_jeva 2013.02.01. 07:00

Asszony a fronton

rozsavolgyi_asszony_a_fronton.jpgA Rózsavölgyi Szalon decemberi előadása óta van egy csipetnyi rajongás bennem a szalon iránt. Könnyű volt hát rávenni az Asszony a fronton című előadásra. Pedig Polcz Alaine híres könyve egyáltalán nem könnyű, és az előadás sem ígérkezett könnyed szórakozásnak.

Utóbb meglepetéssel tapasztaltam, hogy csak egyfajta embertípust ismerek: aki tervezi, szeretné elolvasni Polcz Alaine 1991-ben megjelent legelső szépirodalmi művét, de nem meri. Bár többször volt déjà vu érzésem olvasás közben, mégis biztos vagyok benne, hogy egészen hosszú ideig (az előadás miatti motivációig) én is ebbe a társaságba tartoztam. Az ismerős mozzanatok, képek a nagymamám háborús „meséi” alapján köszöntek vissza a könyv lapjairól. Durva szóválasztás, de valóban így történt: a két háborút is megélt nagymamám mesétől a tárgyilagos tájékoztatásig terjedő egyre merészebb információt adott át a háború borzalmairól.

Háború borzalmai – kinek mit jelentenek. Először csak egy kis félelmet közterületen, amikor katonák szemmel kísérik a kihalt utcán sétáló magányos nőt. Majd a szeretett személy iránti aggódást. Aztán azt a tapasztalatot, hogy a mindennapi mosakodás egyáltalán nem természetes. Az éhezést. A rádöbbenést. Az erő­szakot.

Az előadás hűen követi a könyv szövegét, felolvasóest (fiatalabbaknak hangos könyv) – amit egy szalonbeli egyszereplős előadástól várunk. A másfél órás szöveg persze kismértékben rövidített (néhány kimaradó szövegrész fontosnak tűnt), és szerepel egy fiatal fiú is, egy katona. A katona. Magyar, orosz, német, román. Aki szerepe szerint tangóharmonikán kísérve magát dalokkal teremt szövegközi hangulatot. Meg a szöveg nélküli indulataival. Lazók Mátyás, fiatal szegedi színész elhitette, hogy nem szerethető. Engem ezzel együtt ki is zökkentett a fősodrásból. Béres Ilona pedig tökéletes választás a hihetetlen élni akarást bemutató írónő szerepében. A regény főszereplőjéről a legnagyobb talány, hogyan tudott egészséges maradni és utána ráadásul azt a segítő utat választani.

Mint említettem, sem a regény, sem az előadás szörnyű eseményei nem okoztak igazi rácsodálkozást, nem voltak ismeretlenek. Elgondolkodtatniuk az emberség, az emberségből kifordulás megnyilvánulásainak sikerült. Ez pedig jobban kijött a könyvből.

„A háború nem könnyű. A házasság sem. Megpróbálom elmondani Neked, hogyan volt, mert egyszer már el kell mondanom” – így kezdődik az Asszony a fronton, mely a megjelenésének évében az Év könyve lett. Sok időnek kellett eltelnie, míg a pszichológussá vált Polcz Alaine-nek volt bátorsága megírni, de ne várjatok ugyanilyen sokáig, vágjatok bele akár ma, vagy menjetek el a Rózsavölgyibe.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr675055598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása