Sohasem tudtam naplót írni. Sem kis-, sem nagylánykoromban. Most meg pláne nem. Valahogy zavart/zavar az intimitás. Hogy ezzel összefügg-e, nem tudni, mindenesetre olvasni sem nagyon olvastam naplót. Az eddigi egyetlen kivétel Jász Attila napló-, szótár- és indiánregénye volt, talán mert Csendes Toll egyes szám harmadik személyre áthangolt személyes történetei a három lépés távolságból mások, különlegesek. Aztán egy hátfájós, decemberi délután jött Márai és 1947.

Márai Sándor: A teljes napló 1947. Budapest, Helikon, 2007. 360.

Márai naplói – kiadva

A Helikon Kiadó „előszava” szerint a korábbi, Ami a naplóból kimaradt sorozattal azt az űrt próbálták meg pótolni, miszerint Márai Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem volt teljes. Ez a sorozat azonban csak válogatás, így a kiadó egy újabb sorozatban adja közre a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót. Ez már tartalmaz minden eddig meg­jelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A Márai-naplók az 1943–89 közötti időszakot ölelik fel.

Márai naplói – olvasva

Nekem, az „antinaplóistának”, 1947-tel indult el a márais mindennapok története. Magány és elhagyatottság, mellőzöttség és szegénység, egyre mélyülve, gyűrűzve, előrevetítve a későbbi emigrációt. Nem túl vidám, elismerem. De aztán a napi politikai történések, az olvasmányai – amiktől azóta csak gyűlik az én személyes listám, hiszen számtalan könyvet ajánl így nekem, csak nekem, az olvasónak –, egy egyszerű nyári vihar, egy találkozás, egy séta leírásában, vagy már reflektált summázásában mégis ott van Márai. Kicsit máshogyan, kicsit mindennapiasan, élőn, elevenen. Azt hiszem, kezdem érezni az ízét. A naplóízt.

„Az olvasás a lélek lélegzetvétele” – egy kis ízelítő

„Ha én kormány lennék, falragaszokon szólítanám fel a nemzetet, kiáltványokat és szózatokat intéznék a nemzethez, így könyörögnék, hogy térjen észre és kezdjen végre olvasni (nem olyan nagy szégyen ez). (…) Falragaszokon magyaráznám, hogy ez nagyon komoly dolog, sokkal fontosabb, mint a pajzstetű irtása vagy az adófizetés: ez az egyetlen, utolsó menekülés. (…) »Az olvasás a lélek lélegzet­vétele!«… – ehhez hasonló szép, buzdító falragaszokra gondolok.”

Hát ilyen, és ehhez hasonló sorok miatt ajánlom a márais naplóízt, kóstolásra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.