szamvaksag.jpgPéntek, 13-a van — ez elég jó ürügy, a nyár pedig forró mentség, hogy a matematikáról beszéljünk. John Allen Paulos Számvakság című könyve az alcímében írt ígéretet próbálja beteljesíteni, miszerint a matekfrász gyógyítható.

John Allen Paulos: Számvakság. A matekfrász gyógyítható! Fordította: Pataki János. Budapest, HVG Könyvek, 2012. 160.

Ha korábban nem tudtuk volna, hogy a matematikusoknak van humorérzékük, Szemerédi Endre, magyar matematikus Ábel-díja kapcsán adott interjúi óta ezzel mindenképpen tisztában vagyunk. A Számvakság előszavát pedig az eredetileg matematikusnak készülő humorista, Farkasházy Tivadar írta, 5 oldalon jókat anekdotázva és olyan olvasmányosan, hogy azzal szinte magasra tette a mércét a következő 150 oldal elé. Az amerikai író-matematikus humorérzékét, szerénységét és realitását mutatja, hogy egyes nehezebb részek bátor átugrására buzdít. Füllentenék, ha azt mondanám, az átlapozásnak legalább a gondolata ne merülne fel az olvasóban, de a könyv akkor is érdekes, ha matematikáról is szól. Vagy éppen ezért.

Az átlagember nehezen boldogul a túl kicsi és a túl nagy számokkal. Ebből élnek a kereskedők, ügynökök, ügyeskedők, és ezért lopnak a politikusok inkább sokat. Nyilvánvaló, hogy nem nélkülözhetjük a matematikát. Itt van például a logika, ami a józan paraszti ész szinonimája. Mégis mennyire kell elvonatkoztatni az ép észtől, hogy az ember „földet” vegyen a Holdon? Vagy Sierra Leone-i gyémántbányába fektessen, mint ötvenezren megtették tíz éve Szentes környékén. (Bocs, szentesiek.) Az amerikai író könyve amúgy az egyszerű amerikai gondolkodáshoz igazított (bocs, amerikaiak), de meglepő párhuzamokra találhatunk a magyar valósággal.

Különösen haragszunk a matematikára a valószínűség-számítás miatt. Pedig a döntéseinkben nagy segítség lenne az esélyek latolgatása. Azt nem állítom, hogy senki sem kísértené kicsit a szerencséjét a szerencsejátékokban, de segítene a kockázatok felmérésében, a torz félelmek kezelésében: az ovis is tudja, hogy többen halnak meg közúti balesetekben, mint repülőn, és köztudott, hogy a média bármit ki bír fordítani, hajlamos az események közötti kapcsolatot (korrelációt) összezagyválni. Nagy játékos még a statisztika. Mindenki ismeri a „kis hazugság, nagy hazugság” statisztikai sorrendet?

A könyv nem nehéz olvasmány, de középtájon a szerző is megjegyzi: „miközben írtam ezt a könyvet, rádöbbentem, hogy akarva-akaratlanul magam is hozzájárultam a számvakság kialakulásához”. Az író véleménye szerint a túl kicsi, túl nagy számok értelmezésére egyszerűbb lenne a normál számok használata. Ha másnak sem ugrott be azonnal, hogy ez például a millió 106 formában történő megjelenítését jelenti, akkor talán még sincs igaza.

Nehéz megmondanom, egy matematikát valóban nem kedvelő olvasónak tetszene-e az írás, hogyan boldogulna a könyvvel, de az tény, hogy sok érdekes történet olvasható benne. Tetszik a könyvben, hogy rávilágít a kompromisszumok, alkuk szükségszerűségére; a számvakokat eredendően vonzó áltudományokra (asztrológia, számmisztika, parapszichológia, ilyesmi) haragudva többek között a véletlen életben betöltött szerepét szeretné tudatosítani. Kap a fejére a fentebb említett médián, statisztikán kívül a tőzsde is.

Talán a sokszínűség egyben a hátránya is ennek a könyvnek: túl sokat markol. A HVG Könyvek által kiadott, ötletes borítójú Számvakságnak adnék esélyt a strandra. De nem tudom feledni, hogy hasonló zsánerben a magyar matematikus-pszichológus-közgazdász, Mérő László jobb olvasnivalókat alkot.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr394650691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása