Péntek, 13-a van — ez elég jó ürügy, a nyár pedig forró mentség, hogy a matematikáról beszéljünk. John Allen Paulos Számvakság című könyve az alcímében írt ígéretet próbálja beteljesíteni, miszerint a matekfrász gyógyítható.

John Allen Paulos: Számvakság. A matekfrász gyógyítható! Fordította: Pataki János. Budapest, HVG Könyvek, 2012. 160.

Ha korábban nem tudtuk volna, hogy a matematikusoknak van humorérzékük, Szemerédi Endre, magyar matematikus Ábel-díja kapcsán adott interjúi óta ezzel mindenképpen tisztában vagyunk. A Számvakság előszavát pedig az eredetileg matematikusnak készülő humorista, Farkasházy Tivadar írta, 5 oldalon jókat anekdotázva és olyan olvasmányosan, hogy azzal szinte magasra tette a mércét a következő 150 oldal elé. Az amerikai író-matematikus humorérzékét, szerénységét és realitását mutatja, hogy egyes nehezebb részek bátor átugrására buzdít. Füllentenék, ha azt mondanám, az átlapozásnak legalább a gondolata ne merülne fel az olvasóban, de a könyv akkor is érdekes, ha matematikáról is szól. Vagy éppen ezért.

Az elmúlt héten azon elmélkedtünk, hogyan kerülhetünk be a Guinness-rekorderek közé szerzőként. Ha időközben rájöttünk, mégse fog menni az írás, akkor sem kell lemondani erről az álomról: még mindig számos rekordkísérlet vár ránk könyves témában.

Kicsire nem adunk

Sokan rájöttek már, hogy nem is olyan egyszerű megírni egy könyvet. Ők ha tehetik, mélyen a zsebükbe nyúlnak, és tárcsázzák egy béríró számát. Persze nem muszáj pont a belsőt magunkénak tudni, ha elég ügyesek és elszántak vagyunk, elsajátíthatjuk a könyvkötészet csínját-bínját. De hogyan is lesz ebből rekord? Csak ne legyünk szerények. Törekedjünk rögtön a legnagyobbra! A világ jelenlegi legnagyobb könyve 5 × 8,06 méter nagyságú, közel 1500 kilót nyom, és 429 oldal. Azt ugyan nem tudjuk, milyen papírból készült, de összehasonlításképpen eláruljuk, hogy egy 300 oldalas, keménytáblás, A/5-ös könyv alig fél kiló. A rekorder kötetet 2012. február 27-én mutatta be a Mshahed International Group Dubajban (Egyesült Arab Emirátusok). Elkészítésén több mint ötvenen dolgoztak, és Mohamed prófétáról tartalmaz történeteket.

Irodalmi néger, fantomíró, bértollnok, háttéríró. Léteznek, mert egyszerűen van, akinek a nevére jobban harapunk.

Aki azt hitte, kizárólag ismeretlen, szürke figurákról van szó, az most lepődjön meg, mert Victor Hugóról, Mark Twainről és H. P. Lovecraftról is ismert, hogy mások nevében írtak. Ennek fordítottja, hogy valaki híres ember helyett ír, azonban még gyakoribb. A nagy olvasótáborral rendelkező szerzők könyveit bizony szellemek szaporítják (Nemere 30 év alatt tényleg 500 könyvet írt? És mikor evett?) — mert hát gyorsabban olvasunk, mint ahogy az író ír. És még ha sejtjük is, hogy Orbán Viktor nem ült le a választási kampány kellős közepén esténként tölgyfa íróasztalához pennával kezében papírra vetni a Rengéshullámok című opuszt, ahogy Gyurcsány Ferenc sem az Útközbent (egyet ide, egyet oda ;)), nevük hallatára mégis könnyebben kinyílik a pénztárcánk. Legutóbb pedig Árpa Attiláról tudtuk meg, hogy tud szellem nélkül is írni. (Hurrá!)

Dimitri Verhulst: Elcseszett napok egy elcseszett bolygón. Fordította: Szita Szilvia. Budapest, Európa, 2012. 161.

Első látásra megragadott a könyv, a szarkaz­musra utaló cím, a sokat ígérő, mégsem tolakodó borító a gömbhal-lámpával és a jól megírt fülszöveggel. A külföldön elismert flamand író az emberré válás krónikáját írja le kevesebb mint 200 oldalon. A szerző egyáltalán nem fest jó képet az emberiség alakulásáról. A kezdetektől („kimásztunk a vízből”) napjainkig mutatja be az ember fejlődéstörténetét, valamint azt, hogy az EMBER hogyan hódítja meg és pusztítja el saját környezetét. Nagyon érdekesnek találtam a történet sodrását: ahogy közeledünk a mához, úgy gyorsulnak az események – a könyv felénél még csak a középkor elején járunk, míg a legújabb kort elintézi pár oldalban –, ezzel maximálisan érezhetjük azt az eszement rohanást, ami jelenünket meghatározza. Verhulst nem kertel, nem kívánja eltemetni a történelem során elkövetett szörnyűségeket. A könyv ettől függetlenül roppant élvezetes, határozottan nevezhetjük a fekete humor egyik gyöngyszemének.
A szerző stílusa annyira magával ragadó, hogy be is szereztem két másik művét – sajnos magyar fordításban csak ennyi jelent meg –, a Problemszki Szálloda és a Semmivégre című kötetet. Jó lenne, ha valaki lefordítaná a többi 13 regényét is. (Mimo)

A Guinness-rekordokról általában őrültségek jutnak az ember eszébe, és aligha asszociálna kulturális extremitásokra. A fordítói legekről már írtunk, most további könyves csúcsok nyomába eredünk.

Sosem késő elkezdeni

Nem tudjuk, hány óvodás olvas most bennünket, de mindegyiküket arra biztatnánk, hogy ha Guinness-rekordot szeretnének dönteni, akkor sebtében kezdjenek el írni. (Persze azért, ha lehet, előbb érjenek ennek a cikknek a végére.) A legifjabb férfi ugyanis, aki valaha könyvet publikált, 2005. október 15-én 5 éves és 302 napos volt: ekkor jelent meg Adauto Kovalski da Silva brazil szerző Aprender é Fácil (Könnyű megtanulni) című kötete.

Ha elmúltunk 5 évesek, akkor se csüggedjünk: mindössze egy jó sztorira van szükség, amiből 28 éves korunk előtt kell sikeres szériát kreálni. Christopher Paolini (USA) 2011. május 1-jén került be a rekorderek közé mint a legifjabb szerző, aki a legmagasabb eladási számokat érte el egy könyvsorozattal. A négykötetesre duzzadt Örökség-ciklusból több mint 25 millió példányt adtak el. A fantasytörténet első részéből Eragon címmel filmet is készítettek 2006-ban, aminek nagy részét Magyarországon és Szlovákiában forgatták.

Könyvkiadói ki kicsoda sorozatunkban eddig azokat a szereplőket mutattuk be a szerzőtől a nyomdáig, akik a könyvkészítés különböző fázisaiban vesznek részt, míg végül a kész mű a boltok (egyre gyakrabban virtuális) polcaira kerül. Ezeknek a szakembereknek ugyanúgy „ára van”, mint bármilyen más termék esetében, s ez beépül a kiadvány végső fogyasztói árába. Lássuk tehát most azt, hogyan.

Jóhiszeműen azt gondolhatnánk, a könyv szerzője az, aki a legtöbbet profitál anyagi vonatkozásban is a mű létrejöttéből, hiszen az ő munkája révén lesz a „semmiből valami”, s minden őt követő szereplő ezt a „valamit” dolgozza tovább. Távol álljon tőlem, hogy kategorikusan kijelentsem: a fentiekre még soha nem volt példa, hiszen néha akár egy jól eltalált, bestsellerré váló történet megalapozhatja a szerző hosszúra nyúló, láblógatós nyugdíjas éveit — gondoljunk például a Harry Potter könyvek írónőjére, aki ma Anglia egyik leggazdagabb embere. Érezzük azonban, hogy ez inkább a kivétel, semmint a szabály. A valóság az — különösen az angolnál sokkal kisebb lehetőségekkel kecsegtető magyar piacon —, hogy szinte alig van olyan író, aki elmondhatja magáról: az írás a főállása, amelyből meg tud élni.

Ha a könyveladási statisztikákat böngésszük, hamar szembeötlik, hogy a szórakoztató irodalomból fogy a legtöbb. Hasonló a tendencia, ha azt vizsgáljuk, melyik szerzőtől fordították a legtöbb művet idegen nyelvre. Utánajártunk, hogy vajon kit fordítanak más országok és kit a magyarok.

Az Index Translationum, vagyis a fordított könyvek nemzetközi bibliográfiáját tartalmazó adatbázis idén ünnepli 80. évfordulóját. Az 1932-ben alapított vállalkozás keretében ma közel 100 UNESCO tagállamból gyűjtenek adatokat, honlapjukon az 1979 utáni bibliográfia ingyenesen elérhető. Az adatbázis számos izgalmas keresési lehetőséget rejt magában, most a tíz legtöbbet fordított szerzőt vesszük górcső alá világviszonylatban és Magyarországon.

Az idei Frankfurti Könyvvásár díszvendége Aotearoa (a hosszú fehér felhő földje), azaz Új-Zéland lesz, amely az elmúlt évtized­ben azzal vált népszerűvé és ismertté, hogy helyszínül szolgált A Gyűrűk Ura filmválto­zatának számos jelenetéhez.

Tanea Heke, a díszvendégség projektigazgatója szerint szigetlakónak lenni egészen másfajta szellemiséget, gondolkodásmódot jelent, mint egy nagy kontinensen lakni. Mindez érződik az új-zélandiak irodalmi, művészeti munkásságán, kultúráján, életmódján. A szervezők így inkább az ország „lelkét” szeretnék megmutatni a nagyközönségnek, mert tapasztalataik szerint a „testet”, azaz gyönyörű tájaikat, a bungee jumpingot és a rögbit szinte mindenki megemlíti, ha Új-Zélandról kérdezik. A változatos programkínálattal azt szeretnék elérni, hogy a könyvvásár látogatói jobban megismerjék az országot, megízleljék, megszagolják, meghallgassák és végül magukénak érezzék Új-Zélandot.

A borító miatt voltam kíváncsi Jacek Dukaj Extensa című regényére, noha ezúttal nem a „borító eladja a könyvet” klasszikus esete állt elő. A Typotex Kiadó pályázatot írt ki a borítótervre, s annak érdekében, hogy a pályázók megtervezhessék a belív és a borító elengedhetetlen összhangját, beleolvashattak a könyv szövegébe, ami mellékesen az előzetes érdeklődés felkeltését is jól szolgálta. Az akciódús könyvrészlet alapján másra számítottam: érdekesebbet kaptam, mint reméltem.

Jacek Dukaj: Extensa. Regény az EPR-paradoxonra. Fordította: Mihályi Zsuzsa. Budapest, Typotex, 2012. 222.

Tufa

Ha azt mondom, hogy az Extensa egy tudományos-fantasztikus mű, az most nem azzal a kijelentéssel egyenlő, hogy a legtöbben úgysem fogjátok elolvasni ezt a könyvet.

A könyv elején, ahol egy már nem túl korszerű világban, felsőbbrendű élőlények által összekuszált időjárási körülmények között, az Idegenekkel alkudozva, szinte unalmasan éli lassú életét egy kis emberi közösség — befészkelte magát a fejembe a gondolat: science fiction vagy fantasy irodalommal állunk szemben. Ebben a kétségben nem rendített meg az a tény sem, hogy a kiadó a Science in Fiction elnevezésű új sorozatában adta ki a művet, meg az sem, hogy Jacek Dukaj Stanislaw Lem óta a legjelentősebb lengyel science fiction íróként van definiálva.

A betűkeverés talán az egyik legizgalmasabb tipográfiai feladat. Jó hír, hogy nem ördöngösség. Elég néhány fogást ismernünk ahhoz, hogy látványos eredmény szülessen.

Mielőtt nekilátunk a betűk keverésének, nem árt tisztában lennünk a betűk alapvető formajegyeivel, nehogy aztán a nagy keveredésben kusza és rendetlen képet kapjunk. Tekintsünk most át egy egyszerű és célunknak kiválóan megfelelő csoportosítást:

• medievális antikva: talpas, váltakozó vonalvastagság (pl. Times, Garamond, Baskerville)
• klasszicista antikva: szabályos szerkezet, vékony talp, erőteljes vastag-vékony átmenet (pl. Bodoni, Didot)
• talpas lineáris: azonos vonalvastagság (pl. Clarendon, Memphis)
• groteszk: talp nélküli, nincs látható vastag-vékony átmenet (pl. Futura, Franklin, Gothic)
• írott: kézírást utánzó (pl. Linoscript, Shelley)
• díszbetű: jellegzetes, folyamatos olvasásra alkalmatlan