2012.09.21. 07:00
Túlélni a tökéletes boldogságot
Belső-Londoni Keltető- és Kondicionáló Központ, Érzelmi Manipulációs Központ, embergyár és egy arra épülő társadalom. Huxleyt olvasok éppen. Egy rémületes, Szép új világba csöppentem.
Aldous Huxley: Szép új világ. Fordította: Totth Benedek. Budapest, Cartaphilus, 2008. 320.
Vonzás és taszítás, ilyen a viszonyom az utópiákkal. Érdekel, mivé fejlődhet a világ, hogyan manipulálhatja az emberek, akár az én életemet is, a hatalom, a diktatúra, a tudomány. Ugyanakkor iszonyattal tölt el minden, amit ezekben a művekben olvasok: egyszerűen félelmetes, hogy kialakulhat egy embergyár és egy arra épülő társadalom. Még jó, hogy ilyen csak a filmekben és a könyvekben van…
Huxley könyvében egy tökéletesen működő, a végletekig gépesített világba csöppentem, ahol az embereket futószalagon „gyártják” a keltető és kondicionáló központban. Itt eleve elrendelik a sorsukat, hiszen szellemi képességük a szalagon eldől azzal, hogy mennyi vegyi anyagot fecskendeznek a lombikjukba. Aztán a különböző értelmi képességekkel rendelkező egyedek mind szépen megtalálják a helyüket a világban. Nem vágynak többre, szebbre, jobbra, minden úgy jó, ahogy van, hiszen születésüktől fogva a teljes elégedettségre, a tökéletes boldogságra kondicionálják őket. Hát persze, egy ilyen társadalomban nincsenek konfliktusok, nincsenek magányos, depressziós emberek, nincs féltékenység és nincsenek mély érzések se.
A főhős, John, még nem került elő. Tudom, ő egy hagyományos társadalomban született „vadember”, aki, kilóg majd a sorból, a civilizált tökélyből. A deviáns, aki talán megpróbálja majd túlélni a tökéletes boldogságot. Kíváncsi vagyok, sikerül-e neki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.