Vajon mitől több Ljudmila Ulickaja Imágó című kötete elbeszélések láncolatánál? Lehet-e máshogy értelmezni a művet, mint regényt? És mit érthet belőle az, aki csak egy-egy történetet olvas el? Egy kísérletsorozat keretében kerestem a választ ezekre a kérdésekre.

Ljudmila Ulickaja: Imágó. Fordította: Goretity József. Budapest, Magvető, 2011. 630.

Időtlen (nem, nem idétlen) a könyv a szerkezete miatt. Kaleidoszkopikus. A regény a Joszif Sztálin halálától a Nobel-díjas orosz költő, Joszif Brodszkij 1996. január 26-án bekövetkezett haláláig tartó időszakot öleli fel úgy, hogy történetről történetre ugrálunk az időben, ezáltal már eltemetett szereplők kerülnek újra elő, egy korábbi félmondat nyer új értelmet, egy előtte mellékesként megjelenített gondolat részletes magyarázatot kap.

Az „emberkísérletek”

Miután — éppen az imént említett könyvforma eredményeként és a visszaolvasásban rejlő új tudás kíváncsiságától hajtva — már másfélszer olvastam a regényt, megkérdeztem barátaimat, lenne-e kedvük emberkísérletekben részt venni. Mondjuk, ezért vannak a barátok. Egy-egy történetet kellett elolvasniuk független novellaként.

Kis túlzással mindenki Ljudmila Ulickaja Imágó című regényét olvasta a kora őszi magyarországi könyvbemutatót követően. A népszerű orosz írónő negyvenévesen kezdett prózát írni, ötvenévesen publikálni, és hatvan elmúlt, amikor díjak özöne ömlött rá. Ő vajon hogyan csinálja?

Ljudmila Ulickaja: Imágó. Fordította: Goretity József. Budapest, Magvető, 2011. 630.

Miért éppen Imágó?

A három barát orosz történetéért én is félretettem az éppen olvasott Ulickaja-regényt, a Kukockij eseteit. Csak nehogy az olvasásban párhuzamos sorsot fussak be az írónő alkotói folyamatával, aki tíz évig írta a Booker-díjas Kukockij eseteit, az idő alatt pedig majdnem az összes többit. Mindenesetre a címe alapján nem választottam volna az új regényt következő olvasmányul. Imágó — gyenge voltam biológiából.

Érdekesség, hogy az orosz kiadó ellenezte a szerzői címválasztást, mondván, senki sem ismeri ezt a szót. (Orosz kiadásban a regény, egy másik elbeszélés címét kölcsönözve, Zöld sátor címmel jelent meg.) Imágó — nézzük el Ulickajának a tudományos hasonlatot, hiszen biológus, és essünk túl a szómagyarázaton: az imágó a rovarok fejlődési ciklusának azon érdekes állapota, melyben a szaporodási képesség nem a kifejlett egyedeknél, hanem még lárvaállapotban jelenik meg.

Mi történik akkor, ha a Gutenberg-galaxis összeütközik a Neumann-galaxissal? Mi lesz a nyomtatott könyvek sorsa, és hogyan alakul majd az e-könyvek jövője? És mindez miként alakítja át a könyvszakmát? Háromrészes sorozatunk nyitó részében igyekszünk általános képet festeni ezekről a kérdésekről.

Mit is jelent a Gutenberg-galaxis? „A Gutenberg-galaxis kifejezés az emberi kultúrtörténet azon szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv, mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jutott (a 15. századtól napjainkig)” – olvasható a Wikipédián. Marshall McLuhan 1962-ben jelentette meg Gutenberg-galaxis című munkáját, amelyben a papíralapú média „halálát” jósolta. Kicsit szürreálisnak tűnik, hogy 1962-ben már azt gondolták, hogy eltűnik a könyv, pedig alig egy évtizede helyezték üzembe a Neumann János által tervezett első számítógépet, akkor még nem született meg az internet, szó sem volt még digitalizálásról, az e-könyvekről pedig ne is beszéljünk. A mű megjelenése óta eltelt majdnem 50 év, de MÉG létezik a nyomtatott könyv. Kicsit elhamarkodott volt a „temetés”.

A Nobel-díjjal immár több mint száz éve ismerik el az emberiség legkiemelkedőbb tudományos és művészeti teljesítményeit. A kitüntetés jóvoltából természettudósok egy csapásra hírességgé, írók irodalmi legendává változnak. Idén a svéd Tomas Tranströmer már elindult ezen az úton, bár a legtöbb nyelvre lefordított svéd lírikus nevét egyelőre inkább a brit fogadási botrány miatt hallhatjuk.

Múlt csütörtökön osztották ki a Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémián, az irodalmi kategóriában az alapító honfitársát, Tomas Tranströmer költőt díjazták, „tömör, letisztult költői képeiért, amelyek új fényben mutatják meg a valóságot”.

A költő, író, műfordító idén töltötte be 80. életévét, és éppen tíz éve, 2001-ben volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége. Akkor, születésnapjára, meglepetésként készült kötete magyar fordítása, 117 vers címmel. Ezen kívül még két gyűjteménye jelent meg hazánkban: 1979-ben a Tomas Tranströmer versei (Európa Könyvkiadó), majd utoljára, 2002-ben Az emlékek látnak, mely rövid önéletrajzát tartalmazza (Széphalom Könyvműhely).

Hogyan neveljünk gyermekünkből sikeres felnőttet? A válasz Vekerdy Tamás új könyvének címében rejlik, hiszen a legfontosabb: az Érzelmi biztonság. Október 7-én a Mammut Libri Könyvesboltjában jártunk, ahol az ismert gyermekpszichológussal Vida Ági és Gutman Bea beszélgetett.

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság. Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? Budapest, Kulcslyuk Kiadó, 2011. 216.

A könyvesbolt kis kávézójában hamar elfogytak a szabad helyek, és az érdeklődők egy része toporogva várta a bemutató kezdetét. Aztán megérkezett Vekerdy Tamás, egy alacsony, idős úr, teli életkedvvel és energiával, és innentől minden tekintet rá szegeződött. A beszél­getés apropója az Érzelmi biztonság című kötet megjelenése volt. Mint sok más neves szerző, Vekerdy Tamás is előadója a Nyitott Akadémia által szervezett programsorozatnak, a kötet az itt elhangzott előadásaiból állt össze.

A Tisztes úriház Émile Zola regényciklusának egyik mesterműve, amelyben a fiatal Octave Mouret Párizsba érkezésének lehetünk tanúi, annak, hogy hogyan hódítja meg ez a vidéki fiatalember a nagyvárost és a körülötte élő, tisztességükben könnyen megingatható hölgyeket.

Émile Zola: Tisztes úriház. Fordította: Bartócz Ilona. Budapest, Ulpius-ház, 2007. 496.

A regény egy párizsi polgárház mindennapjait mutatja be Octave szemszögéből, aki a történet elején költözik be a ház negyedik emeleti szobájába. Ekkor mindjárt megismerkedünk Gourd-ral, a házmesterrel, a tisztesség és nyugalom őrzőjével, aki saját fontossága biztos tudatában vezeti be a házba az új lakót, nem győzve hangsúlyozni, hogy milyen nagyszerű és feddhetetlen életű lakóközösségbe is került Octave. Az irónia először akkor jelenik meg, amikor megtudjuk, hogy a kiváló lakók sorából csak a második emeleten élők lógnak ki, ahol „a férfi alighanem könyveket ír”, és nem sokat törődik a többi lakóval. Jóval később kiderül, hogy ez az író kis híján börtönbe került egy regénye miatt, amelyben — micsoda szörnyűség! — a ház életét teregette ki. Ekkor már tudjuk, amit addig is sejteni lehetett, hogy ez az író maga Zola. A Tisztes úriház az egyetlen regénye, amelybe saját magát is belecsempészte.

Nemrég fejeződött be a Banned Books Week, azaz a Betiltott Könyvek Hete. Hogyan kérem?! Még mindig van olyan könyv, ami nem jelenhet meg?

Azért nem eszik olyan forrón.

A Betiltott Könyvek Hete természetesen az USA-ból indult 1982-ben, mára pedig az Amnesty International is felkarolta. Hagyományosan szeptember utolsó hetében ünneplik. Igen, ünneplik, mert — mint kis utánanézés után kiderült — valójában a szólásszabadság ünnepe programokkal, találkozókkal, kitűzőkkel. Sőt, a könyvek sem igazán betiltott könyvek, csupán bizonyos könyvtárakban ifjúság- és családvédelmi okokból korlátozottan hozzáférhetők. Az Amerikai Könyvtárszövetség 11 000 címet számláló listáján az előkelő harmadik helyet Huxley Szép új világa foglalja el, az indoklás: érzéketlenség, rasszizmus, durva nyelv, nyílt szexuális tartalom. Tizedik Stephenie Meyer Alkonyata, de a Harry Potter-sorozat és a Zabhegyező is évek óta feketelistás. Van-e, aki az ilyen tiltásra nem a rossz gyerek izgatottságával felel? A „betiltott” művekből a lelkes olvasók magánfelolvasásokat is tartottak, melyekbe mi is belehallgathatunk kedvenc videomegosztónkon.

Így lesz az olvasás izgi, sőt menő.

Hát nem rafinált módja ez az olvasók mozgósításának?

Javaslom, tiltsunk be könyveket itthon is!

Forrás

Disinformation
Wikipedia

A kép forrása

Kt literary

Tévedés lett volna azt remélni, hogy a Für Elise folytatásából kiismerhettük volna Szabó Magdát. Ha a regény- és drámaíróként híressé vált költőt ideje engedte volna még egy történetet papírra vetni, a titkok csak gyarapodtak volna. Kísérletet teszek arra, hogy megfogalmazzam, miért Szabó Magda a kedvenc íróm, aki ma lenne 94 éves.

A magyarázat vélhetően a titokzatosságban keresendő. Egyoldalú ismeretségünk nem szabványos módon alakult: iskolás koromban kezdtem a felnőtteknek szóló Szabó Magda-tartalmakkal (Danaida, Katalin utca, Az őz), majd felnőttként olvastam ifjúsági regényeit és gyerekmeséit (Mondják meg Zsófikának, Születésnap, Bárány Boldizsár). Mire eljutottam az írónő családjáról szóló regényekig (Ókút, Régimódi történet, Für Elise), addigra már kialakult bennem az a szokás, hogy titkot sejtsek mindenben, amit Szabó Magda ír. Térképeken kerestem — az utóbb kiderült — kitalált nevű magyar városokat. Választ kerestem, hogyan tud annyira jól ábrázolni és érdekesnek mutatni emberi jellemeket. És persze a titokzatos Für Elise folytatása már nem jelent meg. De vajon mennyi készült el belőle? És volt-e mostohatestvére Szabó Magdának, a regénybeli Cili? Ha igen, akkor korábban miért hallgatott róla?

Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg Parti Nagy Lajos legújabb írása, Az ét­kezés ártalmasságáról. Azóta jó pár hónap telt el, a budapesti Írók Boltja szeptember végi könyvbemutatójára mégis sokan kíváncsiak voltak. A szer­zővel ezúttal Csáki Judit beszélgetett, időnként pedig Parti Nagy olvasott fel részeket a műből.

 Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról. Budapest, Magvető, 2011. 156.

Az írás alcíme Előadás, és mint megtudtam, ez sokakat megtévesztett. Gyakran került ugyanis a könyv a tanulmányok közé, pedig szépprózával, egy monológgal van dolgunk, noha – ahogy azt majd látni fogjuk – meglehetősen kacskaringós út vezetett a tényleges megjelenéshez. Mindenesetre szuszakolhatták volna az egészséges életmód kategóriába is, sőt, akár a szeptemberben hatályba lépett chipsadótörvény hívei is zászlajukra tűzhetik egy felületes olvasás után. Erre az írásra ugyanis különösen igaz lehet, hogy ahány olvasó, annyi mű: mindenki annyit fogad be belőle, amennyit meg tud emészteni.

2011. október 3. és 9. között rendezik meg az Országos Könyvtári Napok könyves eseményt, melynek elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak tanulási folyamatokban betöltött szerepére.

A programsorozat keretében az ország több településén a hét minden napján más és más témához kapcsolódóan előadások, könyvbemutatók, beszélgetések, kiállítások, játékok, zenei programok lesznek. Közben a résztvevők felfedezhetik a helyi értékeket, a települések sokszínűségét, hagyományait, és megismerhetik a tanulás örömét is.