával a rabot. Durva történet! Szóval van a könyveknek ez az életre szóló hatása. Bár becsszóra van egy török közmondás is: „Ha olvasol – táplálkozol”. Olvassatok sokat 2013-ban is! TotáLiber blogot.

A kép forrása

le petit bird told me

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr824988333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása