Íróiskola 4.

john_steinbeck.jpgPersze, hogy Steinbecket is megkérdezték arról, mit tart fontos­nak az írással kapcsolatban. Az alábbi hatos lista egy a The Paris Reviewban megjelent interjú alapján készült.

  1. Ne gondolj arra, hogy valaha is be fogod fejezni. Felejtsd el a 400 oldalt, és írj minden nap csak egyetlen egyet. Amikor aztán egyszer csak befejezed, kellemes meglepetésben lesz részed.
  2. Írj szabadon és olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. Sose javíts a szövegen, mielőtt az egészet papírra nem vetetted. Ha időközben javítgatsz, csak ürügyet keresel, hogy ne kelljen tovább írni. Megzavarod a szöveg áramlását és ritmusát is, melyek egyfajta tudattalan asszociáció mentén működnek.
  3. Ne gondolj a közönségre. Először is a névtelen, arctalan közönség halálra rémíti az embert, másodszor pedig – a színházéval ellentétben – nem is létezik. Amikor írsz, a közönséged egyetlen olvasó. Néha segít, ha kiválasztok egy embert, valakit, akit ismerek, vagy egy elképzelt személyt, és neki írok.
  4. Ha egy jelenet vagy rész nem működik, mégis valamiért ragaszkodsz hozzá, hagyd úgy, és menj tovább. Amikor az egészet befejezted, visszatérhetsz hozzá. Ilyenkor néha rájössz, hogy egyszerűen nem jó helyen volt.
  5. Légy óvatos, ha egy jelenet túl kedvessé válik számodra. Könnyen kiderülhet róla, hogy kilóg az egészből.
  6. Ha párbeszédet használsz, mondd ki hangosan, miközben leírod. Csak így tudod elérni, hogy élő beszédként szólaljon meg.

Forrás

Maria Popova: Six Tips on Writing from John Steinbeck. Brain Pickings

A kép forrása

The Guardian

halasz_B1.jpgHangulatos, újragondolt pikareszk. A könyv, amelyből megtudhatjuk, Vidróczki Márton keresztfiának lenni nem akármilyen megtiszteltetés, és nem várt feladatokkal is jár.

Halász Margit: Vidróczki-kódex. Budapest, Kortárs, 2013. 178.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mátrai szénégető legény, aki egy tornádó elől egy barlangba menekülvén rálelt a híres betyár, Vidróczki Márton kódexére. E naptól fogva nem volt nyugodása, a kódex új forgatókönyvet írt az életének, s ő, Gacsályi Mátyás, útra kélt, hogy meghódítsa Európát.

Valahogy így indul Halász Margit regénye, s nem véletlen a mesei felvezetés. Noha a főhős, Matyi, nagyon is evilági fiatal, korunk emberének számos problémájával, a történet folyamán egyre valószerűtlenebb dolgok történnek vele, s a végén már maga is elgondolkodik azon, vajon léteznek-e tündérek. No de ne szaladjunk ennyire előre!

FONTos részletek 14.

font_fights_flood_q.jpgHa nem lenne nyár, elmesélném, hogy ismerek valakit, aki addig rá sem néz egy Excel-táblázat adataira, amíg a betűket át nem alakítja Arial Narrow típusra. Ugyanez a dolgozó szöveget pedig kizárólag Times New Roman vagy Trebuchet betűtípussal képes elolvasni. De nyár van! Lángost eszünk. Dinnyét veszünk. Leárazásokban részesülünk/szenvedünk. Agysejtölő meleg van.

Annyi tábla (nem Excel, hanem lángosos, barackos, dinnyés, százalékos megállítótábla) van ilyenkor körülöttünk, hogy gondoltam a reklámbetűkről fogok írni. Ez az a terület, amelyben a fontválasztás fontosságához nem férhet kétség, de a téma egynyári feldolgozása túl szerteágazónak és érdekesnek bizonyult. És még (nem, nem mondtam, hogy szerencsére) árvíz is volt.

_sven 2013.07.12. 07:00

Vonnegut megmondja

Íróiskola 3.

vonnegut_kurt_garden.jpgRövid és brutális. Vonnegut megmondja, hogyan írjunk nagyszerű történetet.

  1. Számodra teljesen ismeretlen emberek idejét használod. Tedd ezt úgy, hogy ne érezzék elvesztegetett időnek!
  2. Adj az olvasónak legalább egy szereplőt, akiért izgulhat!
  3. Minden szereplő akarjon valamit, még ha csak egy pohár vizet is!
  4. Minden mondatra legyen igaz a következők egyike: jellemábrázolás vagy az események előremozdítása.
  5. Kezdd olyan közel a végkifejlethez, amennyire csak lehetséges!
  6. Légy szadista! Főszereplőid bármily kedvesek és ártatlanok, művelj velük szörnyű dolgokat, hogy az olvasó számára kiderüljön, miből is vannak.
  7. Csak egy ember legyen, akinek meg akarsz felelni. Ha kitárod az ablakod, és az egész világgal szeretkezel, hogy is mondjam, a történeted tüdőgyulladást kap.
  8. Minél hamarabb adj meg az olvasónak minden lehetséges információt! Pokolba a késleltetéssel! Az olvasó olyannyira legyen tudatában annak, mi történik, hol és miért, hogy maga is be tudja fejezni a történetet, ha esetleg csótányok falják fel az utolsó lapokat.

A fenti okosságokat egyenesen Vonnegut tolmácsolásában hallhatjuk itt.

Forrás

Maria Popova: Kurt Vonnegut’s 8 Tips on How to Write a Great Story. Brain Pickings

A kép forrása

Amazon

totaliber 2013.07.05. 07:00

Távol a szemtől

ugy_a_foldon_is.JPGJó könyvet sem könnyű találni, a szép könyv meg még ritkább. A szép könyv – mint az élet – fájdalomban és vérben születik, és könnyek közt ér véget. A szép könyv nem kitalált történet, nem valamiféle szellemes sztori, hanem maga a valóság. Nem andalít és simo­gat, hanem megmarkolja és megszorítja a szíved.

Davide Enia: Úgy a földön is. Fordította: Gács Éva. Budapest, Libri, 2013. 430.

Pont ilyen Davide Enia 1974-es születésű szicíliai rendező, színész, író Úgy a földön is című regénye, amelynek már zseniális kétértelmű, beszélő címé­nél felszisszen az ember: ha nekem egyszer ilyen jutna az eszembe! Ez nem az a könyv, amit le sem tud tenni a lelkes olvasó, hanem az, amelyiknek minden oldala után elátkozza a percet, amikor a kezébe vette és beleolvasott, mert tudja, nem szabadulhat, beszorult a ring köteléhez, egyik gyomrost a másik után szedi be… és mégis.

Faulkner_borito.jpgA roskadozó könyvespolcok között állítólag csupán néhány másodperc erejéig időzik kutató pillantásunk egy-egy művön. Hogy egy kötetbe végül belelapozunk-e vagy bottal sem piszkáljuk meg, kevésen múlik: ilyen a borító, a szerző személye, a fülszöveg és természetesen a cím. Címet írni nehéz – ezt bizonyítja ez a cikk is… Mentségemre szolgál, hogy a leg­nagyobb szerzőknek is okozott már fejtörést ez a feladat.

Ki szokott belegondolni abba, hogyan születik a cím? A cím az a valami, ami csak úgy lesz, a szerző, mint i-re a pontot, felhelyezi a mű elejére a sommázó, magvas, reklámszempontokat is észben tartó sort, majd elégedetten hátradől. Hogy ez talán mégsem ilyen egyszerű, annak bizonyítására álljon itt egy csokorra való azokból az írásokból, amelyek érdekes munkacímeken estek át.

tusarok_es_kamatlab.jpgVajon mi történik akkor, ha egy etnográfus luxuscipők eladására adja a fejét? Megszületik egy részletes és cinikus jellemrajz az elit cipőszalonok világáról, az eladók hatalmi harcáról és a különféle vevőtípusokról az ideálistól a kiállhatatlanig.

Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb. A luxuscipők veszélyes vonzereje. Budapest, Typotex, 2013. 240.

A borítón virító tűsarok ugyan előre jelzi, hogy itt nem akármilyen cipőkről lesz szó, de remélhetőleg nem ijeszti el azokat az olvasókat, akiket maguk a lábbelik és nem csak a magas sarkúk érdekelnek. A habosított papír, a luxuscipőkkel díszített iniciálék és a tűsarkút ábrázoló lábjegyzetjelek bulvárossá és „csajossá” teszik ezt a könyvet – „ha lúd, legyen kövér” alapon már csak a matt alapon fényes formalakkot hiányoltam a Tűsarok szóról és a lábbeli piros talpbetétéről. Bár talán ez már túlzás is lett volna, hiszen a belbecs korántsem ilyen felszínes.

so_many_books.jpgAz amerikai könyves portál, a Book Riot nemrégiben arra kérte az olvasókat, írják meg, melyek azok a művek, amiket mindig is el akartak olvasni, csak hát valamilyen oknál fogva sosem jutottak el a megvalósításig. Érdekes lista született.

Restanciák márpedig vannak. Az élet minden területén. Miért lenne pont az olvasás kivétel? Mindenkinek ismerős lehet az élmény, amikor a feladat ott „figyel” körülöttünk, mi pedig próbáljuk elhessegetni. Könyvet, pláne regényt olvasni – szerencsés esetben – ritkán jelent nemszeretem feladatot, az évek során mégis „képződik” szinte minden aktív olvasó életében egy olyan könyvlista, aminek az abszolválása a távoli jövőbe vész. Évek hosszú halogatását pedig már nehéz pusztán az időhiányra fogni – mi lehet tehát az ok, amiért bizonyos írásokat nagyon el akarunk olvasni, mégsem sikerül soha?

9 komment

Címkék: olvasás

lenyugozo_teremtmenyek.jpgHa egyszer rákapunk egy író stílusának ízére, hajlamosak vagyunk az összes művét elolvasni, még akkor is, ha egy idő után észrevesszük, a könyvek egy kaptafára készülnek. Valahogy így van az ember a tizen-huszon éves korosztálynak szóló vámpíros-boszorkányos-misztikus történetekkel – valami mást vár, de jobbára ugyanazt a színvonalat kapja.

Kami Garcia, Margaret Stohl: Lenyűgöző teremtmények. Fordította: Neset Adrienn. Szeged, Könyvmolyképző, 2010. 562.

Mi is a recept? Végy egy új tanulót, írasd be egy poros kisváros egyetlen középiskolájába, ahol addig soha semmi érdekes nem történt. Adj hozzá egy titkot, amit két ellenkező nemű osztálytárs – az új és az egyik régi – próbál elfedni, illetve megfejteni. Keverj bele egy kis szerelmi szálat, ami a titok miatt természetesen soha nem teljesülhet be. Ízesítheted bálokkal, kiközösítéssel, gondolat­olvasással, de a lényeg, hogy végig ügyelj ennek a korosztálynak az alapvető problémáira: első szerelem, önmaguk keresése, a felnőttekkel és a környezettel való szembekerülés.

_sven 2013.06.07. 07:00

A hemingwayi hetes

Íróiskola 2.

hemingwaypencil.jpgMielőtt nagy vadász lett belőle, vagy mélytengeri halász, min­den reggel korán kelt, és írt. Markáns stílusát nem kell bemu­tatni, ahogy a 20. század irodalmára gyakorolt befolyása sem vitatható. Bár ő maga nem gyűjtötte egybe az írás mikéntjéről vallott nézeteit, itt-ott elejtett néhány jó tanácsot, melyet az Openculture felcsipegetett, mi pedig továbbadunk.

süti beállítások módosítása