Korábbi, Lovas Ildikó Spanyol menyasszony című könyvéről szóló ajánlóm a férj, Csáth Géza istenítésével kezdődik. Férfiasan beismerem, engem is megszédített a zseni önpusztítását körbelengő orvosi romantika, az önmagával heroikus küzdelmet vívó kivételes férfi története. S bár érdekelt a nő, aki mellette élt, csak a zseni miatt. Most, hogy elolvastam a könyvet, kicsit árnyaltabb a kép.

Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony. Budapest, Kalligram, 2008. 300.

Konkrétan fél napig csak jöttem-mentem, s azon tűnődtem, most mit is gondoljak Csáth Gézáról. Pedig a könyvben végre megelevenedik az arctalan statiszta, a feleség alakja, ideje hát vele is foglalkozni — már amennyire lehet vele, csak vele, Csáth Géza nélkül.

A regényben két szálon futnak az események: az egyikben megismerhetjük Csáth Géza és Jónás Olga házasságának utolsó napjait Olga szemszögéből, a másikban pedig egy szabadkai kamasz lány története rajzolódik ki: hogyan élt, mi történt vele első házasságáig.

A párhuzamos elbeszélők hangja és érzelmei nagyon különbözőek, s bizony a könyv elején felvetődött bennem, ki ez a kamasz lány, s hogy kerül ide a története. Aztán jöttek a párhuzamok: Szabadka mint közös helyszín, majd a regényszálakat összekötő szereplők: például Kedves Jenő. A szabadkai patikus Csáthék házassága idején élt, történetét azonban még a nyolcvanas évek Szabadkáján, a kamasz lány idejében is mesélik. Közösnek láttam szemléletüket, ahogyan önmagukat, szerepüket vagy akár saját testüket analizálták, s közösnek éreztem szabadulási szándékukat is… hogy honnan és miből? Ezeket a válaszokat a könyvet elolvasókra bízom. Válasz bőven akad — mindenkinek, sajátbejáratú. Bevallom, párhuzamok ide vagy oda, az én figyelmemet egyértelműen Olga és szenvedései uralták. Kerestem a válaszokat, hogyan viselte a birtoklásvágyat, az agresszivitást, hogyan bírta ép ésszel végignézni a szeretett férfi megsemmisülését. Egyértelmű válaszokat nem kaptam. Amit megéreztem: nem akárhogyan szerette férjét. Határaitól megfosztva, feloldódva őbenne. S aztán eljut odáig, hogy leküzdi saját testét és elméjét, „megtanítja hallgatni az idegpályákat és az idegvégződéseket”, hogy férje fölé kerekedhessen, hiszen méltó ellenféllé kell válnia könyörtelen, kölcsönös függő viszonyukban, amely válogatott testi-lelki kínzásokkal, fenyítésekkel tarkított. „Fejlődésregény” lehetett az ő közös életük, szerelemből gyűlölet — ebbe az irányba.

Kerestem a választ arra is, miért nem menekült el Olga, hiszen amikor eldördültek a gyilkos pisztolylövések, Csáth már a bajai kórház elmeosztályáról szökött meg. Racionális válaszra itt sem leltem, újfent csak egy megérzés, amolyan női: a kínzás, a szenvedés, a kiszolgáltatottság mindennél erősebb kapocs lehet két ember között.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr214155262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.