Gault & Millau étteremkalauz 2012. Magyarország. Szerkesztette: Molnár B. Tamás. Budapest, ENFYS Kft., 2012. 532.

A gasztronómia nemzetközi porondján már jól ismert Gault & Millau [gó-é-mijo] étteremkalauz idén magyar kiadással jelentkezett, így a csillagok mellett már a szakácssipkákért is birokra kelhetnek éttermeink.
Aki látta a L’ecsó című rajzfilmet vagy Louis de Funest éttermi kritikusként, az tudja, hogy az ilyesfajta elismerés mennyire fontos a séfeknek. Az is könnyen belátható, hogy már az tekintélyt ad a magyar konyhának, hogy többé nem az osztrák kalauzban értékelik vendéglátóhelyeit, hanem egy hazaiban. A Gault & Millau 1965-ös indulása óta márkanév lett, rendszerében maximálisan húsz pont adható, 13 ponttól pedig szakácssapkákkal jelölik az étterem színvonalát, négyet kaphatnak a legkiválóbbak.
A magyar kiadás a vendégek és az éttermek tárgyszerű tájékoztatását tekinti elsőrendű feladatának, a nemzetközi összehasonlítást is lehetővé téve. A kalauz Molnár B. Tamás főszerkesztésével készült, akit a Magyar Nemzet hasábjairól vagy éppen a Bűvös szakács blogról már ismerhetnek a gasztronómia rajongói. A kötet 323 étterem, 117 borászat és 407 szálloda értékelését tartalmazza, sok helyütt angol nyelven is közöl összefoglalót.
Bátran ajánlom ezt az útmutatót azok táskájába, akik csak tájékozódni szeretnének hazánk gasztronómiai világában, de főleg azoknak, akik gyakran merülnek el az új magyar konyha bugyraiban és kóstolják meg séfeink bátor alkotásait. Mert: „Milliónyi étel vár feltalálóra!” (mbs)

Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter: Egyetemista lány támogatót keres. Budapest, XXI. Század Kiadó, 2012. 272.

Ha visszagondolok az egyetemi éveimre, szerencsésnek mondhatom magam: nem kellett dolgoznom azért, hogy tanulhassak, a szüleim elő tudták teremteni a megélhetéshez szükséges anyagi javakat. Persze, nem is voltak extrém igényeim, mert tudtam, meddig ér a takaró. Ugyanakkor több olyan csoporttársam volt, akiknek nappali tagozat mellett valahogy fenn kellett tartaniuk magukat. Innen ugyan még nem vezet egyenes út a prostitúcióhoz, de bizonyára sokak fejében megfordul egy „könnyebb” pénzszerzési mód lehetősége. A kötetben négy lány életével és mindennapjaival ismerkedhetünk meg, akik ezt az irányt választották. A szerzők nem ítélnek, csak mesélnek. Hogy milyen az, amikor az ember átlép az erkölcsi gátakon és a társadalmi normákon egy „szebb” jövő reményében. Egyvalamit azonban érdemes szem előtt tartani: mindenki maga alakítja a sorsát. (Nerina)

Jean-Christian Petitfils: Méregkeverők. Fordította: Aradi Péter. Budapest, General Press, 2012. 372.

Aki olvasta az olyan nagy ívű történelmiregény-folyamokat, mint Az elátkozott királyok vagy a Francia história, bizonyára örömmel veszi kézbe ezt a kötetet is. A kor, amelyben járunk, XIV. Lajos uralkodásának ideje, azon belül is az 1679-ben kipattant mérgezési botrány időszaka. Alkímia, boszorkányság, fekete mágia, s mindezek megrendelői és áldozatai — a szövevényes szálak a sikátorok sötét zugaiból egészen a Napkirály udvaráig vezetnek. A királyi szerető hercegi rangra emelése, majd gyanúsan váratlan halála kellemetlen nyomozást indít el. A könyv borítója telitalálat, tartalma pedig a kordokumentumokban való elmélyült kutakodásnak köszönhetően több mint olvasmányos detektívregény. (TataiTilde)

Mihail Siskin: Levélregény. Fordította: Földeák Iván. Budapest, Cartaphilus, 2012. 384.

Egy kiragadott félmondat mintha magát a regényt jellemezné: „az összes híres könyv, film egyáltalán nem a szerelemről szól. Csak úgy tesznek, hogy érdekes legyen olvasni, nézni őket”. Merthogy ez a szerelmesek közti levélváltakozás valahogy nem azt az idealizált szerelmet adja vissza, mint amivel általában a romantikus történetekben és a hollywoodi filmekben találkozunk. Az együtt átélt időt felidéző lány levelei váltakoznak a fiú katonaéletének keserveiről szóló jelenével, ám a feloldozást számára is a szerelem, a másik lényének s az egymásban való feloldódásnak az emléke adja. Az ember már-már pironkodva olvassa visszaemlékezéseiket, hiszen olyan apró titkokat, érintéseket, pillanatokat árulnak el, amik csak az övék. (Nerina)

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr144491993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása