Szokatlan, dinamikus, színpadias. Ez a három szó jut eszembe arról, hogyan próbálta meg Joe Wright „elmesélni” Anna Karenina történetét, megidézni Oroszországot, valamicskét megmutatni a kor társadalmi viszonyaiból.

Anna Karenina, színes, feliratos, angol–francia filmdráma,
130 perc, 2012
rendező: Joe Wright
író: Lev Nyikolajevics Tolsztoj
forgatókönyvíró: Tom Stoppard
szereplők:
Keira Knightley (Anna Karenina)
Aaron Johnson (Vronsky gróf)
Jude Law (Alexei Karenin)

Be kell vallanom, a filmmel, pontosabban a szereplőkkel, legpontosabban az Anna Kareninát alakító Keira Knightleyval kapcsolatban jutnak még eszembe jelzők: bravúros, sugárzó, szenvedélyesen „életszagú”. Hm… és hát, nagyjából ennyi. Értékelem, hogy valami különlegeset, valami nagyon „mást” szerettek volna alkotni a film készítői, és hogy próbálták két órában összesűríteni Tolsztoj második nagyregényét, amely Thomas Mann szerint minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”. Nehéz ügy, lássuk be. De talán ahhoz mindenképpen elég a film, hogy sokan elővegyék a könyvet és igazán kíváncsiak legyenek Anna Karenina bátor, lázadó és tragikus szerelmének történetére, a tolsztoji világra.

Néhány érdekesség, hogy biztosan előkerüljön a könyv. Talán kevésbé ismert, hogy Tolsztoj a Szofjával közel ötven évig tartó viharos házasságának első napjait ebben a regényben jegyezte le hűen, Levin és Kitty kapcsolatán keresztül. Az író – akárcsak Levin a regényben – megmutatta régi naplóját leendő feleségének. Ebben korábbi szexuális kicsapongásairól, kalandjairól írt, s bár Szofja „állítólag” megbocsátott neki, valójában talán soha, hiszen innentől kezdve szakadatlanul féltékeny volt Tolsztoj régi szerelmeire. Szofjához hasonlóan Kitty is úgy dönt a regényben, hogy férje vidéki birtokán éljenek, ám kétségbeesetten vágyakozik valamilyen elfoglaltság után, magányos, unatkozik. Tolsztoj, Levinhez hasonlóan, házasságuk első hónapjaiban megpróbálja szórakoztatni fiatal feleségét, s közben naplójában arról vall, hogy úgy érzi, elpazarolja az életét, ugyanakkor gyötri a féltékenység, nehogy fiatal felesége érdeklődését valamelyik látogató felkeltse. És ezek még csak az első hónapok… Legendásan rossz volt a házasságuk, ők ketten a szexualitásról, a szerelemről, a tulajdonról, a művészetről, a vallásról közös életük első napjaitól kezdve vitatkoztak, s tartott ez életük végig.

Kicsapongásai ellenére Tolsztoj egyébként Annát és azokat a „nihilistákat” akarta pellengérre állítani az Anna Kareninában, akik a családot, a szilárd erkölcs alapjait rombolják. Anna engedetlen feleség, nemtörődöm anya volt, de valahogy mégis azokat tette nevetségessé, akik álságosan, egy hazug kor, hazug erkölcsei mögé bújva élik mindennapjaikat. Akár akarta, akár nem, Anna lázadása szerethetővé, a regény kezdő mondata Németh László fordításában pedig talán klasszikussá vált: „A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az”.

Forrás

Jeffrey Meyers: A szenvedélytől a széthullásig. Híres írók műhely- és hálószobatitkai. Fordította: Edwards Zsuzsanna. Pécs, Alexandra, 2006.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.