Vajon mi történik akkor, ha egy etnográfus luxuscipők eladására adja a fejét? Megszületik egy részletes és cinikus jellemrajz az elit cipőszalonok világáról, az eladók hatalmi harcáról és a különféle vevőtípusokról az ideálistól a kiállhatatlanig.

Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb. A luxuscipők veszélyes vonzereje. Budapest, Typotex, 2013. 240.

A borítón virító tűsarok ugyan előre jelzi, hogy itt nem akármilyen cipőkről lesz szó, de remélhetőleg nem ijeszti el azokat az olvasókat, akiket maguk a lábbelik és nem csak a magas sarkúk érdekelnek. A habosított papír, a luxuscipőkkel díszített iniciálék és a tűsarkút ábrázoló lábjegyzetjelek bulvárossá és „csajossá” teszik ezt a könyvet – „ha lúd, legyen kövér” alapon már csak a matt alapon fényes formalakkot hiányoltam a Tűsarok szóról és a lábbeli piros talpbetétéről. Bár talán ez már túlzás is lett volna, hiszen a belbecs korántsem ilyen felszínes.

Mirja Tervo etnográfus több mint egy évet töltött el egy New York-i, luxuscipőket árusító szalonban eladóként, és ez alatt az idő alatt alkalma nyílt feltérképezni, ki hogyan és miért vesz lábbelit. Figyelmének középpontjában a magas sarkú áll – a cipő, amit a lányok felnőtté válásuk jelképeként a konfirmáció, a bérmálkozás vagy a Bat Mitzvah alkalmával öltenek először magukra, és sokan életük végéig képtelenek megválni tőle lábkárosító hatása dacára. De miért is ragaszkodnak a nők ennyire ehhez a kényelmetlen lábbelihez? Erre a kérdésre többféle magyarázatot is kapunk. Az elsődleges szempont nyilván az, hogy a tűsarkú szexi. „A divatos női cipő megpróbálja megteremteni az ideális láb formájának illúzióját” – azáltal, hogy szűk helyre szorítja a lábfejet, amitől az kisebbnek tűnik, és természetellenes magasságba emeli a sarkat, amitől pedig rövidebbnek látszik. Gondolhatnánk, hogy a cél elsősorban a férfinem figyelmének felkeltése, ám más nők véleménye – főleg féltékenysége – legalább ennyire fontos. Aztán ott vannak a konkubínák, a kitartott nők, akik segítségével a férfi kimutathatja a gazdagságát: az ő esetükben sokkal lényegesebb a cipő feltűnősége, mint az, hogy egyáltalán lehet-e benne járni.

A különböző igények kiszolgálására a cipőszalon három műszakban harminchat eladót alkalmazott. Azt hihetnénk, hogy egy hetero­szexuális férfi ódzkodna attól, hogy cipőboltban dolgozzon, az alkalmazottak arányában mégis a férfiak javára billent a mérleg nyelve. Hogy miért érte meg nekik? Mert – noha jutalékos rendszerben fizették őket – igen magas fizetést érhettek el. Ehhez persze nagyon jól kellett ismerniük a vevőket: abban a pillanatban tudniuk kellett róluk, hogy akarnak-e vásárolni és milyen értékben, hogy kinyílt az áruház emeletén a liftajtó. A szerző találóan eunuchnak nevezi a férfi eladókat utalva arra, hogy bár mint férfi vesznek részt az eladási folyamatban, hisz körülrajongják a nőt, mégsem jelentenek veszélyt a hölgy férfipartnerére.

Nemcsak az eladók, hanem a vevők típusai is jellegzetes jelzőket kaptak. A cipőeladók rémálma, a 34-es (egy nem létező cipőméret és egy utca neve Manhattanben), órákig próbálgat – húzva ezzel a dolgozó drága idejét –, és végül nem vesz semmit. De a cipőjét visszahozó, Mrs. Returnberg (Visszhegyiné) néven említett vásárló se tartozik a kedvencek közé. A legjobb ügyfélként számon tartott a noboxy (doboztalan): nem viszi magával a cipő dobozát, ami azt jelenti, hogy nem fogja visszacserélni, hiszen azt csak a csomagolással együtt lehet.

Noha a kötet egy New York-i luxuscipőket árusító szalon minden­napjait írja le, könnyen párhuzamot vonhatunk hazai boltokkal. A lábbelik értékesítésének forgatókönyve és a résztvevők személye ugyanis, ha nem is azonos, de igencsak hasonló. A könyv nemcsak azok számára lehet érdekes, akiket vonzanak a luxuscipők, vagy éppen cipőeladással foglalkoznak, hanem azok számára is, akik kíváncsiak a lábbelik világára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.