Április 23-a a könyv és szerzői jog napja — 1995 óta. A 2012. április 19. és 22. között rendezett XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programjai közül először egy olyan előadásról írunk, melynek témája ehhez illeszkedik.

A feltett kérdésre válaszolva: természetesen az olvasóé. Mondja ezt egy olvasó, aki részt vett a fesztivál Félreértések helyett: könyvkiadók és könyvtárak párbeszéde a digitális könyvkiadásról és a szerzői jog aktuális kérdéseiről című előadáson. Az érdeklődést jellemzi, hogy pénteken ebédidőben a helyiség befogadóképességét meghaladóan mintegy nyolcvanan voltak kíváncsiak a kerekasztal-beszélgetésre. Először a Magyar Könyvtárosok Egyesületének nevében Sándor Gertrúd, a Jogi Szekció elnöke bemutatta a résztvevőket, és megemlítette, hogy a kiadók és a könyvtárak együttműködése a digitalizálásban egy éve kezdődött. A kerekasztalt könyvkiadók képviselői (Typotex, Dialog Campus, Akadémiai, Novissima), könyvtárosok, könyvtáros jogászok, jogász könyvtárosok (OSZK MEK, Nagykanizsai Könyvtár) és egy kalózkutató ülték körül. A téma jogi érzékenységére jellemző, hogy a moderátor a Budapesti Ügyvédi Kamara könyvtárvezetője volt.

A száraz tények: a könyvkiadóknak és a könyvtáraknak érdemes felhasználói szerződést kötniük, melyben a technikai paraméterek is rögzíthetők. A könyvtárak bármit digitalizálhatnak, de biztosítaniuk kell a szerzői jogi védelmet. Elhangzott vélemény, hogy akármit is a takar a hatásos műszaki intézkedés kifejezés, a könyvtárak nem lehetnek felelősek a szerzői jogi védettség megsértése esetén. Ez a felelősség részükről egyfajta szorongás is. A könyvtárak jól megvilágított folyosóin akár a jobb telefonokkal is lehet másolatokat készíteni. Természetesen a másik oldalról felmerült, hogy a könyvtáraknak elvárható gondossággal kell eljárniuk. És tekintettel arra, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint ahány könyvtár, annyi szokás, jó lenne, ha alapelveket alakítanának ki.

Miután mindenki elmondta, amivel készült, Bodó Balázs, a szerzői jog, a szerzői jogi kalózkodás kutatója kicsit felrázta a társaságot. Bedobta, hogy a könyvkiadóknak el kell felejteniük a DRM-et, vagyis a technológiát, mely megakadályozza az e-book másolását, nyomtatását, megosztását, mely védelem úgysem feltörhetetlen. Majd megkérte a Typotex Kiadó vezetőjét, hogy erősítse meg a DRM elhagyásának áldásos hatását. Aki ezt sajnos túl szűkszavúan tette meg („igen, a DRM-mentes kiadásban jól jönnek az adatok”), így ettől okosabbak nem lettünk.

A hangulat egyáltalán nem volt harcias, sőt külön tréfás volt, amikor az egyik könyvkiadói szakember a mellette ülő könyvtárossal békekötésként kezet fogott („én megkötöttem a békémet” szöveggel). Egyetértettek a felek abban, hogy a szellemi termékek közvetítésében a könyvtárak és a könyvkiadók érdekei azonosak. Igaz, a könyvkiadói oldalról elhangzott az EU-s alapszabály a szellemi termékek előállításának megfelelő honorálásáról. A kiadó keresni akar: azt szeretné, ha a befektetett energiája és pénze megtérülne. Valaki felvetette, hogy a kölcsönző olvasók nyilván nem sajnálnának a mostani fénymásolással egyenértékű összeget a digitális könyvek kölcsönzésére (a dokumentum beszerzési költségeinek 10%-ára tűnik hajlandóság). Ellenválaszként elhangzott, hogy az a nagy különbség a hagyományos könyvtári kölcsönzés és a digitális kölcsönzés között, hogy előbbi esetében egy rövidebb időtartamig birtokolja a könyvet a könyvtári a tag, a digitális kölcsönzésnél pedig megszerzi örökre.

Valaki megpiszkálta egy kicsit a Magyar Elektronikus Könyvtárat, vajon náluk szerzői jogilag minden rendben van-e. Moldován István elmondta, hogy a MEK még a digitális szerzői jogi szabályozás előtt, 1999-ben kezdett speciálisan gyűjteni: kizárólag már meglévő digitalizált könyveket, önkéntes felajánlásokból. Természetesen, ha a jogtulajdonos utóbb felszólalt, akkor levették a könyvet.

És a végére persze szinte csak nyitott kérdések maradtak, és nem csak az időkorlát miatt. Bodó Balázs véleménye szerint se nem jogi, se nem technikai kérdésről van szó. Megkérdezte-e bárki az olvasót, mennyit áldozna kölcsönzésre? Egy másik vélemény szerint, ha a kiadók nem igyekeznek, akkor a tenyerükből kipereg a valóság, és a könyvtárak maguk fognak kiadóvá válni.

Az Akadémiai Kiadó véleménye is szimpatikus volt a könyvtárak és könyvkiadók párbeszédéről, kapcsolatáról: a felvetődő kérdésekre együtt kell megtalálni a választ. És bár a klasszikus szerepek a könyvkiadásban átalakulóban vannak, nem kellene figyelmen kívül hagyni őket, hiszen az a jó, ha mindenki azt csinálja, amiben a legjobb: a szerző ír, a könyvkiadó kiad, a terjesztő terjeszt, az olvasó olvas.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr84467098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása