Napjainkban térdig gázolunk a vámpírok ontotta vérben. Egyik szerző műve jelenik meg a másik után, a kiadók pedig kapkodnak értük, hogy mindegyiküknek legyen legalább egy a témában. De vajon miért olyan érdekesek a vámpírok? Hogyan alakult e misztikus lény pályafutása az irodalomban? Ennek járunk utána.

Alig néhány hete láthatjuk a mozikban a sokak által várva várt esküvőt, az Alkonyat-sorozat szerelmespárjának révbe érését. A könyvesboltok sikerlistái is mutatják, milyen keresettek napjainkban a vámpíros történetek. De ha jobban körbenézünk, láthatjuk, hogy a romantikus-erotikus regények között azért van egy-két olyan kötet is, ami a vámpírmítosz nyomába ered, vagy éppen ennek népszerűségét próbálja megfejteni. Aki arra kíváncsi, milyen műveken vonul végig a vámpír alakja a világirodalomban, annak Maria Janion A vámpír című könyvét ajánlom; ha valaki ennél egy kicsit mélyebbre ásna, magyar vonatkozásokkal tűzdelve, az feltétlenül olvassa el Farkas Jenő Drakula és a vámpírok című kötetét. Pszichológiai oldalról közelít Tari Annamária egy cikk erejéig az Y generációban, Mörk Leonóra viszont egy egész kötetet szentel a vámpíroknak A vámpír vonzásában címmel. E könyvek nyomán keressük a választ a fenti kérdésekre.

Vér az élet

Tévedés lenne azt hinni, hogy a vámpírmítosz Stephenie Meyerrel született, de még csak nem is Bram Stokerrel. A férfiakat megrontó, gyermekeket felfaló démon, Lilitu már a suméroknál megjelenik, a héber mitológiában pedig Lilith néven ismeretes. Az ókori Görögországban az empúszák a megfelelői, Rómában pedig a lamiák, akik emberek vérével táplálkoztak. A vér mindig is az élet szimbóluma volt, nem véletlenül mutattak be oly sok kultúrában véráldozatot az istenek kegyének elnyerésére. Odüsszeusz is csak akkor tudott kapcsolatba lépni a holtakkal az alvilágban, miután azok ittak az áldozati állat véréből. A vér tehát összekötő kapocs az élők és a holtak világa között.

A vámpírmítoszban eleinte a haláltól és a halottaktól való félelem dominált. Nem véletlen, hogy megannyi népi hiedelem kapcsolódik e különös lényekhez, akik túlélik a halált. Közismert ellenszer a fokhagyma és a kereszt, a vámpír megölésének módja pedig a lefejezés vagy szívének karóval való átdöfése. Hogy a halottak ne tudjanak kikelni a sírból, bizonyos helyeken arccal lefelé temették el őket. Mivel a középkori ember híján volt azoknak az ismereteknek, amiket ma már természetesnek veszünk, valóság és képzelet sokszor keveredett egymással. Sok megmagyarázhatatlan dolgot tulajdonítottak képzeletbeli lényeknek, így például a járványok kitöréséért olykor vámpírokat, olykor boszorkányokat tettek felelőssé.

Síron túli szeretők

A vámpírirodalom kezdetén ezek a teremtmények gonoszak és ocsmányak voltak, senki nem vágyott hozzájuk hasonlóvá válni. Stoker Drakulája is visszataszító külsejű, ugyanakkor egyben csábítóként is fellép. A szexuális elfojtásoktól terhes viktoriánus Anglia számára a vágyak kiélésének egyik színtere volt a vámpírmítosz. Lucy, akit Drakula az uralma alá hajt, elveszíti az önkontrollt, és az erkölcsökkel szembemenve próbálja elcsábítani a körülötte lévő férfiakat. Stoker regénye azonban nemcsak az érzékiségről szól, megjelenik benne a szerelem is: Drakula tetteit érzelmei irányítják — hiába szörnyeteg, ebben a történetben már rendelkezik emberi vonásokkal is.

Az örökkévalóság ára

A 20. században számos regény és film látott napvilágot vámpírtémában, a démoni alak pedig mind fiatalabb, vonzóbb és emberibb lett. A történetben a horrorisztikus elemek, a haláltól való félelem mellett feltűnt a halhatatlanság utáni vágy. Anne Rice 1976-ban útjára indult vámpírkrónikái a vámpírságot már mint vonzó jelenséget mutatják be. A klasszikussá vált Interjú a vámpírral című kötetben a főszereplő Louis a vámpírlét árnyoldala és az emberi erkölcsöknek való megfelelés feloldhatatlan ellentétével küzd. Rice-nál fontossá válnak a vámpírok gondolatai, érzelmei, kiderül, hogy ők sem feltétlenül szörnyetegek, mindössze az ösztöneik hajtják őket. A regény különlegessége, hogy a halandó létet értékeli fel azáltal, hogy a halhatatlanság hátrányait próbálja felvonultatni.

Önmegtartóztatástól a szexuális szabadosságig

A 2000-es évekre a mítosz megújult köntösben jelentkezik. A vámpírlázat Stephenie Meyer Alkonyat-sorozata robbantotta ki. Az ő vámpírjai már meg tudnak küzdeni a vérszomjukkal, állatvéren tengődve beilleszkednek az emberek közé, így lehetőség nyílik a két faj keveredésére. A mai egyenjogúságra törekvő világban óhatatlanul szüksége van a nőknek olyan férfiideálra, aki még vallja a régi erkölcsöket, udvarias velük és meg is tudja védelmezni őket. Ha erre a halandó férfiak nem képesek, megteszik helyettük a vámpírok.

Meyer igyekszik a vámpírság negatívumait kiiktatni a történetből — ami marad, az az ellenség sajátja, akiket persze el kell pusztítani. Így persze van kiktől megvédelmezni a főhősnőt, akinek egyébként is kitölti életét a nővé érés megannyi problémája. Az esetlen Bellával könnyen azonosulnak a fiatal lányok, akik még maguk is keresik helyüket a világban. A történet által megkapják a hitet, hogy valaki számára ők is lehetnek különlegesek, és a tökéletes férfi (akarom mondani vámpír) egyszer értük is eljöhet. A szüzesség elvesztésétől való félelmet is oldja a regény, hiszen Edward gáláns lovagként az esküvőig kivár, sőt a hevesen próbálkozó Bellát ő maga inti többször is türelemre. Az persze vitatható, ez az idealizált világ nem lesz-e gátja egy fiatal lány jövőbeli párkapcsolatának: nem fogja-e minduntalan ezt az ideált keresni a valóságban is.

Mindezzel merőben ellentétes értékeket képvisel a True Blood (magyarul Inni és élni hagyni) sorozat, ami már-már közelít egy szexfilmhez. A sorozat készítői törekednek a valósághűségre — így többek közt nem spórolnak a piros festékkel sem. Számos időszerű dilemmát vetnek fel, például a homoszexualitás kérdését, amit a vámpírvilágon keresztül, távolságot tartvatudnak feldolgozni. Hangsúlyossá teszik, hogy a mítosz alapeleme a szexualitás, hiszen a vámpírfog fallikus szimbólum. Az áldozat bőrének feltépése azonosítható a szüzesség elvesztésével — nyilatkozta a Bill Comptont alakító színész. A vámpírral való szex veszélyes, hiszen bármikor halálos kimenetele lehet, ám éppen ettől olyan izgalmas. A harapás által a vámpírférfi kétszeresen is magáévá teheti áldozatát, a vámpírnő pedig uralma alá hajthatja a férfit. Ez megint csak visszavezethető korunk dilemmájára: a férfi-női szerepek felborulására. Ha a jövő generációja megtalálja a megoldást és végre helyükre kerülnek a szerepek az emberek életében, talán vámpírokra sem lesz szükség többé.

Forrás

Farkas Jenő: Drakula és a vámpírok. Budapest, Palamart, 2010. 324.
Janion, Maria: A vámpír. Szimbolikus biográfia. Budapest, Európa, 2006. 552.
Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában. Miért szeretjük a sötét lényeket? Budapest, Jaffa, 2011. 180.
Tari Annamária: Y generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az információs korban. Budapest, Jaffa, 2010. 298.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr573428263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása