2012.09.17. 07:00
Gyakorlati tanácsok a helyes könyvhasználathoz
Nemrég egy nehezen beszerezhető mesekönyvet rendeltem meg egy jó hírű online antikváriumtól, és néhány nap múlva egy dohos, nyirkos példány érkezett. Először feltettem a polcra, de a mellette pihenő kedvenc új könyvem is dohos lett tőle. Aztán a teraszra száműztem, ahol jár a levegő, és néhány hét (!) alatt végre kiszáradt. Ekkor kezdtem el a helyes könyvtárolásról olvasgatni.
Vannak gyűjtők, akik minden könyvből kettőt vásárolnak, egyet a polcnak, egyet maguknak. Én nem ilyen vagyok. Nincs könyvtárszobám, szeretek ceruzával a margóra írni, és olvasás közben teát inni. Nem bánom, ha a könyveim kissé elhasználódnak, de a magam módján szeretnék jól bánni velük. Gyakorlatias és könnyen betartható tanácsokat kerestem. Abban láthatóan mindenki egyetért, hogy kerülni kell az étel és az ital közelségét, hogy legyen tiszta a kezünk, és hogy könyveinket óvjuk a háziállatoktól. Lássunk néhány használható, kevésbé egyértelmű alapelvet:
- Az új könyvet be kell törni. Fektessük az asztalra, nyissuk ki a borítót, majd simítsuk végig a kezünket a gerincen. Ezt a mozdulatot ismételjük meg kb. 20 oldalanként egészen a végéig. Azzal, hogy végighúzzuk a kezünket a ragasztás mentén, a hőtől a kötés rugalmasabbá válik, így nem törik majd olyan könnyen. A könyvet azonban kézbe, illetve ölbe tervezték, ezért a beavatás után nem szerencsés az asztallapnak feszíteni.
- Fontos a tárolás. A könyvespolc a jó megoldás, úgy, hogy lehetőség szerint legyen hely a könyvek előtt, mögött és fölött is. Így jobb a szellőzés, és a gerinc sem piszkolódik olyan könnyen. A polc ne legyen közvetlen napfénynek kitéve, tegyük tehát árnyékos falra, nehogy a gerincek megfakuljanak. A fűtőtest közelsége is kerülendő, mert a kiszáradástól törni fog a ragasztás. A könyvek álljanak függőlegesen, a döntés ugyanis deformálja a kötést. Jó, ha könyveink könnyen hozzáférhetőek: ne pakoljunk tehát eléjük csecsebecséket, nippeket, vázákat és trófeákat.
- Nem mindegy, hogyan vesszük le a könyvet a polcról (sőt a lapozás mikéntje sem, de ez már több a soknál!). Legjobb, ha a kiszemelt könyv két szomszédját kissé befelé nyomjuk, majd a gerinc közepénél megfogva húzzuk kifelé, így nem szakadhat el a kötés. Ezért jó, ha a kötetek nincsenek túl szorosan egymáshoz passzírozva.
- Könyvbe ne írjunk. Ha mégis, csak puha grafitceruzával, hogy aztán könnyedén kiradírozhassuk. A Post-it sem jó megoldás, ragacsos nyomot hagy, ami előbb-utóbb koszfolttá változik. Jelöléshez lapos, papírból készült könyvjelzőt javasolnak.
- A könyvek tisztán tartása is fontos, a porolást mindig a gerinctől kifelé végezzük, száraz ruhával, esetleg csökkentett szívóerejű porszívóval. A penészes könyv a szomszédait is megfertőzi, ezért száraz ronggyal dörzsöljük le róla a foltot, és tegyük ki a napra egy órára.
- A vizes könyv lapjai közé helyezzünk itatóspapírt, és addig cserélgessük, míg el nem fogy a víz a lapok közül. Ezután jól szellőző helyiségben függőlegesen felállítva, kinyitva szárítsuk. Súlyos vízkár esetén nagy mennyiségű vizes könyv savmentes papírdobozban akár le is fagyasztható, míg alkalom adódik a kiszárításra.
Mondják még, hogy jó az azonos méretű könyveket egymás mellett tartani, de a tematikus és az ábécérendes csoportosítás sokkal inkább olvasóbarát. Komoly veszélyforrásként emlegetik a kisgyerekeket, miközben fontosnak tartják, hogy a gyerek azért lásson könyvet és olvasó embert. Vannak tehát ellentmondások, és egyszerre nehéz mindent betartani, de sebaj! Ne feledjük, végül is a könyv van értünk, és nem fordítva.
Forrás
Home Hacks: How To Care for Your Books: 5 Tips.
How to Protect Your Books.
Esther Lombardi: How to Take Care of Books.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.