Egy hete Hernádi Mária A névre szóló állomás című kötetének bemutatóján jártam a szegedi Milleniumi Kávéházban. Irodalomtörténet. Kérdeztem példányszámot is. Kicsi, nem túl merész, de szépen fogy.

Hernádi Mária: A névre szóló állomás. Nemes Nagy Ágnes prózakölteményei. Budapest, Szent István Társulat, 2012. 200.

A bemutató a „Milka” klubhelyiségében, a szerző tanárai, kollégái és tanítványai körében zajlott. Hernádi Máriát volt kollégája, Varga Emőke irodalomtörténész kérdezte nemrég megjelent második könyvéről. A névre szóló állomás irodalomtörténet-írás: a prózaköltemény mint műfaj, azon belül Nemes Nagy Ágnes prózakölteményeinek bemutatása. A témában magyarul eddig keveset publikáltak, a költő munkásságának ez a szelete szintén kevéssé ismert. Határműfaj próza és líra között, mely Nemes Nagynál inkább a líra felé billen. Sokáig úgy tudtuk, kilencet írt, nemrég hozták nyilvánosságra a Holmiban, hogy találtak egy tizediket.





Nemes Nagy Ágnes és Hernádi Mária





A kötet, mint kiderült, 2005 óta íródott: kisebb-nagyobb kihagyásokkal, újra- meg újraolvasással, utólagos stilizálással, egyszerűsítéssel. Először a vége született meg egy Buber-házidolgozatból, egészen pontosan Nemes Nagy Ágnes verséből, Az éjszakai tölgyfából. Nem csoda. Az a vers! Úgy látszik, van, aki álmatlanul forgolódik tőle az ágyában, van aki meg könyvet ír.

Bepillantást nyertünk Hernádi Mária írói módszerébe is. A versekkel folytatott intim dialógus szigorúan kézzel a lap szélén, az ezekből született tanulmányok géppel íródtak. Elmondása szerint az elméleti rész volt a legnagyobb munka. A szövéshez hasonlította, ahol minden szálra szükség van a maga helyén, de elég, ha csak a szőnyeg fonákján látszanak, a színén kell, hogy szép legyen a szövet.

A szerző irodalomtörténészként nem mellőzhette a kortárs irodalomelmélet vívmányait, de szerencsére mellőzte annak bennfentes zsargonját, ami rendszerint egy csapásra a szélesebb olvasóközönség elijesztéséről is gondoskodik. Elsősorban egyetemistáknak írt. Didaktikus, igen, de vállaltan az. Sőt, tanáros. Lehet, hogy ez nem divatos, de nekem van szerencsém személyesen ismerni, egy hajdani Ottlik-műhelyből, ahol mindenki (igen, azt hiszem, még a fiúk is) szerelmes lett Ottlikba. Kíváncsi lettem, vajon ír-e úgy, ahogy tanít. Beleolvastam. Az írása is ilyen. Szép írás. Szépírás. Nemes Nagy Ágnes 90 éve született, és mi tagadás, kezdek beleszeretni.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr804344277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.