2012.10.24. 07:00
Margaret, a magyar útlevél díjnyertes betűje
A betűnek is van divatja. Olyan, mint az autó vagy a női ruha vagy a szemüveg: csak a legszebbeket, legérdekesebbeket és a legcsúnyábbakat vesszük észre. Rehabilitálunk: foglalkozzunk az egyszerűen szép, időtálló betűtípusokkal! A Margaret Antikva ilyen. Kortalanul stílusos.
Egy magyar tervező betűterve nyerte az egyik nagydíjat az 1966-os New York-i betűtervezési pályázaton. A díj nagyságát mi sem mutatja hitelesebben, mint hogy az eseményről még az Izvesztyija 1966. október 6-i száma is beszámolt: „Nagy sikert aratott a budapesti Első Magyar Betűöntöde főmérnöke, Nagy Zoltán. A New-York-i nemzetközi nyomdabetű-pályázaton, amelyen 35 országból vettek részt és 777 pályamunka érkezett be, ő kapta az egyik első díjat az Antikva Margaret nevű betűtervért, és egyúttal ajánlatot kapott a szerződéskötésre.” Ha hozzávesszük a rövidhír második, egyben utolsó bekezdését is, látni fogjuk a korabeli újságírás zsenialitását. „A magyar nyomdászat sikere nem véletlen. Például még a 17. században Misztótfalusi Kis Miklós szerkesztette azt a grúz betűsort, amellyel kinyomtatták Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című költeményét.”
Mondom, minden benne van. Csak egy kicsit kell kiegészíteni. A ’60-as években Magyarországon a betűtervezés nem volt népszerű, művészetnek sem számított. A pályázaton egyetlen magyar tervező indult. A feleségéről elnevezett betű komoly nemzetközi sikert futott be. Több betűgyártó cég megvásárolta a licenszét, s a National Geographicban is szívesen használták. Az energikus, különc betű tökéletes választás főcímekhez, alcímekhez, ha szeretnénk észrevétetni magunkat. Neves tervezők, többek között Herb Lubalin plakátjain is szerepel. A Linotype is megvásárolta 1988-ban, Németországban könyveket, újságokat szedtek vele. És hogy nem eldobható betűtípusról van szó, bizonyítja, hogy 2011-ben Nick Curtis újradigitalizálta, megalkotva az Olde Megrat NF betűtípust.
Misztótfalusi küzdelméhez hasonlóan Nagy Zoltán betűje itthon hűvös fogadtatásban részesült. A klasszikus ólombetűt tervező magyarok közül Reiner Imre (1900—1978) 25 típusa után Nagy Zoltán (1920—1998) volt a legtermékenyebb. Idegen nyelvű folyóiratok részére remek címsorokat rajzolt. Betűtípusokat kutatott. Művészeti és technikai ismereteit, tapasztalatát átadva tipográfusok sorát tanította.
A Margaret Antikva utóbb mégis megtalálta méltó helyét Magyarországon, hiszen egy változata minden útlevélben ott van. Személyes kedvencem, a „g” betű, az útlevélben méretéből adódóan ugyan nem tud érvényesülni, de közelebbről megvizsgálva jól mutatja, hogy nem csak mutatós, de a hamisítást is megnehezítő betűtípussal van dolgunk.
2 komment
Címkék: tipográfia font
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.