A regény címe felháborítónak tűnhet a könyveket szerető emberek számára: milyen ember lop el egy könyvet? A könyvet olvasva súlyosabb problémákkal kerül szembe az olvasó. A végére pedig szinte együtt örül Liesellel, a könyvtolvajjal, amikor „hozzájut” egy újabb izgalmas olvasmányhoz.

Markus Zusak: A könyvtolvaj. Fordította: M. Nagy Miklós. Budapest, Ulpius-ház, 2010. 598.

A történet a náci Németországban játszódik, a narrátor maga a Halál. Már ez a tény is felettébb érdekessé teszi a könyvet. Ráadásul a narrátorunk nagyon szimpatikus, nem a megszokott mogorva Kaszás. Megindítóan, szinte sajnálkozva beszél munkájáról, valamint nagyon szépen illusztrálja az egyes „eseteit” a szivárvány összes színével.

A szerző témaválasztása sablonosnak tűnhet, kismillió regény foglalkozik a II. világháború borzalmaival. Ez a könyv annyiban más, hogy itt a főszereplők nem zsidók vagy nácik, ahogyan azt megszokhattuk, hanem egyszerű, dolgozó/dolgozni próbáló, visszahúzódó német emberek. Liesel és az őt befogadó család is ezek közé tartozik. Igyekeznek háttérben maradni, csak a túlélés érdekében vesznek részt a náci társadalom eseményeiben, miközben a pincéjükben egy zsidót bújtatnak.

Imádtam az Y generációt. Mármint Tari Annamária könyvét. Amikor meghallottam, hogy itt a folytatás, rögtön tudtam, hogy ennek a kötetnek helye lesz a polcomon. Hogy másoknak hogyan csinálnak kedvet a Z generációhoz, azt a december 8-i könyvbemutatón megtudhattuk.

Tari Annamária: Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az információs korban. Budapest, Tericum, 2011. 348.

Első hallásra úgy tűnhet, Tari Annamária vaktában dobálózik a generációkkal, ami jó üzlet, hiszen mindig lesz belőle újabb. Na de kik is tartoznak hova? Az X generáció a mai negyveneseket takarja, akik 1965—1975 között születtek (most egyébként az Y generációból puskázom). Őket követi az Y generáció, akik a mai huszonévesek és a fiatal harmincasok. A Z generáció pedig a náluk is fiatalabbakat, az 1995—2010 között született korosztályt takarja. A nagy váltás, ami ezt az egész generációs felosztást indokolja: az információs korba lépés. Az X-ek már felnőttek voltak, amikor robbanásszerűen elterjedt az internet, az Y-ok a számítógépes játékokkal együtt nőttek föl, a Z-k pedig a közösségi oldalak világába születtek.

Kár lenne tagadni, hogy a mesekönyvet is magamnak választom. Mert akkor szívesen mesélem. És akkor szívesen hallgatják.

A New York Times e-könyv olvasó szülőket megszólaltató cikke óta tudjuk, hogy az utolsó nyomtatott könyv valószínűleg mesekönyv lesz. Ha belépünk egy könyvesboltba, azonnal látjuk, hogy erre a kiadók is rájöttek. A paletta szinte beláthatatlanul széles, színes, szagos, és hát minden ízlés dolga, ezért átfogó bemutatásra nem vállalkozom. Idén karácsonyra nemes egyszerűséggel a saját kedvenceinket ajánlom:

Mi itthon még a leporellóknál tartunk. A megunhatatlan: Sebők Éva Állatszállodája [Budapest, Móra, 2008, 10] Réber László rajzaival.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK) december elején indította el karácsonyi akcióját. A könyvtár alapvető feladata, hogy a világnyelvek mellett gyűjtse és rendelkezésre bocsássa a Magyarországon élő nemzetiségek irodalmát. Az olvasók közel 12 000 könyv, illetve 200 magyar és idegen nyelvű folyóirat között válogathatnak.

Az OIK a „Könyvtárat ajándékba!” akciójával lehetőséget biztosít arra, hogy személyre szóló könyvtárjegyet vásárolhassunk egy olyan ember számára, aki éppen idegen nyelvet tanul. Így jobban megismerheti az adott nyelv kultúráját és irodalmát.

A múlt héten jelent meg Bálint Péter debreceni esztéta, tanulmányíró, egyetemi tanár vallomásregénye, Hangok csupán címmel a Kortárs Kiadó gondozásában. A téma korántsem új a nap alatt, s akár pár mondatban összefoglalható. Az önelbeszélés technikája, a hogyan azonban már jóval izgalmasabb. A december 1-jén tartott könyvbemutatón Ambrus Lajos beszélgetett a szerzővel.

Bálint Péter: Hangok csupán. Budapest, Kortárs, 2011. 480.

Bálint Péter nyolcadik regényének középpontjában egy vidéki esztéta, a középkorú Marcell és a nőkhöz fűződő viszonya áll. A nőhöz, aki szenvedélyes szerető, a nőhöz, aki mintafeleség, a nőhöz, aki gyermek, a nőhöz, aki anya. Már ebből is sejthető, egy szerelmi háromszög és szinte egy teljes családtörténet bontakozik ki a regényben, ahol a főhős sajátságos mondat- és gondolatfűzéssel számol be anyjához, hitveséhez, lányához és legfőképp fiatal szeretőjéhez fűződő viszonyáról. A szerző, Bálint Péter a könyvbemutatón kiemelte: az ötvenes éveiben járó főhős önironikus szembenézésében, eddigi életével való elszámolásában nem az volt az igazán lényeges, hogy mit mond el, hanem hogy hogyan teszi ezt. Fontosnak tartotta a nyelvi plaszticitást, a pontosításokat, ezért a sok ismétlés, újra visszatérés a könyvben, s ezért lesz az írás megemelt, lírai hangvételű, szinte énekelhető.

Amikor szerzőtársaim a legutóbbi „értekezleten” rám osztották a szakácskönyvekről szóló karácsonyi ajánló megírását, azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz. A szakácskönyv kiváló, bármikor, bárkinek adható, úgy is mondhatnánk igazi „megúszós” ajándék. A dolgok mélyére nézve a helyzet azonban nem ennyire egyszerű vagy épp egyértelmű. Nem mindegy ugyanis, hogy az ajándékozandó tud-e egyáltalán főzni, vagy milyen szinten áll ebben a tudományban.

A gasztronómia az elmúlt évtizedben igen népszerű terület lett: az „elsőket”, a Stahl—Jamie—Nigella—Ramsay négyest kiegészítették a hazai „sztárszakácskönyvek” (Demcsák Zsuzsa, Ernyey Béla és felesége, Bangó Margit, Hegyi Barbara, Keleti Andrea és még sorolhatnám) és a hazai tévés szakácsok (Bede, Serényi, Bereznay stb.) receptékái, majd lassan a gasztrobloggerek (Mautner, „Fűszeres”, Havas) is kiléptek a virtualitásból. A legújabb vonulat a számomra rendkívül izgalmas molekuláris gasztronómia, ahol „új fiúk” versenyeznek: Hervé This (a terület egyik atyja), Heston Blumenthal, de sokan ide sorolják a magyar séfet, Segal Viktort is.

Egy sajátosan lázadó vidéki, már éppen nagykorú lány naplóbejegyzéseiből, egy újságíró cikkeiből és egy ügynök jelentéseiből ismerjük meg a moszkvai öngyilkosok klubjának kalandos mindennapjait.

Borisz Akunyin: A halál szerelmese. Fordította: Szabó Mária. Budapest, Európa, 2009. 276.

A könyv külső adottságai alapján Akunyin detektívregénye még a kézbevétel esélyét sem kapta volna meg egy könyvesboltban. A hátoldal fülszövege könnyed szórakozást, krimit ígér, mégpedig egy krimisorozat, az Eraszt Fandorin kalandjai kilencedik elemeként. A könyvborító gyászos: fekete és fehér, egy vékony aranycsíkkal elválasztva, arany és vérpiros betűk. Brrr! Utóbb a borítót rehabilitálja a regény témája. Bár arra nincs mentség, miért nem az egyik orosz kiadás jobban sikerült borítóját vette át a könyvkiadó: a régies fekete-fehér képek még éppen elég komorak, ugyanakkor hatásosabban sejtetik, hogy klasszikus krimi következik.

Napjainkban térdig gázolunk a vámpírok ontotta vérben. Egyik szerző műve jelenik meg a másik után, a kiadók pedig kapkodnak értük, hogy mindegyiküknek legyen legalább egy a témában. De vajon miért olyan érdekesek a vámpírok? Hogyan alakult e misztikus lény pályafutása az irodalomban? Ennek járunk utána.

Alig néhány hete láthatjuk a mozikban a sokak által várva várt esküvőt, az Alkonyat-sorozat szerelmespárjának révbe érését. A könyvesboltok sikerlistái is mutatják, milyen keresettek napjainkban a vámpíros történetek. De ha jobban körbenézünk, láthatjuk, hogy a romantikus-erotikus regények között azért van egy-két olyan kötet is, ami a vámpírmítosz nyomába ered, vagy éppen ennek népszerűségét próbálja megfejteni. Aki arra kíváncsi, milyen műveken vonul végig a vámpír alakja a világirodalomban, annak Maria Janion A vámpír című könyvét ajánlom; ha valaki ennél egy kicsit mélyebbre ásna, magyar vonatkozásokkal tűzdelve, az feltétlenül olvassa el Farkas Jenő Drakula és a vámpírok című kötetét. Pszichológiai oldalról közelít Tari Annamária egy cikk erejéig az Y generációban, Mörk Leonóra viszont egy egész kötetet szentel a vámpíroknak A vámpír vonzásában címmel. E könyvek nyomán keressük a választ a fenti kérdésekre.

Könyvek, amelyeket nem olvasunk végig. Létezik ilyen több műfajban is, sőt van olyan olvasó is, akinek kezében a könyvolvasásra érdemes mű is e szomorú sorsra jut, de most — a karácsonyi ajándékötletekről szóló sorozat negyedik részeként — az útikönyvekről lesz szó.

Kapásból azt gondolnánk, hogy az útikönyvekkel tényleg nem lehet mellélőni, de ez csak akkor igaz, ha más kért tőlünk tanácsot, és ezzel a briliáns ötlettel sikerült együttműködőnek mutatkoznunk. Most képzeljük magunkat erősen az ajándékozó és a leendő megajándékozott helyébe!

Ha utazni szerető és képes (!) rokonunkat, barátunkat lepjük meg egy bedekkerrel, akkor már csak azt kell kitalálni, mi legyen a szelíden ráerőszakolt úti cél. Jómagam is egy utazni szerető rokon és/vagy barát vagyok, de Európán kívül nem létezik, sőt ijesztő számomra a világ. Hogy Európa ebben a szubjektív megközelítésben vajon miért nem rémisztő, az egy másik történet. De jól mutatja, hogy a célszemély és az úti cél kapcsolata némi (a könyvesbolt előtt végrehajtott) előtanulmányozást feltételez.

Mindenkinek volt már kalandja — naná, még szép, gondolja most vélhetően minden kedves olvasóm néhány réveteg pillantás, két mély sóhaj, s pár emlékfoszlány kíséretében. Kellett némi izgalom a hétköznapok szürkeségében: egy új férfi, vagy nő, talán szerelem is kicsit, vagy szerelem az érzésbe, hogy lehetne szerelem. Ám, hogy olyan kalandja volt-e bárkinek, mint Márai hőseinek, nos, ez már nem biztos. M. S. Mester egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja hősei életét, valljuk meg, egyszerűen zseniálisan. Az élet legbanálisabb története nyomán mélységek és magasságok, számadások sora vár a szerelmi háromszög minden lakójára — a halál árnyékában.

Márai Sándor: Kaland. Budapest, Helikon, 2010. 138.

Egy hétköznappá silányult szombat kora este mi más nyújthat felüdülést az amúgy is ezer szerelmi és egyéb gondtól kísért léleknek, mint megnézni a Márai drámája nyomán készült Kaland című filmet. Nos, vidámabb nem lettem, ám ismét ezerszer meghajoltam M. S. Mester előtt, lélekben. Olyan egyszerű, olyan hétköznapi, valljuk meg, szinte csöpögős a történet: a fiatal, jóképű orvos beleszeret tanára, mentora, professzora fiatal és gyönyörű feleségébe. Persze, sosem gondolnánk, a szerelem viszonzásra talál, a pár szökni készül, eljön a vallomások ideje. Az idősödő professzor egyetlen éjszaka alatt szembesül azzal, hogy fiatal felesége mást szeret, el akarja hagyni őt, s a két férfi számára is ezen az éjszakán derül ki, hogy a tündöklő asszony halálos beteg.