Golding_kep.jpgHa A legyek ura nemcsak első, hanem egyetlen regénye lett volna, William Golding akkor is beírja magát az irodalom halhatatlanjai közé. Több mint húsz kiadó utasította vissza a kéziratot, mire egy szerkesztő végre látott fantáziát a történetben, s a könyv megjelenhetett. Golding ekkor már 43 éves volt, és egy csapásra híres lett.

Vajon mi lett volna, ha az a bizonyos szerkesztő szintén „visszadobja” az írást? Golding továbbra is angoltanár marad, verseket fabrikál, majd visszavonul egy cornwalli kis faluba, és legföljebb a fióknak ír második világháborús emlékeiről? Tényleg ilyen kevés választja el az irodalmi Nobel-díjat az ismeretlenségtől?

Szerencsére nem így történt, olyannyira nem, hogy az 1954-ben megjelent A legyek ura hamarosan önálló életet kezdett élni: többször megfilmesítették, színpadra állították a tizenéves angol fiúk sorsának alakulását a lakatlan szigeten. A történet korántsem ifjúsági regény, egy újabb Robinson Crusoe — aki így olvassa, éppen csak a felszínt súrolja. Némiképp Ballantyne A korallsziget című regényének „újragondolása”, egy sokkal kevésbé idillikus ábrázolása annak, hogyan boldogul egy csapat fiatal a civilizációtól távol. Megmarad-e valami a távoli otthon társadalmi normáiból, vagy óhatatlanul elembertelenednek? A regény kötelező és kihagyhatatlan olvasmány — a rövidített tartalom nem ér! Felnőttként erősen ajánlott az újraolvasása, hiszen a történet telis-tele van utalásokkal, szimbólumai ekkor juthatnak el az értő olvasóhoz.

Ha azt hinnénk, hogy egy ilyen átütő első siker után a szerzőben már nem maradt mondanivaló, tévedünk, bár az igaz, hogy A legyek urát túlszárnyalni nemigen lehetett. Ennek ellenére szinte évente jelent meg egy-egy új írása. Az utódok, A piramis vagy A torony mind-mind az emberi természet alapvető mozgatórugóit vizsgálják egy kitalált történetbe ágyazva. Írójuk haditengerészeti múltja és klasszikus irodalmi tanulmányai majd’ minden műben tetten érhetők.

William Golding munkásságáért Nobel-díjat kapott, öt évvel később pedig II. Erzsébet lovaggá ütötte. 1993-ban hunyt el.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr124786906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agypeter · http://klikknet.hupont.hu 2012.09.20. 11:21:29

Jól olvasható, kellemes művek voltak!