2012.05.04. 07:00
Lélekkönyv
Nem Tolvaly, nem Müller, nem ezo. Harmincöt haiku.
Thimár Attila: Lélekkönyv. Budapest, Ráció, 2007. 80.
Egyedül a címével nem tudtam megbarátkozni, mert a könyvtől egészen idegen asszociációkat ébreszt. A haiku pici vers, kevés szó, sok szabály. Egyszerre egyetemes és személyes, világraszóló és intim, ahogy ez a gyűjtemény is. Thimár Attila háromsorosai könnyűek és súlyosak, az aranybarna pasztellrajzok együtt lélegeznek a szöveggel. Mindez Dorcsinecz János munkáját dicséri, aki képregényes hátterével jól tudja, mi kell hozzá, hogy a kép a szöveghez simuljon. Nem tudom, mennyire szokás még költészetet ajándékozni, de erről itt az jutott eszembe, hogy bárkinek szívesen adnám. Belenézne, meglepődne. Nem kellene rá külön időt szakítania, csak kinyitná, és már látta is, olvasta is. Már meg is állt egy pillanatra.
Szólj hozzá!
Címkék: magyar kortárs költészet
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.