A Gutenberg-galaxis jövője mindenkit foglalkoztat. De pontosan mi is a kérdés? Hogy van-e neki? Hogy mennyi van még hátra? Hogy átveheti-e az e-könyv a nyomtatott könyv helyét? Hogy csupán hordozóbeli különbségről van-e szó? A Gutenberg-ügyben sokan mondtak már sokfélét. Most én is mondom a magamét.

Egyre kevesebb időnk jut arra, hogy elmerüljünk egy könyvben. Úgy igazán. Egy képes aforizmagyűjteményben még csak-csak, de a Háború és béke már beláthatatlan vállalkozásnak tűnik. Érdeklődésünk könnyen lankad, ezzel együtt az ingerküszöbünket is egyre nehezebb elérni. A digitális nem egyszerűen más, egyben gyorsabb médium is — átprogramoz. Kulcsszavakra éhes szemünknek a nyomtatott könyv lassú könyv. Móricz például különösen az.

A Gutenberg-galaxis eredeti alapja az a célkitűzés volt, hogy az ige minél több emberhez eljusson. Erre ma valóban nem a lassú könyv a legmegfelelőbb médium. „Mi lesz a könyvekkel?” címmel egy egészen elképzelhető jövőképre bukkantam, mely szerint a digitális könyvek a Wikipédia-szócikkekhez hasonló hálózatot alkotnak majd egymással. Megvalósul Borges egyenkönyvekből álló bábeli könyvtára, egy hatalmas állomány, mely a kötött könyvekkel szemben parttalanul hömpölyög; melyhez nem kellenek könyvespolcok, csupán hozzáférésre lesz szükség. A cikk szerzője szerint nem kell sokáig várnunk, és az e-könyvek szövegei felszabadulnak, s így végre kibontakozhat a könyv igazi természete. Mert a könyvek a jegyzetelést szeretik, a szamárfület, a megjelölést, a hivatkozást és a megosztást. Nemcsak azt tudjuk majd, ki mit olvas, de feliratkozhatunk mások e-kiemeléseire, és követhetjük kedvenceink e-jegyzeteit. A könyv tehát közösségi(bb) lesz. Ha jól meggondolom, ez nem olyan nagy baj.

Persze igaza van a bibliofileknek is. (Mindenkinek igaza van.) Mert a nyomtatott papír valóban több. Egyediségénél, fizikai valóságánál, friss vagy áporodott illatánál, tapintásánál fogva biztosan. Nem ugyanazt a tárgyat tartja a kezében, aki Tolsztojt és aki Vavyan Fable-t olvas. A tördelés önmagában nem adja vissza a Világirodalom Klasszikusai és a filléres ponyva közti különbséget.

De a két világ hamarosan elválik egymástól. A lassú könyv hívei számára az olvasás még inkább meditáció lesz. A megállás gyakorlása, a jelenlét élvezete – még akkor is, ha éppen messzire repít. Kialakul a könyv-gourmet-k rétege, akik egyre borsosabb árat fizetnek majd hóbortjukért. A könyvet is úgy kóstolják majd, mint a bort — mintha jól csak az ínyencek fogyaszthatnák. A lassú könyvek, mint egykor a hóráskönyvek, a magánáhítat eszközei lesznek.

Persze marad a kérdés, hogy vajon aki nyomtatott könyvet nem olvas, olvas-e majd e-könyvet. És hogy vajon az egyetemes digitális könyvtár számára íródó könyvek milyenek lesznek. Hogy nem hordoz-e majd túl nagy kockázatot a központosított, falanszteres e-könyvtár. No meg a könyvesek morgása. Én mindenesetre kíváncsian várom a lakáskultúra válaszát a felszabaduló falfelületekre.

Forrás

Abszurdopédia
Kevin Kelly:The Technium: What Books Will Become

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.