_sven 2013.03.22. 07:00

A vízjelről

vizjel2.jpgA Geszer kán izgalmas könyv, tele szépséges Kass-illusztrációval, lapozás közben mégis elvonta róla a figyelmem az éjjeli lámpa fényében megvillanó hosszanti csíkozás és az ismerős falevél-motívum. Utoljára hosszú évekkel ezelőtt, az ARJ lapjain fedeztem fel ilyesmit.

Jól tudjuk, hogy a bankjegyeket vízjellel látják el, a szó hallatán ma mégis legtöbben a képlopásgátló digitális vízjelre gondolnak, s talán nem újdonság, hogy már létezik audiovízjel is. Ezekben azonban ritkán gyönyörködik az ember.

A papírkészítő mesterek Olaszországban a 13. század végétől, Magyarországon a 14. század elejétől rejtettek el olyan jeleket, amelyek csak a fény felé tartva láthatóak. A merítőszitába vékony rézhuzalból mintát erősítettek, így a merített papíron a drótszál fölött valamivel vékonyabb lett a papír, és a mintázatot átlátszatban lehetett megfigyelni. A papírgépek megjelenése után vízjelnyomó hengereket használtak erre a célra, és ezekre applikálták a megfelelő rajzolatot. Az így kialakított vízjelet a már összenemezelődött, nedves papírba nyomták bele.

A vízjel kezdetben mesterjelként, majd márkajelzésként szolgált. Lehet szimbólum, betű, név vagy címer. Bonyolultságuk változó, de gyakori a cizellált, művészi kivitelezés. A Diósgyőri Papírgyár több mint száz éves tölgyes-bükkös-makkos vízjele valószínűleg a párizsi világkiállításra készült abból a célból, hogy az idegenek számára nehezen megjegyezhető városnév helyett ezzel a jelképpel azonosítsák a gyárat. A rajzolaton a sima levelű bükkfalevél és cakkozott tölgyfalevél mellett a szárból kihajló makktermések láthatók. A szimbólum különösen összetett: utal a papír és a fa kapcsolatára, a Bükk hegységre, a tölgy szilárdságára, a V alakú kompozíció pedig a győzelem szimbólumát idézi.

Szeretnék még vízjeles könyvet. Kár, hogy a könyvészeti adatokban nem tüntetik fel, ha vízjeles papírra nyomnak valamit. A nagyon elszántaknak ajánlok egy kis videót: ettől az elragadó úriembertől elsajátíthatjuk a házi vízjelkészítés fortélyait.

Forrás

Magyar Vízjeltörténeti Társaság honlapja

Wikipédia

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr405161322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PéKá 2013.03.22. 16:41:43

Amíg "könyv"-nyomdász voltam, kedvenceim közétartozott a Chamois (sárgás) diósgyőri bordázott ofszet-papír. Rengeteg könyv készült ezen a papíron; a Helikon-nak majdnem mindegyik kiadványa. Akkor lepődtem csak meg, amikor találkoztam egy, a 10-es években Dél-Amerikában készült könyvvel, ami majdnem pont ilyen papíron készült, a tölgyfalomb-vízjel nélkül, persze.

tucano 2013.03.22. 20:11:36

mai legjobb blogposzt, köszi!

_sven 2013.03.22. 20:23:26

@PéKá: Titkon reméltem, hogy idetéved egy nyomdász, és elárulja nekem a titkot :) Köszönöm szépen, vadászni fogom a Helikonokat!

_sven 2013.03.22. 20:25:07

@tucano: Köszi én is! Mindig öröm, ha valaki a tetszésének is tud hangot adni.