Hét óra után nem sokkal egy nő lépett fel a pódiumra denevéres csattal a hajában, és színpadias mozdulattal levetett egy fura kinézetű táskát az asztalra. Valahogy nem így képzeltem Szécsi Noémit, aki a sokat sejtető Finnugor vámpírt írta.

Szécsi Noémi: Finnugor vámpír. Vérmese. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2011. 252.

A bemutató ugyan kezdetét vette, ám a szó csak nehezen terelődött a könyvre. Először ugyanis Szilas Rita táskakölteményeit csodálhatta meg a közönség, amire a szerző oly erőltetetten próbálta felhívni a figyelmet. Persze az írógép modern kori használata táskaként meglehetősen újszerű ötlet, csak fenntartásaink vannak praktikusságát — és súlyát illetően.

A „kérdezőbiztos” szerepét Lévai Balázs töltötte be. Szécsi Noémit az újkori vámpírirodalom zseniális előfutárának nevezte, amiért már 2000-ben papírra vetette a Finnugor vámpírt. Az állítás magyar kultúrát tekintve valószínűleg megállja a helyét, világviszonylatban azonban aligha. A ma oly sikeres vámpírtörténetek közül mind a Vámpírnaplók (1991—1992), mind az Anita Blake-sorozat (1993—) megelőzte a bemutatott kötetet, noha a Twilight-láz hatására csak a 21. század első évtizedében futottak be igazán. Valószínűleg a Finnugor vámpír is részben ennek köszönheti az átdolgozott kiadást, ráadásul éppen egy ilyen nagynevű kiadónál, mint az Európa.

Szóval a regény ugyan megszületett 2000-ben, de a szerző két évig kilincselt kiadóért. Fölöttébb naiv hozzáállás lehetett a részéről azt hinni, hogy attól, hogy ő megírta a könyvet, máris kapkodni fognak a szerzői jogokért a kiadók. Végül a JAK—Kijárat Kiadónál sikerült első ízben megjelentetnie a kötetet 2002-ben, majd 2003-ban már követte is a második kiadás. (Példányszámokra vonatkozó adatokról nincsenek információink.)

A szerző megjelenésére egyébként ráerősített a viselkedése is: amolyan felsőbbrendű zsenit játszott, aki a vámpírmítoszt csak hírből ismeri. Persze valamiért csak-csak bezsebelte azt a „pár” díjat az évek során, úgyhogy a bemutató során a személyiségének közelebb hozása helyett érdemes lett volna a regényre koncentrálni. A Finnugor vámpír ugyanis több szempontból is meglehetősen érdekes mű. Egyrészt sajátos műfajkeveredés jellemzi: művész-, fejlődés- és vámpírregény alkot egyveleget egy kis gótikus hagyománnyal fűszerezve. A szerző elmondása szerint szívesen kísérletezget szakács módjára, aztán remélhetőleg csak kijön belőle valami ízletes.

A regénynek azonban ennél is különlegesebb az elbeszélője. Jobban mondva az elbeszélő neme. A magyar nyelvről azt kell tudni, hogy ha egyes szám első személyben fogalmazunk, akkor a névmásokból nem derül ki, hogy az elbeszélő vajon nő vagy férfi. Pontosan ezzel játszik Szécsi Noémi: a regényt úgy írta meg, hogy ne lehessen eldönteni, milyen nemű az elbeszélő. Ez különösen a feminista irodalom szempontjából érdekes, hiszen fontos kérdése az, meghatároz-e egy szöveget az elbeszélő és a szerző neme. A Finnugor vámpír e tekintetben egy kísérlet, hogy vajon az olvasó el tudja-e dönteni a főhős nemét. Ha nem, az azt jelenti, hogy a férfi és a női elbeszélő egyenrangú.

A regényt a gender studies felől is meg lehet közelíteni. Ez a tudományközi terület a társadalmi nem kutatásával foglalkozik, a Finnugor vámpír pedig abból a szempontból érdekes, hogy az adott nyelv vajon milyen formában jeleníti meg a nemet. Míg a magyar eredeti mellett a finn fordítás elbeszélője is kvázi nemtelen tudott maradni, addig a lengyel fordítás elbeszélője nőnemű lett. Igaz, a magyar kiadást is „elrontotta” Kukorelly Endre azzal, hogy a kötethez írt fülszövegében nőnek titulálta az elbeszélőt, lévén hogy a szerző is nő.

A regényből egyébként Szécsi Noémi már készített forgatókönyvet, ami részt vett a Sundance Institute Kelet-európai Forgatókönyvírói Műhelyén Prágában. Emellett többször felmerült a történet megfilmesítése is, az adaptáció azonban mindmáig nem készült el. A szerző szerencsére nem szomorkodik, hanem továbbra is lankadatlanul írja regényeit. A már megjelent Nyughatatlanoknak két folytatását is tervezi, ezzel trilógiává bővítve a kötetet. Ha a könyvbemutatóra nézve nem is lehetnek túlzottan nagy elvárásaink, a művek minden bizonnyal meglehetősen úttörő regénytechnikát fognak felmutatni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.