Karma, energiamezők, csi. Kapcsolatanalízis, homeopátia, feng shui. Spirituális intelligencia. Ha az Olvasó azt hiszi, ezeket a címszavakat az internetről halásztam, ki kell ábrándítanom. Nem, ezeket saját memóriámban tároltam, noha idejét sem tudom, mikor olvastam el utoljára életmóddal, ezotériával foglalkozó könyvet elejétől a végéig. Pedig ezek az olvasnivalók ma már külön kategóriát képeznek, s így kézenfekvő karácsonyi meglepetésnek számítanak — ha jól választjuk meg a célszemélyt.

Az életmódkönyvek ugyanis nem valók mindenkinek, és miközben ezeket a sorokat írom, azon gondolkozom: nekem valók-e? Halak jegyben születettként (na igen, asztrológia) nem tartom magam teljes mértékben hitetlen kutyának, és talán itt a kulcs. A hit. Hiszem azt, hogy ha elolvasom és befogadom az adott művet, amelyet egy számomra referenciaértékű személy írt, jobb lesz az életem, megoldást találok a problémáimra, és boldogabb leszek.

Az utóbbi években több száz, életvezetéssel és spirituális jelenségekkel foglalkozó írás született, ami jó és rossz egyszerre. Jó, mert mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet, és rossz, mert éppen az információtúltengés miatt hamar elveszünk a zavarba ejtően széles választékban. Vegyük például az egészséges étkezés témakörét!

Paleolit táplálkozás, vércsoport szerinti étrend, PH Csoda. Csoda, hogy élünk. Különösen, ha megnézzük, mennyi az ellentmondás az ezzel foglalkozó könyvek között. Az egyik azt vallja, együnk minél több húst, és felejtsük el a kenyeret. Más szakirodalom szerint az emberi szervezetnek egyáltalán nincs szüksége húsra, nem is beszélve az állatok jogairól. Van, ahol az olvasható, a tejfogyasztás elengedhetetlen, más szerző szerint a tejtermékek az emberiség koporsószögei. Amíg egészségesek vagyunk, nem foglalkozunk sokat a témával, élünk jól-rosszul, tudatosan vagy esetlegesen, de minden bizonnyal szakkönyv nélkül. Ám amikor valamilyen betegség üti fel a fejét, máshogy kezdünk gondolkodni. Lelki eredetű probléma felmerülésekor ez különösen így van, sőt lehet, hogy minden baj forrása a lélekben keresendő.

Olvashatunk tehát családállításról, a vonzás hatalmáról, kérhetünk angyali segítséget, és kinyithatjuk harmadik szemünket. Ez utóbbi nekem még biztosan nem sikerült, mivel nem látom: vajon mindre szükség van ahhoz, hogy élni tudjunk? Korábban hogy boldogultak az emberek? Az előző generációk is tudtak örülni, elégedettek lenni, úgy, mint mi, csupán nem tudták, hogy ilyenkor a flow művészetét gyakorolják? Nagyanyáink is vigyázhattak a környezetükre anélkül, hogy érzékelték volna: kisebb lett az ökológiai lábnyomuk? Megannyi — néha költői — kérdés, amelyre ezen írás garantáltan nem fog egyedül üdvözítő válaszokat adni. Már csak azért sem, mert biztos vagyok benne: szerencsés csillagzat alatt születtem. Értékes gyerekkorom volt, nem értek feldolgozhatatlan tragédiák. Van párom, van munkám. Nem vagyok sem túl kövér, sem túl sovány. Ám ha gyerekem születik, egész biztosan „be fog szippantani” a gyermeknevelési szakirodalom. Addig inkább csak nézelődöm. És tudom, ha karácsonyra nem olyan ajándékot kapok, amit szerettem volna, akkor sincs semmi baj. Majd megrendelem az univerzumtól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.