Egészen véletlenül került a kezembe ez a könyv, pontosabban mindjárt négy kötet. Agatha Raisin esetei ugyanis egy sorozat, amelynek első négy része jelent meg magyarul, míg az angol kiadó már a huszonkettedik kötetnél jár. Ahogy az a borító alapján is várható, könnyed olvasmánnyal, igazi strandon előkapós történettel van dolgunk, ami akár még élvezetes is lehet — ha nem várunk ennél többet tőle.

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite. Fordította: Sárközy Elga. Budapest, Ulpius-ház, 2011. 342.

A történet valós és beazonosítható helyszíneken játszódik, amit én elkötelezett Anglia-rajongóként igen nagyra értékeltem. A Londonból vidékre költöző, középkorú reklámszakember, Agatha korán megkezdett nyugdíjas éveit a közép-angliai Cotsworlds térség egyik festői falujában tervezi eltölteni, ahol a beilleszkedés reményében benevez a helyi pitesütő versenyre. Süteménye azonban a zsűri elnökének halálát okozza, Agatha pedig nyomozni kezd: biztos, hogy szerencsétlen baleset történt?

Dióhéjban ennyi az első rész története, amelynek szálai — talán nem árulok el nagy titkot — nem vesznek túlságosan váratlan fordulatot. A könyvről először Agatha Christie regényei jutottak eszembe, de azonkívül, hogy a főhőst szintén Agathának hívják, aki vidéki élete kezdetén felfedezi névrokona detektívregényeit, illetve maga is nyomozásba kezd, nem sok közös vonás figyelhető meg. Agatha Christie történetei ugyanis egyszerűen jobbak, kidolgozottabbak. Mint ahogyan James Herriot írásai is — második asszociációm olvasás közben. Noha itt is adott a városi ember kontra zárt vidéki közösség nyilvánvaló összetűzése és az ebből fakadó helyzetkomikumok sora, csakúgy mint az állatorvosként vidékre kerülő James Herriot önéletrajzi ihletésű elbeszéléseiben — Agatha Raisinnél ez finoman szólva nincs teljesen kiaknázva, már ami az első kötetet illeti.

Az, hogy a történet egyszerűen nem elég csavaros ahhoz, hogy az olvasó ne azonosítsa be viszonylag nagy biztonsággal a végkimenetet – egy dolog. Azonban sajnos nekem sem az írás humora, sem a főhős mellett megjelenő karakterek ábrázolása nem volt meggyőző. Kissé felszínes írás, ahol a szereplők meglehetősen statikusak, a sok cselekmény mellett alig találunk leíró részt, a karakterekről kialakított kezdeti benyomás nemigen változik a későbbiekben sem. Az első kötet vége felé megjelenő James Lacey, az új szomszéd alakja kelt némi reményteljes várakozást a folytatáshoz: talán ezzel az új szállal kerülhet közelebb hozzám Agatha figurája is.

Viszont a borítók mind a négy kötet esetében nagyon szépek, figyelemfelkeltők, és ami fontos, nem vezetik félre az olvasót: aki ránéz bármelyik kötetre, biztos lehet benne, hogy mire számíthat, s ha így nézzük, nem is csalódik.

Az életrajzi adalékot olvasgatva úgy látszik, M. C. Beaton írónő többé-kevésbé a saját környezetéből merít ihletet, s ami azt illeti, nekem inkább mennyiségi, mint minőségi írónak tűnik. Általában véve a sorozatok — ha csak nincsenek nagyon rosszul megírva vagy közvetítve — igen jól eladják magukat, hiszen ha valaki kedvet kap az első kötethez, nagy esélye van annak, hogy elolvassa a folytatást is. Nincs ez másként Agatha Raisin nyomozásaival sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy angolul már több mint húsz rész kapható. A magyar kiadó az első három kötetet tavaly dobta piacra, idén májusban pedig a negyedik rész is napvilágot látott ékes anyanyelvünkön. Nyáron és ősszel pedig további történetek jelennek meg. A sűrű egymás után való kiadás három műfordító rutinos munkáját dicséri, s én már csak azért is elolvasom a második kötetet is, hogy lássam, vajon hogyan sikerült az a meglehetősen nehéz feladat, amikor egyik fordító átveszi a másiktól a stafétabotot. Magára a történetre is kíváncsi vagyok, hiszen — példának okáért a Harry Potter könyvekből kiindulva — egyre profibb történetszövésre számíthatunk.

Jó olvasgatást a nap alatt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.