A kézirat megszületésétől a boltok polcain való megjelenésig számos munkafázis követi egymást, mire a kiadó végre hátradőlhet: elkészült a könyv. Az olvasó számára ezek a munkák nagyrészt „láthatatlanok”, és legtöbbször csak akkor gondolkozik el a könyvkészítés rejtelmein, amikor valamilyen hibát talál.

És noha hibát találni mindig könnyebb, mint nem elkövetni azt, valóban léteznek olyan bakik, hiányosságok vagy félreértések, amelyek nem válnak az adott könyv dicsőségére. A kiadókban dolgozók mentségére szolgálhat, hogy az átlagos szerkesztőségi munka örökös harc az idővel. És a pénzzel. Ugyanis mindkettőből kevés szokott lenni. Az azonban nem szerencsés, ha ezt az olvasó is érzékeli.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy a legtöbb kiadói szakembert ritkán éri pozitív kritika, leginkább a munkájuk hiánya kelt feltűnést. Nem túl valószínű például, hogy egy olvasó — aki nem hivatásszerűen vesz a kezébe könyvet — sok ideig gyönyörködjön a tördelő betűtípus-választásában, vagy képzeletben vállon veregesse a korrektort, aki akkor is kitart amellett, hogy a szingliregénydömping egy szó, amikor azt a szövegszerkesztő program pirossal aláhúzza.

Az azonban már nagyon is elképzelhető, hogy legalábbis rosszallóan csóválja a fejét, amikor egy történelmi regény két szereplője a könyv felétől hirtelen nevet cserél, noha ezt a cselekmény nem indokolja. Vagy amikor egy híres magyar festő életregényében hatszáz oldalon át büszkén végigvonul a „de viszont” kifejezés. Vagy pedig amikor a fordítás olyan magyartalan vagy nyakatekerten megfogalmazott, hogy egy középfokú nyelvvizsga birtokában kitalálható az eredeti mondat. Az idei karácsonyi „kedvencem” az az álkönyv volt, amit egy hazai híresség nevével jelentettek meg. Tulajdonképpen egy határidőnaplóról van szó, hiszen a napló előtt és után következő pár oldal, ahol megtudhatjuk, kivel tervezteti az adott celeb a ruháit, és melyik a kedvenc étterme, igazán nem emeli irodalmi alkotás szintjére a művet. Ha ezt a naptárak között láttam volna, még aranyosnak is tartom, de könyvként enyhén szólva nem elegáns…

Persze felmerülhet a kérdés: fontos-e még a téma? Mármint az, hogy a fordítóprogramok és helyesírás-ellenőrző szoftverek világában szakembereket vegyen igénybe valaki, aki úgy dönt, hogy könyvkiadásra adja a fejét. Egyáltalán: kellenek-e még szerkesztők és korrektorok, akik gondozzák a szövegeket a megjelenés előtt, annak ellenére, hogy a különböző internetes portálokon, blogokon ez láthatóan gyakran elmarad? És milyen változásokat tartogat a szakmának az e-könyvek térnyerése?

Mindezek mellett nem szabad elfeledkeznünk a könyvkiadás harmadik nagy keresztjéről sem az idő- és pénzhiány szabta korlátok mellett, és ez a szubjektivitás. Vannak olyan boldogabb szakmák, ahol a teljesítmény, a munka minősége könnyebben, tárgyilagosabban mérhető. Ha egy gyárban előírás szerint összeszereltek valamit, akkor az össze van szerelve — szép „magyaros” kifejezéssel élve. De ki döntheti el teljes bizonyossággal, hogy az a mondatfordítás így vagy úgy helyes, és punktum? Ez a fülszöveg csak így jó? És így tovább. Egy közös vonás azonban mindenképpen létezik a fordítói, szerkesztői, korrektori vagy tördelői munkákban: mindegyikük hozott anyagból dolgozik, hiszen a könyv szerzője az egyetlen olyan szereplő, aki a „semmiből” hoz létre „valamit”. Mindenki más ezen szöveg — a kézirat — alapján dolgozik, és munkájuk — nagy valószínűséggel — annak épülésére szolgál. De hogy pontosan ki, mit és mikor csinál annak érdekében, hogy a könyv végül felkerüljön arra a bizonyos polcra (és lehetőleg a tartalma szerint őt megillető helyre), az sorozatunk következő részeiből kiderül.

 

A sorozat további részei

A kiadó és a szerző egymásra találása
A lektor, avagy a kézirat ítésze
A könyvkiadás lelke, a szerkesztő
A tipográfus, a könyv tervezője
A tördelő, a szöveg formázója
A korrektor, avagy a helyesírás őre
A könyv — nem csak festék és papír
A borítókészítés alkímiája
Mennyi az annyi?
A könyveladás rejtelmei
Hogyan keltsük fel az érdeklődést?

A bejegyzés trackback címe:

https://totaliber.blog.hu/api/trackback/id/tr813521487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Könyvélvező 2012.01.18. 20:34:18

Szívemből szóltatok. :)
Épp manapság kellett néhány kartársat vigasztalnom.