Sokan, sokféleképpen írtak könyvet, vagy csináltak már filmet arról, mi történik az emberrel, ha szélsőséges körülmények közé kerül. Hogyan bomlik meg az agy, mire vetemedik az egykor embernek nevezett lény. Sigmond István Varjúszerenád című könyve az Irodalmi Jelen 2006-os regénypályázatának díjnyertes alkotása. Kegyetlen. Kegyetlenül jó, kegyetlenül nehéz. Már a felénél azt éreztem, még egyszer el kell majd olvasnom, hogy mindent értettem-e, hogy mindent úgy értettem-e, ahogy.

Sigmond István: Varjúszerenád. Pécs, Alexandra—Irodalmi Jelen Könyvek, 2006. 256

Nyolc óra körül reccsen a padló, és a kamasz lányt minden reggel megerőszakolják.

Bár a lány már nem ellenkezik, némán, megbomlott aggyal, kisminkelve, tudathasadásos állapotban tűri, hogy használják a testét. Egy szobában tartják bezárva. Kétnaponta megverik. A szobán kívül él a „Leendő” és annak bomlott agyú rokonai, köztük az öregasszony, aki igazi, engedelmes, prostituáltat akar faragni belőle. Ezért fontos a smink. Falubeli szerelmének emlékképéből megteremti magának az Angyalarcút. Vele beszélget. Időnként kiengedik a szobából, csak hogy beteges játékok szereplője legyen a „Leendő” és rokonsága társaságában. A „Leendő” látogatja reggelenként. Megteheti. Neki adta el az Apja egy korsó vízért.

A faluban ugyanis, ahol korábban élt, elapadtak a kutak, s bár a szomszéd faluban van víz, aki átjár, arra farkasok csapnak le, vagy fegyveres lovasok veszik üldözőbe. Ha mégis megmenekül a bátor próbálkozó néhány csepp vízzel, másnapra felégetik a házát.

Csak egyvalaki képes minden reggel visszatérni: az Apa. Hatalma emiatt végtelen. Élet és halál ura. Él is vele. Végignézi, ahogyan kisleánya és felesége szomjan hal. A végtelenségig kihasználja és megalázza a falubelieket, akik már-már Istenként tisztelik. Minden ingóságukat, de még asszonyaikat, lányaikat is eladják az Apának az éltető vízért. Amit csak ő tud megszerezni.

A történet a kamasz lány elbeszéléséből derül ki. Sokszor beszél az Apához, akit válogatott gaztetteiért már többször eltemetett.

Aztán eljön az idő, amikor igazából is megteheti ezt. Az Apát ugyanis meggyilkolja valaki a faluból egy hentesbárddal. Hogy miért? Nem árulhatom el. És ez most nem amolyan béna reklámfogás. Ezt tényleg el kell olvasni, ebben a világban tényleg benne kell élni egy keveset. Aztán érdemes elgondolkodni.

A könyv fülszövege szerint „a Varjúszerenád egy félelmetes nyelvi érzékkel megírt szürreális pusztulástörténet”. Hát tényleg az. Ilyen lehet, amikor szomjan hal az agy, s a lélek helyébe szárazság költözik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.