TataiTilde 2012.04.27. 07:00

Tárca 2.0

Bevallom, szeretem az irodalmi pályázatokat. Motiválnak, kimozdítanak az általános passzivitásból, nemes vetélkedésre ösztönöznek. Kesztyűt dobnak, amit fel kell venni. A fiókban porosodó irományok előhúzására inspirál a most vagy soha lehetőségeként a megadott határidő és a pénzjutalom is — ez utóbbiból tollforgatók ritkán részesülnek. Mindenekelőtt azonban a várva várt visszacsatolás, annak elismerése, hogy jó úton járok — ebben az írók és általában véve a művészek soha nem lehetnek biztosak. Az Élet és Irodalom nemrég tárcanovella-pályázatot hirdetett, melyen bárki bármilyen témájú írással részt vehet — ötezer leütés terjedelemig.

Első olvasatra nem is tudom, melyik hangzik riasztóbban: az ötezer leütésben maximalizálás vagy a tárcanovella műfaji meghatározás.

Ötezer leütés — tehát a szóközöket is tartalmazó karakterszám — ugyanis nem sok; másfél oldal a szövegszerkesztőben. Lehet-e hatásos és eredeti művet írni ilyen nyúlfarknyi terjedelemben? Olyan írást, amely nem közhelyes vagy didaktikus, nem nagyon átlátszó, van íve, közöl valamit, de nyitva is hagy pár kaput a továbbgondolásra? Amelyre még másnap is emlékezünk? Sokáig hittem: nem lehet. Később rájöttem, a rövidebb írásokhoz „fel kell nőni”, el kell rugaszkodni a „jól bevált”, magával sodró regénytől, és közelíteni a lírához. Valahol azt olvastam, a novella a próza költészete, és milyen igaz ez. Szép példája Spiró György Nyom című írása, amelyben szinte rímként térnek vissza a gondolatok. És amely nem mellesleg alig több mint kétezer leütés…

Némiképp szigorúan hangzik a mai korban az is: tárcanovella. Vajon annak számít-e egy blogbejegyzés vagy egy rövid szösszenet, amit a közösségi oldalakon osztunk meg? Annak számít-e egy női magazin fél hasábja vagy egy ingyenes napilap széljegyzete? És ha igen, ki dönti el ennél a roppant szubjektív megítélés alá eső műfajnál, kié lesz a jobb és a még jobb? Hogy konkrét legyek, ennél a pályázatnál egy háromtagú zsűri bírálja el a műveket, melynek tagjai: Grecsó Krisztián, Nádasdy Ádám és Szilasi László. Úgy érzem, ez az egyébként üdvözlendő kezdeményezés egyetlen olyan pontja, ami vitatható. Az irodalmi pályázatoknak az a — nem is titkolt — célja, hogy felpezsdítse az irodalmi életet, hogy teret engedjen kezdő íróknak, akik új színfoltot jelenthetnek a magyar irodalom palettáján. Hogy kiderüljön, tán van élet az aktuális kánonon kívül is. Nem lenne sokkal érdekesebb — legalább egy közönségdíj erejéig — az olvasókat is bevonni a szavazásba? Valóban három irodalmár dönt a pályaművek sorsáról? Vagy egy pályázat attól lesz „komoly”, hogy a szakma olyan képviselői a bírálói, aki már „bent” vannak?

Ha a fenti kérdőjelektől eltekintünk, láthatjuk annak lehetőségét, hogy a pályázat életet lehel egy halódó műfajba, hiszen manapság az olvasók — már akik olvasók egyáltalán — regényeket, azon belül is a könnyedebb hangvételűeket veszik kézbe leginkább. Ami valahol érthetetlen jelenség, hiszen ha hihetünk a statisztikáknak, az átlagos olvasó egy nap húsz percet szán a könyv- (vagy ma már inkább e-könyv-olvasó-) forgatásra, amely idő éppen ideális lenne a novellák, tárcák, rövidebb elbeszélések befogadására. És mégsem. Persze, ha blognak hívjuk, akkor igen.

Én mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket és a nyertes írásokat, amelyek az Élet és Irodalomban is olvashatók lesznek. Ha úgy döntünk, megmérettetjük magunkat, ügyeljünk arra, hogy csak olyan tárcával pályázzunk, amelyet még soha, sehol nem publikáltunk — a barátainknak sem valamelyik közösségi oldalon. A további tudnivalókról és az ihletet fokozó díjakról az ÉS oldalán tudhatunk meg többet.

1 komment

Címkék: pályázat

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr784475598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bárány Terézia 2013.01.20. 15:03:40

Bizonyyosan alapos munkát végeztek, mert a visszajelzések elmaradtak. Pedig, aki veszi a fárdságot, esetleg megcsorbít egy szaftos írását és beadja, az ennyit talán megérdemelne.
Vagy az is lehet, hogy esetleg "útközben elveszett" a beküldött anyag?