Egy évben egyszer a nemzetközi könyvkereskedelem szereplői (könyvkiadók, könyvkereskedők, irodalmi ügynökségek, olvasók és jó pár éve már tartalomszolgáltatók is) összesereglenek Frankfurtban, hogy a személyes kapcsolatok ápolásával még többet tudjanak adni egymásnak. A Frankfurti Könyvvásárt idén 63. alkalommal rendezték meg 2011. október 12. és 16. között.

A Frankfurti Könyvvásár méretét jól mutatja, hogy kb. 174 000 négy­zet­méteren 7200 kiállító több mint 380 000 könyvet és elektronikus terméket mutatott be, mindezt 100-nál is több országból. A vásár mindig szerda és vasárnap közt tart nyitva. Az első három nap inkább szakmai, ekkor folynak a tárgyalások, köttetnek a megállapodások jogokról, fordításokról vagy más egyéb együttműködésről. A szombati és vasárnapi nap a „civil” látogatóké, ekkor főleg családok látogatnak a vásárra. Az utolsó napon a nagyközönségnek is árusíthatóak a könyvek, egyébként ennek igen szigorúak a szabályai (pl. csak listaáron, kedvezmények nélkül).

A könyvvásáron idén Izland mutatkozhatott be díszvendégként, elhozva 38 írója kétszáznál is több újonnan megjelent kötetét. Az ország mottója a „Mesés Izland” lett, amit rögtön helyénvalónak érzünk, ha rápillantunk a standjukra. Óriási kivetítőkön elhozták Frankfurtba a lelkes izlandi olvasókat: néhány család — akiket a hírek szerint a Facebookon toboroztak — vállalta, hogy a könyvvásár ideje alatt otthonában ülve olvasgat, amit figyelemmel kísérhet a stand közönsége. A könyvtermésen túl Izland gyönyörű tájaival és gasztronómiájával is megismerkedhettek a látogatók.

A Frankfurti Könyvvásár további érdekessége a két, nagy hagyományokkal rendelkező könyves díj átadása. A Német Könyvdíjjal a Német Könyvkiadók Egyesülete a könyvvásár kezdetén az adott évben megjelent legjobb német nyelvű regényt díjazza. 2011-ben ez Eugen Ruge In Zeiten des abnehmenden Lichts című műve lett. Az észak-afrikai demokratikus mozgalmak elismeréseként a Könyvkiadók Egyesülete a Német Könyvkereskedők Béke-díját ebben az évben az algériai írónak, Boualem Sansalnak ítélte oda.

A könyvvásár 2011-ben az „Új gondolkodás” mottót követi, amely az egyre növekvő digitalizálásra és a könyviparon belül is egyre inkább elterjedő innovatív technológiákra utal. Általánosságban, a vásárt járva is elmondható, hogy a digitális technika mindenütt jelen van; a tudományos kiadóknál ez már a felhasználói igényekre válaszként több éve beépült a termékekbe, de ma már a legkisebb szépirodalmi kiadót is érintik, foglalkoztatják az új eszközök, technikák. Slágernek számított a „papír e-book”, ami tulajdonképpen egy könyvborító rajta egy mobilkóddal: ezzel a kóddal azonnal le tudjuk tölteni a könyvet a megfelelő eszközre. A kedvencem mégis a legnagyobb tudományos kiadó idei jelmondata volt: „A könyv sosem hal meg. Ami valójában eltűnik, az az ’elfogyott’ fogalma.” — ez utóbbival a digitalizálás terjedésére és elkerülhetetlenségére utaltak.

A magyar kollektív stand mindig az 5-ös csarnokban, a nemzetközi kiállítók közt szerepel, azonban korábbi előkelő, bejárat melletti helyéről jóval beljebb, a „sűrűjébe” költöztették. Elég nehéz volt megtalálni vásárkatalógus vagy annak okostelefonra tölthető változata nélkül. Sajnos el is mentem mellette kétszer, annyira nem „hívott be”. Mindezt annak ellenére, hogy a grafika és a színvilág már a korábbi évekből ismerős: mindenütt szürke és bordó, kortárs írók portréival tarkítva. Ez utóbbiakat Burger Barna fotóművész készítette. Sétálgatva a standon nem tudtam rájönni, hogy mit szeretettek volna a kivitelezők idén megmutatni. Találtam viszont sok újdonságot, és néhány kevésbé új, de annál igencsak aktuálisabb témát. Ez utóbbiak közt fedeztem fel az NKA új elnökének tavaly megjelent könyvét, és a friss irodalmi Nobel-díjas Tranströmer 1979-es hazai kiadású kötetét, amely egyébként már antikváriumokban is nehezen fellelhető. A programok közt sem találtam semmi átütőt, a hazai e-könyv kiadás és forgalmazás problémáját körbejáró beszélgetés sem hozott semmi korszakalkotót vagy újat. Jól mutatja viszont a hazai kultúrafinanszírozás siralmas helyzetét, hogy ahogy a dekoráció nem képes évek óta megújulni, úgy a magyar stand sokáig híres fogadása (magyaros hidegtál, saláták, húsok, sonka- és sajttekercsek, fasírtgolyók stb.) mára pár üveg bornál és szezámos halacskánál tart.

Azért a könyveket időnként érdemes otthagyni és egy kis friss levegőt szívni a vásár területén. Az idei és a tavalyi év is szerencsés volt, nem volt eső és nem fújt orkánerejű szél sem, így még a napsütést is lehetett élvezni. A pavilonok közt sokféle nemzet sokféle étele kapható, de szerintem abszolút kedvenc a bratwurst és a csapolt sör. Jó itt üldögélni és nézegetni a vásári forgatagot, az embereket, ahogy esznek, vagy épp tárgyalásra rohannak, vagy egyszerűen csak olvasnak. Könyvet. E-book olvasón vagy papíron, az egyre megy.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.