_jeva 2012.02.08. 07:00

Kézművészet

„Élmény-gyárlátogatáson” voltunk egy könyvkötészetben. Az esemény teljes mértékben megfelel egy szabadidős programmal szemben támasztott elvárásrendszernek. Divatos (valójában trendi), mert élményt nyújt, manapság ez sokakat foglalkoztató kérdés. És retro is, hisz ki használ manapság ilyen szavakat, hogy gyár, pláne ilyen összefüggésben, hogy látogatás? Legfeljebb hatásvadászat céljából. Baráti társaságunk előzetes bejelentkezést követően ismerkedett a hagyományos, kézműves könyvkötészettel.

Feloldódunk

Megfordultunk már pár nyomdában, és csak most, utólag lett gyanús, hogy a papírok, színek, kilövések, nyomdai gépek, cérnafűzések szédítő információáradata és látványa után az „és akkor a kötészetben bekötik” laza szöveggel már ott is álltak a kész könyvek halmokban. Ebből a szempontból a Kézművész könyvkötészetben tett szombat délelőtti látogatásunk valós igényt elégített ki. (Ha az olvasó nem sokat vagy nem mindent értett az első mondatból, akkor érdemes követnie a könyvkészítés folyamatát bemutató elméleti sorozatunkat.)

Az esemény kalandjellegét akkor kezdtem kapiskálni, amikor hirtelen belívet, borítóanyagot kezdtünk válogatni. Ezt megelőzően csak annyi történt, hogy felszínes leltárt tartottunk a helyiség berendezéséről, az érdekes túl nagy és túl kicsi könyvekről, az eszközökről és a gépekről. Meglepő volt, hogy bár értékes gépek, régi könyvek között jártunk a kis, L-alakú helyiségben, sem előzetes óvatosságra intés nem történt, sem félelmet nem láttunk a tulajdonosok szemében. Az egyik asztalon apró könyvek készítéséhez szükséges kellékek hevertek, az összkép kicsiben tanulságosan mutatta, milyen alapanyagok szükségesek a könyvkötéshez: a belív, a bőr-, vászon- vagy textildarab, a keménységet adó kartonlapok, oromszegő.

Naplót, határidőnaplót vagy receptkönyvet köthettünk — valódi bőr, vászon vagy textil borításba (farmerzsebes naptárhoz célszerű — lett volna — a zsebes anyagot magunkkal hozni; ha különleges textilben gondolkodtok, vigyétek el magatokkal). Saját tapasztalatom, hogy vászonnal könnyebb lett volna dolgozni, mint bőrrel, és vékonyabb bőrrel is egyszerűbb dolgom lett volna, mint vastag bőrrel, de tekintve, hogy utóbb csodás narancssárga naplót készítettem, nem tudhatjuk, hogy ezzel most panaszkodom vagy dicsekszem. Ketten nagyon szép lila könyvselyemmel dolgoztak, egyikünk pedig különleges, ráhajtós fedelű napló készítésére vállalkozott.

Végül úgy kerekedett, hogy Rétfalvi Orsolya és Erdős Tibor könyvkötőmesterek, művészek — akik 15 éves pécsi működés után nyitottak Pesten, 2010 szeptemberében — az emberiség ügyetlenebb fele iránt tanúsított elegendő türelemmel mind a hetünket az alkotás mással össze nem hasonlítható élményével ajándékoztak meg.

Szorgoskodunk

Időrendben elmesélve az esemény úgy zajlott, hogy alapanyag-választás után szereztünk (ha volt előkészítve) vagy vágtunk (óriás karos vágóval) három megfelelő méretű kartonlapot — ezek adják a borító előlapjának, hátoldalának és a gerincnek a tartását. Dekorkéssel, ollóval méretre szabtuk a bőrt, vásznat. Beragasztóztuk a borító teljes belső felületét, majd a ráillesztett kartonlapokat felül, alul, oldalt becsomagoltuk. Kézügyességi próba a sarkok esztétikus kialakítása — senki ne gondolja, hogy a feladat egyszerűsége a leírás egyszerűségéhez mérhető. Szerencsére a céleszközök sokasága mutatja a nehézséget: olló, tű, csont, kalapács.

Ekkor következett a kötés legizgalmasabb részfolyamata. Legközelebb sokkal több időt fogok tölteni a vékony fiókokkal tömött kis komód előtt — fém klisét, azaz nyomómintát válogatva. Így is láttam rengeteg figyelemre méltó klisét, de túl hamar rátaláltam a természethez köthető tücskös rétre, ami, meglehet, szöcskés. No de ne hordjunk itt össze tücsköt-bogarat, volt ott még sok szépséges nonfiguratív minta, indás-virágmintás ábra, különféle betűk és számok. Végre az egyik nagy gép is „szóhoz jutott”: préseltük a borítót, vagy a minta színezése, vagy belenyomása érdekében. A vászonra arany és ezüst színnel lehetett nyomni, a bőrben pedig nagyon szépen mutattak a kiválasztott minták. Miután az apró, de fontos műveleteket is elvégeztük (könyvjelző, oromszegő, belív beillesztése), a másik nagy présgépen összepréseltük a kész könyvet.

Büszkélkedünk

Mondtam már, hogy roppant egyszerű a könyvkötészet? Csak az a könyvsarok sikerült volna egy leheletnyivel gusztusosabbra. Bár ekkor még nem tudtam, milyen embert próbáló lesz a következő napot kivárni, ugyanis a kész műveket az eltorzulás elkerülése érdekében gondosan becsomagolták, és csak másnap bonthattuk ki.

Csábítunk

Induláskor a tízévest lebeszéltük, hogy a rongyosra olvasott harrypotterét itt esetleg restauráltathatná, mert nekünk, felnőtteknek nem volt elegendő képzelőerőnk, hogy ilyen is lehetséges, de a könyvek becsomagolása közben folytatott levezető beszélgetés során kiderült: tévedtünk. Szóval legközelebb (amint lesz, merthogy ez még csak bennfentes információ) szótár-restaurálásra jövünk, a kiskorú meg becsempészi a klasszikust.

Ha ti is mennétek, eláruljuk, hogy a Kézművész Könyvkötészet a Károly körúti Alexandra Könyvesház alatt található. Az év eleji időszakhoz igazodóan számunkra a határidőnapló nagyon vonzó ajánlat volt, de van lehetőség más tematikus nyílt naphoz is csatlakozni. Időben ocsúdva még éppen odaérhettek a február 9-i Valentin-napi meglepetés készítésére. Más időpontokban előzetes bejelentkezéssel 4—12 fős csoportokat fogadnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr664075516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.