A Gutenberg-galaxisról mostanában sok szó esik. Leginkább a halálát, azaz a hagyományos papíralapú könyvkiadás végét jövendölő jóslatokban. 2011-ben Magyar­országon 12 456 címet adtak ki, majd’ 60 milliárd forint volt a könyvforgalom, melynek nem egészen egy százalékát jelen­tette a digitális könyvkiadás. Mivel az ünnepélyes gyász­szertartást még nem indokolt szervezni, könyvkiadásról szóló sorozatunkban mégis ejtünk szót a nyomdáról is.

A nyomda feladata a tördelő által előállított, megküldött pdf ellenőrzésével indul. Ez azt is jelenti, hogy a könyvkészítés ezt megelőző folyamatait az e-könyvkiadás esetén sem lehet megspórolni.

A könyvkészítés, a nyomda világa ma már nem annyira misztikus dolog. Ha valakinek kedve támad — a digitális nyomtatásnak hála —, akár egyetlen példányban is kiadhatja a családtagjai által utóbb méltán dicsőített remekművét. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy ebben az esetben a nyomdai szöveg rendelkezésre bocsátását követő folyamat az asztali nyomtatókhoz hasonlítható nyomtatás. A számítógép és a nyomtatás között nincs más munkafolyamat, ezért a digitális nyomtatás kis példányszám esetén gazdaságosabb választás az ofszetnyomtatáshoz képest. A digitális nyomtatásnak csak változó költségei vannak.

A gyanútlan ajánlatkérő téves következtetéseket vonhat le a nyomdák „ofszet minőség” digitális technikával szlogenjéből. Ezek szerint az ofszet szebb, jobb minőségű, de más úton is előállítható? A korai digitális nyomtatás meg sem közelítette az ofszetnyomtatás minőségét, de természetesen a technika fejlődésével a minőségbeli különbség csökkent. A digitális nyomtatás ún. direkt színeket nem tud nyomtatni, csak a négy alapszínt, például Klimt aranyozott festményeit nem tudná színhelyesen reprodukálni.

Az ofszetnyomtatásnál a fix költségeket a nyomólemez előállításának költségei jelentik. Ezt akkor is le kell gyártani, ha csak egy könyvet nyomtatnánk, és akkor is, ha ezret. Az ezres szám emlegetése nem véletlen, nagyjából ennél a mennyiségnél már jobban megéri az ofszetnyomtatás.

Manapság nagyrészt a CTP (computer to plate) eljárást alkalmazzák a nyomólemezek előállítására, de érdemes megemlíteni, hogy nem is olyan régen a folyamat a következő volt: kilövés, levilágítás, nyomóforma-készítés. A kilövés azt jelenti, hogy a nyomdai papírméretre (ívre) milyen elrendezésben nyomtatják az egyes oldalakat, hogy aztán megfelelően hajtogatva a kész könyvben mégis egymás után következzenek. A levilágítás során erről film készül (még korábban a pauszoldalakat ragasztották fel egymás mellé egy ívre), erről pedig nyomóforma. A CTP digitális eljárás során az ofszetnyomtatásban a digitális formában előállított, tördelt szövegről digitális eljárással készül nyomóforma.

A nyomóforma elkészítéséhez vegyszer szükséges, ugyanis az ofszetnyomtatásban jellemző síknyomtatás esetén a nyomó és nemnyomó elemek egy síkban helyezkednek el. A nyomólemez felületén nincsenek se kiemelkedések, se bemélyedések, hanem kémiai szerek segítenek: a zsírszerető nyomó részek felveszik majd a festéket, a vízkedvelő nemnyomó részek pedig taszítják azt. A nyomóforma még mindig nem a papírra, hanem egy gumikendőre viszi át az írást (képet), majd onnan kerül a festék a papírra. Miután lezajlanak a színbeállításokkal kapcsolatos ellenőrzések, és próbanyomatok készülnek, a testes nyomdai gépeken nekilódul az ütemes, gyors nyomtatás.

A nyomda után a kötészeten a sor.

Könyvkiadói ki kicsoda
A kiadó és a szerző egymásra találása
A lektor, avagy a kézirat ítésze
A könyvkiadás lelke, a szerkesztő
A tipográfus, a könyv tervezője
A tördelő, a szöveg formázója
A korrektor, avagy a helyesírás őre
A borítókészítés alkímiája
Mennyi az annyi?
A könyveladás rejtelmei
Hogyan keltsük fel az érdeklődést?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.