Mi történik akkor, ha a Gutenberg-galaxis összeütközik a Neumann-galaxissal? Mi lesz a nyomtatott könyvek sorsa, és hogyan alakul majd az e-könyvek jövője? És mindez miként alakítja át a könyvszakmát? Háromrészes sorozatunk nyitó részében igyekszünk általános képet festeni ezekről a kérdésekről.

Mit is jelent a Gutenberg-galaxis? „A Gutenberg-galaxis kifejezés az emberi kultúrtörténet azon szakaszára utal, amelyben a nyomtatott könyv, mint ismeretközlő közeg kiemelkedő szerephez jutott (a 15. századtól napjainkig)” – olvasható a Wikipédián. Marshall McLuhan 1962-ben jelentette meg Gutenberg-galaxis című munkáját, amelyben a papíralapú média „halálát” jósolta. Kicsit szürreálisnak tűnik, hogy 1962-ben már azt gondolták, hogy eltűnik a könyv, pedig alig egy évtizede helyezték üzembe a Neumann János által tervezett első számítógépet, akkor még nem született meg az internet, szó sem volt még digitalizálásról, az e-könyvekről pedig ne is beszéljünk. A mű megjelenése óta eltelt majdnem 50 év, de MÉG létezik a nyomtatott könyv. Kicsit elhamarkodott volt a „temetés”.

Valószínű, hogy az idő múlásával drasztikusan csökken majd a nyomtatott orgánumok száma, de hogy teljesen eltűnnének, azt nehéz elképzelni. Vannak olyan témájú könyvek, amelyeket egyelőre nem lehet szépen megjelentetni digitalizált formában (vegyük például a művészeti albumokat). Ugyanakkor léteznek olyan műfajok is, amelyeknél érdemes lenne mihamarabb elkezdeni a digitalizációra való átállást, például a tankönyvek esetében (általános iskolától a felsőoktatásig).

A „Gutenberg-galaxis vége” problémát a könyvszakmában dolgozók többsége túldimenzionálja. Azt gondolják, hogy a nyomtatott könyv „megszűnésével” eltűnik a kultúra, a műveltség, az emberek nem fognak olvasni, munkahelyek vesznek el stb.

Vajon tényleg így történne? Vegyük sorra a könyvszakma szereplőit. Elsőként nézzük a szerzőt: nehéz elképzelni, hogy egy ember abbahagyná az írást csak azért, mert műve nem nyomtatásban, hanem digitalizált formában jelenik meg (ha igen, akkor nem biztos, hogy elkötelezettnek lehet nevezni). Hiszen a szerzőnek nem az a lényeg, hogy eljusson a befogadóhoz a mondanivalója, bármilyen formában is?

A következő lépcsőfok a kiadó: az e-könyvet is kell szerkeszteni, korrektúrázni, kiadni, terjeszteni. A hagyományos könyvkiadásban a nyomda lehet az a szereplő, amely a leginkább megsínyli a „galaxis végét”, bár még mindig tartható az az álláspont, hogy nem lehet mindent digitalizált formában kiadni. Ebbe a kategóriába tartoznak például a művészeti könyvek. Ma ezeknek a könyveknek a legmagasabb a nyomdaköltsége: a színes nyomtatás jóval drágább, mintha csak feketével nyomtatnák a könyvet, nem beszélve a nyomtatópapíroknál magasabb árfekvésű műnyomó papírról. Persze egy ilyen könyvből nyilván nem annyit nyomtatnak, mint egy „bestsellerből”.

A következő könyvszakmai szereplő a terjesztő: neki nem számít, hogy milyen formában kell eladnia a művet. Ráadásul az e-könyvek esetében nemcsak ő, hanem a kiadó is jó néhány költséget ki tud iktatni, ilyen például a raktározás. És ne feledkezzünk meg a könyvtárakról sem: nem tűnhetnek el csak úgy, hacsak nem kap meg az ember minden könyvet, amit csak akar, ingyen. Szükség van egy helyre, ahol megtalálhatók, fellapozhatók, kölcsönözhetők a kiadott könyvek – ez ugyebár megoldható digitalizált formában is.

Az, hogy bekövetkezik-e a Gutenberg-galaxis vége, csak és kizárólag a befogadó közönségen, az olvasó embereken múlik. Az ő igényeik alakítják a könyv- és lapkiadást ma is: ha nekik 10-20 vagy 50 év múlva arra lesz igényük, hogy nyomtatott formában is olvassanak, akkor nem lesz vége a Gutenberg-galaxisnak. Minden bizonnyal divattá, státuszszimbólummá válik az e-könyvolvasó, talán hozzájárul az olvasók rétegének szélesedéséhez is – átmenetileg. A nyomtatott és a digitális könyv azonban vélhetően hosszú ideig él majd egymás mellett, megtalálva saját közönségét, piaci réseit.

Leonardo da Vinci idézete egyaránt értelmezhető könyvre és e-könyvre (e-papír, e-tinta): „Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta meg­mu­tatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt.”

(Mimo, Pommelé)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.