Sorozatunkban bepillantást nyújtunk a nap mint nap látott betűtípusok, betűcsaládok történetébe, működésébe és természetébe.

A napjainkra unalomig használt és bizony elhasznált Times New Roman születésekor cseppet sem volt unalmas. Megálmodója — ha egyáltalán mondhatom ezt minden fontok legföldhözragadtabbikáról —, Stanley Morison, annyira elégedetlen volt a The Times újság akkori tipográfiájával, hogy inkább saját fontot tervezett a lapban megjelenő hirdetésükhöz.

Morison elve az volt, hogy a betűnek elsősorban betűnek kell kinéznie, így elutasított mindenféle kalligrafikus „csökevényt”, s a funkcionalitást helyezte előtérbe. A karakterek nem tartalmaznak hegyesszögeket, mert azok megfogják a festéket, és könnyen elkenődnek. Az újság olvashatósága szempontjából pedig lényeges volt, hogy még a legkisebb, 4,5 pontos betűfokozat is jól olvasható legyen. A The Times 1932. október 3-án jelent meg először új külsővel, s a betűtípus kizárólagos felhasználási jogát még egy évig birtokolta. Ezután indult világhódító útjára, s lett belőle a valaha alkotott legsikeresebb betűtípus. Méltatói szerint „mutatós, mérnöki, személytelen, könnyen felismerhető, jól eladható”. Mások inkább tartanak tőle, mert „túlzásba vitt használata (…) komoly fenyegetést jelent a tipográfia és a kreatív írás jövőjére nézve.”

Az idők során többször áttervezték (Times Millennium, Times Classic), de mindmáig megőrizte dicséretes semmilyenségét. Kétségkívül iskolás, de kiválóan megfelel, ha azt szeretnénk, hogy az olvasó tekintete könnyedén mozogjon a szövegen. Hiába fricskázzák pólófeliratokon, mert igen, a Times New Roman unalmas, csakhogy elfelejtik, hogy soha nem is akart más lenni.

Forrás

Simon Loxley: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2007. 272.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.