Február 8-án született a tudományos-fantasztikus irodalom megteremtője, aki megmutatta a kisdiákoknak, milyen sokra viheti az ember az életben, ha a földrajz a kedvenc tantárgya. Az ifjúsági tudományos kalandregényei által legnépszerűbb íróról nehéz eldönteni, hogy zseniális fantaszta vagy látnok volt. Jules Verne ma lenne 185 éves.

Pierre-Jules Hetzel és a magyarok által különösen kedvelt Verne Gyula sikeres író-kiadó párosával a legegyszerűbb bemutatni, miért fontos a jó kiadói szerkesztő. Anekdotázunk: az első regény, az Öt hét léghajón sikere után készült második művet a kiadó pesszi­mistának minősítette, jobbat várt. Az író gyorsan felszívta magát (szerződése értelmében évente kellett egy könyvet szállítania), és összehozta az Utazás a Föld középpontja felé szintén nem unalmas regényt. Hihetetlen, de Verne melankóliára hajlamos, sokszor szomorkás ember volt, Hetzel tanácsai vitték az eredeti szövegeit viccesebb, politikamentesebb irányba, és optimistább vég felé.

Termékeny kapcsolatuk eredményeként az író 50 év alatt több mint 60 könyvet adott ki. Ezenkívül novellákat, verseket, színdarabokat, vígopera-librettókat is írt. A regényekből több mint 200 film készült, legtöbbször, 26-szor a Némó kapitányt dolgozták fel. Művei 148 nyel­ven olvashatók.

Szokás Verne Gyula találmányairól szólni, pedig pontosabb fantasz­tikus ötleteket említeni. Verne nem feltaláló volt, hanem az utazást, a csillagászatot, a tudományt kedvelő és vívmányaikat követő híres francia bestselleríró. Csak ötleteket adott a könyveiben szereplő hihetetlen újdonságokkal az utókornak, mit lehetne még feltalálni. Villamos számítózongora, kamera-telefon, légivonat, légpárnás cső, telefonújság, fonotelefon, öltöztetőgép, mesterséges felhők… de az iPad gondolatát is felfedezni vélik műveiben. Némelyek esetében könnyű elfogadnunk, hogy az író erősen érdeklődött kora technikai újdonságai iránt. Mások esetében a széles látókör és műveltség kevésnek tűnnek. A 108 fantasztikus ötletből mindössze egy­tucat­nyi bizonyult megvalósíthatatlannak. Voltak tévedések a könyvei­ben. Nem az Északi-sarkon, hanem a Délin van szárazföld. Majd­nem teljesen kihaltak az ausztráliai őslakosok és az amerikai indiánok, de nem haltak ki az arabok, ahogyan a Nyolcszáz mérföld az Amazonason című könyvében jósolta. A Várkastély a Kárpátokban Teleki-grófját románnak írja. Verne segítségével az apró eltérések ellenére is könnyű hinni a könyvek erejében, mert ki tudja, lehetséges, hogy nélküle nem lenne légkondicionálás, autó, internet, tengeralattjáró, űrutazás, helikopter, fényreklám, televízió.

És Verne Gyula nélkül hiányzott volna a kaland is kisiskolás életünkből.

De mi lett azzal a bizonyos 1863-ban írt, a kiadó által kiadásra érdemtelennek tartott kézirattal? 1994-ben megjelentették a Párizs a XX. században című könyvet. Az 1960-ban felhőkarcolók között élő, internetet használó fiatalemberről szóló történet több okból elbizonytalanítja az ilyesmire hajlamos olvasót. Biztos-e, hogy a kései rokon által 1989-ben előkapart kézirat az üknagypapáé? Jövőbe látott? Hogyan tudta az Eiffel-tornyot éppen a helyére elképzelni? Most mi legyen, maradjunk az időutazás kézenfekvő magyarázata mellett, vagy vigyük realisztikusabb irányok felé az írást?

Verne Gyula síremlékén a következő felirat olvasható: Vers l'Immortalité et l'Eternelle Jeunesse. Az örök ifjúság és a halhatatlanság felé...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.