Miután a tipográfus elkészítette a könyvhöz a tipográfiai tervet, a tördelő feladata ez alapján a nyomdakész állapot előállítása. Az elsőre monotonnak tűnő tevékenység azonban számos buktatót és szépséget rejt magában.

A tipográfiai terv elkészülte után következhet a tördelés. Hiába igaz, hogy a könyvkészítési munkamegosztásban a tipográfus „találja ki” a könyv stílusát, hiába kötik ezen felül a tipográfiai szabályok a tördelő kezét, mégsem gondolnánk, hogy ez kevésbé szárnyakat adó feladat, mert közismert, hogy egy jó tördelő a könyvkészítés megbecsült szakembere. A kapott szedési utasítás alapján ténylegesen formát kap a szöveg — stílusok, könnyen változtatható szabványok segítségével: a behúzások, a sorvégek, az elválasztások, a betűközök, a sortávok, a hasábok, a kiemelések. Összességében nem egyhangú feladat, de azért itt is, mint minden munkában akad unalmasabb kötelesség is, többek között a tördelő feladata a korrektúrát követő visszajavítás is. Fontos leszögezni, hogy a tördelő sem szerkesztői, sem korrektori feladatokat nem lát el. Ha jól teszi a dolgát, meglehet, a szöveget nem is értelmezi, nem is érti.

A nyomdában dolgozó, rendkívüli tiszteletnek örvendő betűszedők helyett manapság többnyire a nyomdától független grafikai stúdiókban végzik ezt a munkát. A modern szedő, a tördelő feladatát több tényező is könnyebbé teszi: a szöveget nem nyomtatott, hanem digitális formában (legtöbbször a jól ismert szövegszerkesztő szoftver segítségével készítve) kapja. Ne firtassuk, hogy a szöveg ilyen formában történő átadása időnként nem is olyan nagy segítség. Korszerű és profi tördelőszoftverek állnak rendelkezésére, melyek közül mára a korábban startolt QuarkXPress helyett az Adobe InDesign kiadványszerkesztő programja a legelterjedtebb. Népszerűségét annak köszönheti, hogy egy kreatív programcsomag része, melynek alkalmazásai nem elhanyagolható módon jól együttműködnek egymással. A tördelőszoftverek tehát minden segítséget megadnak a tördelőknek, hogy két kedvelt hóbortjuknak, a kreativitásnak és a hagyománytisztelő betűszedésnek hódoljanak.

A tördelő — mint valamilyen szintig a legtöbb könyvkészítésben részt vevő szereplő — láthatatlan. Akkor gondolunk rá, jellemzően nem hálásan és pozitívan, amikor észrevesszük a munkáját, amikor hibázik. Arra a kérdésre, milyen a jól tördelt könyv, szinte könnyebb azzal válaszolni, milyen a rosszul tördelt. Legtöbbször a korrektort illik szidni, de van olyan hiba, amikor a tördelő jut eszünkbe.

A tördelő a munkája során számos önálló döntést hoz, jó döntéssel esztétikusabb lesz a kiadvány, rossz döntéssel vagy slendrián munkavégzéssel elérhető, hogy a magát beavatottnak érző olvasó hátralapozzon a kolofonba: ki tördelte ezt a könyvet?

A szöveges kiadványok alapvető szabálya, hogy a szövegnek egységes folthatásúnak kell lennie. Egyszerűbben megfogalmazva: a csatornák elkerülése érdekében a tördelő egyes helyeken közelebb húzza a betűket, szavakat egymáshoz, máshol távolít, hogy egyenletesebb legyen a szavak közötti üres terület. De nem szépek a túl sűrű, túl ritka sorok sem. Többhasábos szövegben az egységes folthatás elérése tömbös szedéssel nem könnyen oldható meg. Újságokra ezért jellemző a balra zárt szedés.

A tördelőnek is ismernie kell az arányosság szabályait. Nem feltétlenül fog útmutatást kapni például arra, hogy a könyv első négy oldalán, a címnegyedben pontosan hová helyezi el azt a néhány fontos sort a lapon.

Továbbmenve vegyük például, hogy a tipográfustól a tördelő azt az utasítást kapta, hogy a betűméret legyen 11 pt (point), a sortáv 13 pt, és a szövegben megengedett az elválasztás. De hogyan néz ki az a szó, hogy e-het-e bárhol elválasztva, vagy mit szólunk a diplomáci-a szóhoz? Az elválasztást — a nyelvet kiválasztva — a tördelőprogramok lelkesen kiszolgálják, csak jó szabályokat kell szabni. Megadjuk például, hogy legfeljebb három egymást követő sor végén lehet elválasztás, legalább két szótagnak együtt kell maradni. Fiúié? A szabályokkal nem lefedhető kivételeket a korrektor fogja megtalálni.

Vannak megrögzött hibázások az eredeti szövegben. Írógépes rutinból berögzültek: egyes számjegyek és betűk (nulla és o, egyes és l), kötőjel, gondolatjel meg nem különböztetése, hármas pont három ponttal írása, kerek zárójel és ferde törtvonal keverése. Az idézőjelek használata minden nyelvben eltér, magyar nyelvű szövegben alsó 99-es és felső 99-es közé kerül az idézett szöveg, és ezek az írásjelek az idézett szöveghez tapadnak. Meg ezek a fránya írásjeltapadások. Az ilyen típusú hibáknak, valamint a dupla, tripla szóközöknek a javítása, cseréje — alap.

A klasszikus stílust követő tördelő felveszi a harcot az özvegy- és árva- (összefoglalóan fattyú-) sorokkal is, amikor egy bekezdés egyetlen sora marad vagy kerül át a másik oldalra. A tördelőszoftver ebben is hűséges társ, mondhatjuk neki, hogy a bekezdés első kettő, illetve utolsó kettő sora mindenképpen együtt maradjon. Ha vérszemet kapnánk, és itt három sorokat tartanánk együtt, akkor a szöveg lapalji hullámzásával kezdhetünk küzdelmet.

Illusztrációk, táblázatok — további ügyeskedést igényelnek a tördelőtől. Közismert, hogy a portré alanya sosem néz kifelé. Számok ugyanazon helyi értékeinek illik egymás alatt lenniük, és az ezresek elkülönülnek egymástól. Egy jó tördelőnek barátja a lágy elválasztójel.

A témába csak belekóstolva is látható, hogy a jó tördelő precíz, alapos, aprólékos, türelmes. Legfontosabb jellemzője, hogy gyorsan dolgozik jól.

A hibák egy része csak megmosolyogtató vagy bosszantó, de lehet akár a megértést akadályozó is. A jól tördelt szöveg: harmonikus, egységes folthatású, jól olvasható, szövegértelmezést segítő, esztétikus és szép. Ha már az arányosság szóba került, ne hagyjuk ki a másik fontos elvet, a mértékletességet sem: a kevesebb néha több, az egyszerűbb szebb.

Forrás

Énekes Ferenc: A kiadványszerkesztés, Szöveg. Budapest, Novella, 2001. 236.
Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Budapest, Osiris, 2005. 508.
Jury, David: Mi az a tipográfia. Budapest, Scolar, 2007. 256.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Budapest, Osiris, 2004. 260.

 

A sorozat további részei

Könyvkiadói ki kicsoda
A kiadó és a szerző egymásra találása
A lektor, avagy a kézirat ítésze
A könyvkiadás lelke, a szerkesztő
A tipográfus, a könyv tervezője
A korrektor, avagy a helyesírás őre
A könyv — nem csak festék és papír
A borítókészítés alkímiája
Mennyi az annyi?
A könyveladás rejtelmei
Hogyan keltsük fel az érdeklődést?

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr14354624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása