Hogyan neveljünk gyermekünkből sikeres felnőttet? A válasz Vekerdy Tamás új könyvének címében rejlik, hiszen a legfontosabb: az Érzelmi biztonság. Október 7-én a Mammut Libri Könyvesboltjában jártunk, ahol az ismert gyermekpszichológussal Vida Ági és Gutman Bea beszélgetett.

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság. Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? Budapest, Kulcslyuk Kiadó, 2011. 216.

A könyvesbolt kis kávézójában hamar elfogytak a szabad helyek, és az érdeklődők egy része toporogva várta a bemutató kezdetét. Aztán megérkezett Vekerdy Tamás, egy alacsony, idős úr, teli életkedvvel és energiával, és innentől minden tekintet rá szegeződött. A beszél­getés apropója az Érzelmi biztonság című kötet megjelenése volt. Mint sok más neves szerző, Vekerdy Tamás is előadója a Nyitott Akadémia által szervezett programsorozatnak, a kötet az itt elhangzott előadásaiból állt össze.

Feltétel nélküli elfogadás

Vida Ági babapszichológus nem bizonyult rutinos kérdezőnek, mert „in medias res” kezdéssel rögtön az iskolaválasztás nehézségei kapcsán tett föl egy kérdést – ez a téma ugyanis csak a könyv közepén kerül elő. Vekerdytől megtudhattuk, hogy a tyúkanyó típusú tanítót nem kiképzik, hanem annak születni kell. A tanítóban és a szülőben közös vonás, hogy a gyermekből sikeres felnőttet szeretnének nevelni, amihez egyvalamit feltétlenül meg kell adniuk neki: ez pedig az érzelmi biztonság. Gutman Bea, a kötet szerkesztője finoman irányította a társalgást, kérdésére, hogy ez a fogalom mit is jelent pontosan, a szerző egész egyszerűen annyit válaszolt: „Jó itthon lenni”. Vekerdy persze nem attól jó előadó, hogy tőmondatokban beszél, hanem attól, hogy mindent színesen meg is magyaráz. Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy a gyermek szeret otthon lenni, mert ott feltétel nélkül elfogadják. Ez az elfogadás pedig már egészen magzati korban elkezdődik: a szülők akarják-e a gyermeket, várják-e az érkezését. Fontos, hogy mindig olyannak szeressék, amilyen, ne tegyék a szeretet feltételévé, hogy a gyermek feleljen meg az általuk elképzelt ideálképnek.

Ha a gyermek szeretetteljes, elfogadó környezetben érik kamasszá, nem fog függővé válni. Pubertáskorban még fontosabb, hogy a szülő ne büntesse, ne faggassa gyermekét, hanem ugyanazzal az elfogadó hozzáállással viszonyuljon hozzá. Ez persze nagyon nehéz, ha a csemete hazudik, nem tanul, titokban iszik, cigizik, füvezik. Vekerdy azzal nyugtatta a szülőket, hogy ez a viselkedés egy kamasznál teljesen normális. A szerző Pázmány Péter gondolatát is felidézte: „Aki bort iszik, belemegy abba az ördög. De aki nem iszik, abban már benne van.”

Szorongó gyermek, szorongó szülők

Mint megtudtuk, minden gyermek szorong. Hiszen még nagyon sok mindent nem ért, és ami ismeretlen számára, attól fél. Nem hiába mesélünk olyan meséket, amikben a legkisebb királyfi le tudja győzni a sárkányt, hiszen ez rejtve azt üzeni a kicsinek, hogy az, amitől félünk, legyőzhető. Nem csökkenti azonban a szorongást a mai teljesítményelvű világ, amiben folyton eredményeket várunk a gyermektől. Egy hallgató kérdésére Vekerdy az idegennyelv-tanulás példáján keresztül szemléltette mindezt: a kutatások azt mutatják, nem érnek el jobb eredményt azok a gyermekek, akik 2-3 éves korban kezdtek idegen nyelvet tanulni, mint azok, akik 7-8 évesen. Erről persze sokat lehetne vitatkozni. Abban mindenesetre igazat adhatunk a szerzőnek, hogy fontos, hogy a gyermek teljes értékű kisgyermekéletet élhessen.

Hogyan teremtsünk érzelmi biztonságot, ha mi magunk is szorongunk? – tette fel a kérdést Gutman Bea. Vekerdy Tamás őszinte válasza az volt: fogalma sincs. Később persze kifejtette, hogy a szorongást fel kell oldanunk magunkban, különben a gyermekünk számára sem tudjuk megteremteni az érzelmi biztonságot. Napjainkban ez különösen fontos lenne, mert egyre kevesebb gyermek nő föl hagyományos családban. Vekerdy utalt Fischer Eszter Modern mostohák című könyvére, ami a „patchwork-családok” működéséről szól. Ez a típusú család akkor jön létre, ha az újraházasodó szülők valamelyikének (vagy mindkettőnek) van már gyermeke egy korábbi kapcsolatából. Nem került szóba, pedig érdekes kérdés lenne, hogy az egyedül gyermeket vállaló nőknél, különösen azoknál, akik spermabankból választanak donort, vagy a homoszexuális szülők esetében mennyiben más a gyermeknevelés. Ezekről a témákról külön könyveket is lehetne írni. Úgy hiszem, a legfontosabb ezekben a családokban is az, hogy a gyermeket elfogadják, és szeretettel neveljék fel.

216 oldalon rólunk, értük

Az Érzelmi biztonság tetszetős, A/5-ös, keménytáblás könyv sárgásbarna borítóval, igényes tipográfiával. A kötet fejezetei nemcsak azzal foglalkoznak, hogy a szülők hogyan neveljék gyermeküket, hanem azzal is, a gyermek hogyan látja a felnőtteket. Ezzel a nézőpontváltással Vekerdy Tamás eléri, hogy a szülők jobban beleélhessék magukat gyermekük helyzetébe, ezáltal megértsék, mire van szüksége a kiegyensúlyozott élethez. Zárásként a könyvben szereplő egyik mottó Oscar Wilde tollából: „Az ember először szereti a szüleit, azután meggyűlöli őket, de végül megbocsát nekik.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.