Irodalmi néger, fantomíró, bértollnok, háttéríró. Léteznek, mert egyszerűen van, akinek a nevére jobban harapunk.

Aki azt hitte, kizárólag ismeretlen, szürke figurákról van szó, az most lepődjön meg, mert Victor Hugóról, Mark Twainről és H. P. Lovecraftról is ismert, hogy mások nevében írtak. Ennek fordítottja, hogy valaki híres ember helyett ír, azonban még gyakoribb. A nagy olvasótáborral rendelkező szerzők könyveit bizony szellemek szaporítják (Nemere 30 év alatt tényleg 500 könyvet írt? És mikor evett?) — mert hát gyorsabban olvasunk, mint ahogy az író ír. És még ha sejtjük is, hogy Orbán Viktor nem ült le a választási kampány kellős közepén esténként tölgyfa íróasztalához pennával kezében papírra vetni a Rengéshullámok című opuszt, ahogy Gyurcsány Ferenc sem az Útközbent (egyet ide, egyet oda ;)), nevük hallatára mégis könnyebben kinyílik a pénztárcánk. Legutóbb pedig Árpa Attiláról tudtuk meg, hogy tud szellem nélkül is írni. (Hurrá!)

A munkafolyamatban a szellemszerző szerepe nagyon különböző lehet. Előfordul, hogy csak egy vázlat áll a rendelkezésére, melyből aztán a megbízóhoz igazított stílusban könyvet kerekít. Az sem ritka, hogy egy teljesen megírt változatot kell több-kevesebb munkával kipofoznia. Más-más díjszabással természetesen. Magyar tarifákról sajnos nincs birtokunkban információ, de a tengeren túl állítólag 12 000 dollárnál kezdődik az ilyesmi. Hillary Clinton szelleme például 500 000-et kaszált. Nagy név, nagy piac.

A szellemeket érő egyéb elismerés módja és mértéke is változó. Nevük legtöbbször nem szerepel a könyvben, de előfordul, hogy tanácsadóként vagy konzulensként helyet kapnak a copyrightoldalon. Természetes, hogy vállalják a munkához elengedhetetlen titoktartást, melyet a kiadóval kötött szerződés szabályoz.

Végezetül nemcsak könyveket szellemírnak, hanem szakdolgozatot, blogot, pápai enciklikát, képregényt, festményt, zenét is. Mozart például nem egy jómódú pártfogója számára komponált ezt-azt. Chaplin filmjeit zeneszerzőként is jegyzi, a háta mögött mégis csak dúdolónak hívták, mert filmzenéit valójában egy szellem szerezte. Ha már film, akkor két Oscar-díj is említést érdemel: A híd a Kwai folyón és a Római vakáció valódi alkotói feketelistás kommunista-szimpatizáns szellemek voltak.

Ez csupán néhány érdekesség, mert a Polanski-film után az volt az érzésem, hogy itthon keveset tudunk róluk. A téma természetesen számos etikai kérdést vet fel, ennek ellenére — vagy éppen ezért — ezeket most figyelmen kívül hagyom.

Forrás

Wikipedia
Brainlesstales

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.