Bár az e-könyvek használt állapota nehezen értelmezhető, sőt egyenesen mosolyt fakasztó, azért gyorsan és főleg poénból hagyjuk átfutni agyunkon a fizikai kopás jeleinek nyilvánvaló hiányát: szamárfülek, hiányzó oldalak, széteső belív nincsenek,  az összefirkálást (a megjegy­zé­seket) könnyű leválasztani a törzs­szö­vegről. A témához illő komolysághoz visszatérve: az e-könyvek viszonteladási folyamatát természetesen az olvasási jogok átadá­sában kell értelmeznünk. Pontosan úgy, mint a hagyomá­nyos használt könyvek esetén.

A „minap” az Amazon elgondolkodott, mi lenne, ha a használt e-könyvek másodforgalmát is kézbe venné. Az e-világban kósza ötlet nincs: természetesen engedélyt szerzett, hogy a kiolvasott e-könyvek régi tulajdonostól új tulajdonoshoz történő jogszerű átkerülését segítse.

A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy miután a könyvet elolvastuk, meguntuk (= biztosak vagyunk, hogy soha többé nem szeretnénk egy bölcs, értékes vagy jól megírt mondatot, szövegrészt újraolvasni), nyilván pénzügyi motiváció által vezérelve felkínáljuk eladásra. A környezetvédelmet mint a hagyományos antikváriumok egyik szimpatikus mozgatórugóját ne próbáljuk emlegetni, úgysem fogja elhinni senki. Nyilván hasonló pénzügyi okokból valaki gyor­san rácsap a használt példányunkra (= hülye lenne többet fizetni a teljesen ugyanolyan új példányért). Az eladó könyvolvasó eszkö­zéről az olvasnivaló eltűnik, a vevő digitális könyvtárában pedig megjelenik. Majd. Mert jogot szerezni valamire az e-világban nem jelenti azonnal az új tevékenység elindítását is.

A könyvüzletet szemmel tartók számára az Amazon megjelenése a használt e-könyvek piacán viszont nem csupán azt jelenti, hogy fel szeretné csipegetni a másodforgalomból származó haszonmorzsát. A két éve működő, a használt letöltött zenék eladásával induló, az e-könyvek és más digitális tartalmak irányába fejlesztő és bővülő ReDigi szerint ez annak bizonyítéka, hogy a másodlagos piac a digitális tér jövője, és nincs visszaút.

Az e-könyv-felhasználók számára az e-könyvek másodlagosa piaca első hallásra azt üzeni, hogy az e-könyvkiadók és -forgalmazók túl drágán értékesítik az e-könyveket. Ehhez azért a szerzőknek is lenne pár keresetlen szavuk, tekintve, hogy a könyv nem csak papír és tinta, vagy digitális jelek, hanem elsősorban egy szellemi termék.

A szerzők felvetése jogosnak tűnik. Ha az e-könyvek másodlagos piaca beindul, akkor a másodpiac tönkreteheti az elsődleges értékesítést. Megoldható-e, hogy a szerző, könyvkiadó, könyv­terjesztő, olvasó szokásos kvartettje egyensúlyban kerül ki a helyzetből? Ez és a jogdíjak kérdése egy másik írás témája.  

Az (e-könyvekért fizető és azokat nem lopó) olvasó szempontjából nézve az e-könyvek másodlagos piaca lelkiismeret-furdalás nélkül kezelhető: elméletileg egy e-példány mindig csak egy eszközön olvasható legálisan, és miért ne lenne joga a hagyományos könyvek­hez hasonlóan eladni használt tulajdonát.

Az Amazonnak egyébként a fejlődésben nincs sok választása: ha ő nem hozza létre, akkor megcsinálja más. Függetlenül bármiféle elvi és elméleti aggályoktól e-antikvárium márpedig lesz.

A hozzászólók várható verbális megkövezését egy sommás jóslattal megelőzve: a hagyományos antikváriumok jövője is megér egy posztot. Csak hát egyértelmű, hogy a virágzó múltú, botladozó jelenű hagyományos antikváriumok egyenesen lubickolni fognak a könyveket természetszerűleg ellepő porban, amikor a papíralapú könyvek kiadása már elenyésző lesz az illatot, fizikai megjelenést lényegesnek tartó könyvolvasók igényeinek kielégítésére. Addig pedig szintén nem nehéz túlélni, amíg nem minden könyv jelenik meg e-formátumban.

A kép forrása

Pinteres Carol Roberts

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.